Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. február 25., csütörtök

11. Rész

Molly mosolyogva lépett ki a ház kapuján. Gyönyörű volt. Hosszú szőke haját, most lazán kontyba kötötte, csak egy sötét farmert egy fehér pólót, hozzá pedig  egy vékonyabb bőrkabátot viselt. Mindig lenyűgözött gyönyörű alkalmi ruháiban, melyből mindig kilátszottak gyönyörű formás lábai de most, hogy hétköznapi viseletben látom, a véleményem róla egy cseppet se változott. Igaz, gyönyörű úgy is, de valahogy, számomra így a legszebb. Hétköznapian. Óvatosan nyitotta ki az anyósülés ajtaját, majd mikor kényelembe helyezte magát és bekötötte a biztonsági övet is, rám nézett. Én még mindig csak csodáltam őt, a szememet is alig bírtam róla levenni. 


-Mehetünk – szólt rám, mikor másodpercekig néztük egymást.
- Igen persze – köszörültem meg torkomat és gyorsan indítottam is a motort, mely halk búgással indult el, ahogy lábamat a gázpedálra helyeztem.
- Most már elárulhatnád hová megyünk – kíváncsiskodott.
-Igazad van.- Szóval, pillantottam rá, ő pedig kíváncsian fürkészte az arcomat. - Tudod, meséltem a múltikor a kislányomról, Miáról. Tina megígérte, hogy néha elhozza hozzám, és ezért szeretnék neki berendezni nálam egy szobát és ebben szeretném a segítségedet kérni. - Böktem ki és közben fél szemmel a reakcióját figyeltem.
- Tőlem? - nézett rám elkerekedett szemekkel.
- Igen, miért ne?- kérdeztem vissza.
- Talán, mert fogalmam sincs mi kell egy gyereknek  - válaszolta talán kissé idegesen.
- Nyugi, az apróságokat tudom, de játékokhoz és a díszítéshez nem értek. Csak kell egy lány szem is, hogy ne adjam fel félúton a babák között és vegyek neki kisautót inkább  - nevettem.
- Ez egy igazán okos döntés, bár a kicsik mindennel eljátszanak szerintem.
- Egy kislánynak a babák valók, meg cuki plüssök és rózsaszín függöny az ágya köré vagy mi az izé, ami ott szokott lenni.
Baldachinra gondolsz? - Javított ki, miközben a tudatlanságomon nevetett.
- Akkor az, látod, nem értek hozzá. - Nevettem együtt vele. 
- Lemérted a szobát? - Kérdezte, mikor már kinevettük magunkat.
- Nem, majd ránézésre vásárolunk. - vágtam rá, bár most, hogy mondja, lehet, hogy ezt a mozzanatot  nem kellett volna kihagyni.
- Nem. Előbb le kell mérni és azután megvenni a bútorokat. Látszik, hogy férfi vagy, puff bele, ahogy esik úgy puffan. Menjünk, mérjük le azt a szobát, különben nem segítek – jelentette ki, ellenvetést nem tűrően. Be nem vallanám, de igaza van. Tökéletes gyerekszobát szeretnék Miának, és ahhoz körültekintőnek és pontosnak kell lennem. Igaz, még túl kicsi, hogy értékelje, de a kislányom és mindent meg akarok neki adni ami az én éltemből hiányzott. A lakásom felé vettem az irányt, hogy a segítségem megnyugodjon.
***
- Szóval, ez lenne az, nyitottam be a halványlila szobába. Molly arcára ki volt írva minden érzelem és gondolat. Aprólékosan mérte fel az amúgy teljesen üres szobát. Annyira Átkozottul szexi volt ahogy körbejárt minden sarkot, megnézett minden falat és ablakot, hajolgatott előttem, hogy legszívesebben ott helyben magamévá tettem volna.
- Rendben. Szerintem ahhoz a falhoz kerüljön a kiságy – pillantott rám bodogan majd odasietett a jobb oldali falhoz – oda pedig mehetne a pelenkázó mutatott pár méterrel arrébb egy vonalba az ággyal. A másik falra tehetnénk egy szekrénysort,tudod, olyat, amin sok polc van. Oda pedig – szaladt át az ajtó mögötti falhoz-, tehetnénk egy játszó szőnyeget. Mit gondolsz? Sétált oda hozzám, miközben gyönyörű kék szemeivel az enyémbe mélyedt.
- Teljesen egyet értek – feleltem, de alig tudtam koncentrálni. Minden porcikám a puha ajkaira vágyott. Meg akartam csókolni, belemarkolni abba a formás fenekébe és olyan közel húzni magamhoz, hogy érezze, mennyire vágyom a közelségére. Közelebb léptem hozzá, és arcából kisöpörtem azt a szemtelen hajtincset, melyet már akkor hátra akartam tűrni, mikor beült a kocsimba. Eddig türtőztettem magam, próbáltam legyűrni a vágyat hogy hozzáérjek, de nem voltam elég erős hozzá. Láttam. Láttam a szemében a vágyat, ugyan azt éreztem én is. Hevesen csókoltam meg, miközben zöld utat adtam a vágyaimnak, szabadjára engedtem őket s hagytam, hogy az ösztöneim diktáljanak. Csókoltam, s közben úgy szorítottam magamhoz, mintha az életem múlna rajta. Mert az is múlt. Úgy éreztem ha nem kaphatom meg most rögtön, felrobbanok a vágytól melyet a puszta létezésével okozott. Hátráltunk, egészen a falig, majd jobb lábát a csípőmhöz emeltem, melyet követett a bal. Lábai a derekam körül, kezeim a hátát és a mellét járták be. Bőr kabátját még fél úton a fal felé levettem róla, most pedig a trikója következett. Már a melle fölé tűrtem a bosszantóan felesleges anyagot, mikor csengettek.
- Ezt nem hiszem el – ziháltam, és fejemet a homlokának támasztottam.
- Menj nyisd ki – utasított miközben lábait csípőmről a földre helyezte miközben trikóját visszaigazította a helyére. Még egy csókot nyomtam az ajkaira majd elindultam ki a szobából. - Bárki az, elküldöm, te csak, maradj így – zsörtölődtem és az ajtó irányába igyekeztem, miközben megigazítottam magamon a nadrágot., mert kifejezetten szűknek és kényelmetlennek éreztem. Ám mikor kinyitottam az ajtót, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Tina állt ott, kezében alvó kislányommal a vállán pedig egy nagy pakkal.
- Tina, mit kerestek ti itt? - Döbbentem le rögtön, volt menyasszonyom láttán.
- Írtam sms-t, de nyilván nem kaptad meg. El kell mennem valahova és elhoztam Miát.
- De én most nem igazán érek rá – nyögte ki, de nagyjából a döbbenettől, minden épeszű gondolatom elszállt. Csak arra tudtam gondolni, hogy itt van Molly és Tina is.
- Te akartad látni a lányod, mi fontosabb lehet nála? Nézett be mögém a folyosóra, s rögtön kiszúrta az apró sportcipőt az enyém mellett – van nálad valaki? - kérdezett rá rögtön.
- Tulajdonképpen igen – feleltem.
- Nem hiszem el – akadt ki rögtön. Te már itthon is fogadod a vendégeidet?És így akarod, hogy elhozzam neked Miát? - Kezdett bele rögtön a hegyi beszédbe, én pedig ne tudtam mit mondhatnék, csak álltam ott és tátogtam mint egy hal.
- Nem vagyok a vendége – szólalt meg mögöttem határozottan Molly, én pedig ledöbbentem a hallottakon és talán egy kicsit meg is nyugodtam, hogy nem mentetetlen a helyzet.
- Molly Anderson vagyok. Igazából még nem tisztáztuk konkrétan a kapcsolati státuszunkat, igaz? - bújt hozzám, és cinkos mosollyal nézett fel rám.
- Igen, ez így van. Feleltem, majd Tinára pillantottam, aki döbbent arcot vágott majd gyorsan váltott arckifejezést. Jól ismertem már ezt a nézést, féltékeny.
- Igazán? És hol ismerkedtetek meg? - Tette fel a keresztkérdést, már épp válasza nyitottam a számat mikor Molly megelőzött.
- A Rabel's - ben. Épp a barátaimmal voltam ott, mikor Lolával ők is ott szórakoztak én pedig, mint mindig ügyetlen voltam és a pultnál leöntöttem őt a koktélommal. A többi már jött magától - mesélte, mintha megtörtént volna, szemrebbenés nélkül, én pedig a legszebb mosolyommal próbáltam egyetértően bólogatni.
- Milyen romantikus – jegyezte meg Tina szarkasztikusan. Jól van, mindegy, akkor maradhat Mia, vagy nem? - Kérdezte.
- Persze, add csak ide, nyúltam a hordozóért és a táskáért.
- Rendben, minden benne van a táskába ami kell. Ebédre adj neki levest, a zöldséges a kedvence. Uzsonnára pedig vajas kenyeret pulyka sonkával, vagy valami hasonlót. Csoki és cukor kizárva. - sorolta.
- Tudom Tina, nem kell minden alkalommal elmondanod.
- Csak biztosra megyek. Nyolc fele jövök érte. Fürdesd meg, mert el fog aludni a kocsiban. - vetette oda még fél vállról miközben lefelé sétált az ajtóhoz vezető lépcsősoron. - Ja és Andy! Vigyázz rá! - fordult vissza egy mondat erejéig és már ült is be a kocsijába. Becsuktam az ajtót és az előbb történteket próbáltam feldolgozni.
- Ne haragudj! - Hallottam meg, Molly bocsánatkérését, amit nem tudtam hová tenni.
- Miért haragudnék? - kérdeztem, miközben alvó kislányomat a háló felé vittem, azonban ő ébredezni kezdett.
- Mert burkoltan azt mondtam neki, hogy a barátnőd vagyok. Nem kellett volna, de nem akartam, hogy miattam ne láthasd a kislányod– felelte és az ágyam szélére ülve hajtotta le a fejét.
- Ne butáskodj már - léptem hozzá közelebb. - Dehogy haragszom, sőt, köszönöm, hogy ezt mondtad. Valószínűleg, ha nem teszed, nem hagyja itt Miát és többet nem is hozza el - simítottam meg az arcát, majd állánál fogva megemeltem a fejét, hogy gyönyörű szemébe nézhessek és megcsókolhassam. Édes ajkait érzetem a sajátomon, de csókunkat kislányom nyöszörgése törte meg. Odapillantottam, s láttam, hogy pici szemeit nyitogatja és álmosan néz rám. Rögtön felismert és nagy mosolyra görbült a kis szája majd felkiáltott.
- Paaa – mondta az én gyönyörűségem, s engem újra elöntött a büszkeség, mint mindig mikor kimondja a számára egyelőre ismert egyetlen név foszlányt, mely nem jelent mást mint azt; Apa.

Sziasztok!
Szerintem ez a rész lett eddig a legcukibb. Ahogy visszaolvastam, magam is felsóhajtottam az utolsó mondaton, de hagyjuk is engem, köszöönöm nektek azt a rengeteg kattintást, kommentet és érdeklődést, amit tőletek kapok. Arra gondoltam, csinálok nektek egy kis játékot, aminek még a részleteit nem találtam ki, de érdeklődöm, hogy benne lennétek -e. Sajnos tárgynyereményt nem tudok felajánlani, mert a nemzetközi csomagszállítás igazán megbízhatatlan, révén pedig, hogy Németországban élek, nem szeretném, ha nem érne célt a nyeremény, de valamit kitalálok nektek blogszinten. Na mit szóltok hozzá?:) Jelezzetek, puszi: Sky:) 

4 megjegyzés:

  1. Szia! Ez tényleg aranyos lett :) A két főszereplő meg kezd egészen összekovácsolódni, mindenféle értelemben ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, de még van hátra legalább egy, mindent meghatározó esemény, bár ha jobban belegondolok nem csak egy:)

      Törlés
  2. Jaj de cukii !!! -^.^- imadtam ezt a reszt siess a kovivel pusz❤❤❤

    VálaszTörlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!