Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. február 29., hétfő

12. Rész

Sziasztok! Most egy igen hosszú résszel jöttem nektek. Azt hiszem, soha sem volt ekkora terjedelmű egy rész, szóval szuper, rekordot döntöttem:) Ha esetleg szeretnétek részt venni a blog játékában, akkor az előző posztban mindent megtaláltok róla illetve jelentkezhettek is. Jó olvasást, komizzatok mert imádom olvasni és válaszolni rájuk! Puszillak benneteket! Sky!

******************************************************************************

Ahogy ültem az ágyon és néztem Andy a kislányával, összeszorult a szívem. Soha életemben nem láttam még ennél meghatóbb és szebb dolgot, mint azt, hogy egy édesapa ekkora szeretettel és odaadással viselkedjen a gyerekével. Szinte megszűnt körülöttük a világ és csak ők léteztek, kivéve azt a pár pillanatot, mikor Andy megkért, hogy vegyem ki a cumisüveget a táskából aztán pedig a pelenkát. Úgy gondoltam, jobb ha egy kicsit magukra hagyom őket és addig, lemérem a szobát, hisz ezért voltam  ott, semmi másért. Csendben sétáltam át a szomszéd szobába, ahol a sarokba pakolt szerszámos ládába meg is találtam a mérőszalagot. Épp befejeztem nagy nehezen mikor Andy lépett be a szobába kislányával a karján.


-  Nézd csak Mia, ő itt Molly - álltak meg előttem - mond szépen Molly - erőltette. Mikor a kislány csak összehúzott szemöldökkel méregetett, nem bírtam ki, hogy ne mondjam el, az első gondolatomat.
- Pont ugyan úgy néz, mint te - böktem ki és mosolyogtam Andyre. -  Szervusz Mia, hogy aludtál? - tettem fel költői kérdésem, hisz tudtam, kicsi még a válaszhoz.
- Nem tudom miről beszélsz, azt se tudom ki gyereke - viccelődött Andy és visszamosolygott rám.
- Lemértem a szobát - váltottam témát.
- Köszönöm, de megcsináltam volna - felelte miközben a kislánnyal bohóckodott. A magasba emelte, majd úgy csinált, mintha elejtené, mire a kislány hangos kacagásba tört ki, minden zuhanáskor. Én csak mosolyogva figyeltem a jelenetet és rám tört egy furcsa, megmagyarázhatatlan érzés, a vágyakozás arra, hogy saját kis csöppségem legyen. Megbabonázott a légkör és a hangulat, melyet ez a gyönyörű kislány okozott a puszta létezésével. Bármennyire is szép a gondolat, sajnos én marha távol vagyok ettől a dologtól, hisz egy normális kapcsolatra sem vagyok képes, és tudván mi a gyermeknemzés logikus sorrendje, nekem nem mostanában lesz részem az anyai örömökben.
- Rendben van, most már induljunk mert sosem lesz berendezve ez a szoba. Segítesz egy kicsit? - nézett rám kérlelő szemekkel.
- Valahogy, mindig betojok, ha ezt kérdezed - kacagtam majd félve pillantottam rá - na halljam, ne kímélj!
-  Segítesz felöltöztetni? Valahogy nekem nem megy, vagyis megy nyilván, csak olyan sokáig tart. - árulta el szégyenlősen.
- Még mindig nem értem miből feltételezed, hogy nekem bármi is jobban menne nekem mint neked, de persze, próbáljuk ki. - Sóhajtottam majd elvettem Andy kezéből Miát, aki még mindig furcsán méregetett, de nem sírt.
- Mondták már neked, hogy pont olyan szigorúan nézel mint az apukád? -  kezdtem el beszélgetni a  kislánnyal majd ahogy Andy szobájába értünk leültettem az ágyra és elkezdtem kipakolni a táskája tartalmát. A szokásos gyerekholmikon kívül nem volt benne más, csak ruhák, néhány játék és pelus. Ahogy pakolásztam ki, Mia úgy vette el őket. Mindent megvizsgált, majd lerakta maga mellé. Mikor a játékokhoz értem, már tudtam, hogyan lopom be a szívébe magam.
-  Mia, nincs neked véletlenül egy lila kis kendőd aminek a végén van egy nyuszi? -  kérdeztem tőle melyre rám emelte a tekintetét és kíváncsian nézett rám.
- Nuci - mondta ki azon az édes vékony gyermeki hangján.
- Á szóval van,  és szerinted itt van a táskában? Megnézzük? -  kérdeztem melyre csak aprót bólintott és magasabbra emelve a kis fejét felém dőlve próbált kukucskálni a táskába. Lassan elővettem egy karikát, melyre sok színes kis figura volt aggatva - Ez lehet az? - néztem rá kérdően, ő pedig kivette a kezemből és érdektelenül rakta oldalra jelezvén, hogy nem, nem az amit keresünk. Újra a táskába nyúltam, de újfent nem a nyuszit vettem ki, hanem egy kisebb méretű, színes pöttyös puha labdát. -  Na és ez már a nyuszi? - Adtam a kezébe ezt a játékot is, de az sem jutott jobb sorsra a többi holminál. Kotorásztam a táskába, mintha nem találnék benne mást, aztán hirtelen nagy örömmel rántottam elő a nyuszit, melyre ő is merült és már kapott is utána, én pedig oda is adtam neki. Vizsgálgatta, nézegette, biztos az a nyuszi-e amit ismer, végül a döntés az arcára volt írva. Boldog gyermeki mosollyal nézett rám: bizony, meg van a nyuszi, ez az amit kerestünk.
-  Szerintem vegyük fel ezt a nadrágot - vettem el mellőle az apró rózsaszín cicanadrágot. Nem ellenkezett, fél perc alatt már rajta is volt a fehér kardigánnal és a kis cipővel együtt. Úgy el voltunk, hogy észre sem vettem, hogy Andy az ajtóban áll, csak akkor, mikor megszólalt.
-  És még kételkedtél, hogy jobban megy-e? - kérdezte karba tett kézzel az ajtófélfának támaszkodva.
-  A nyuszival egy hullámhosszra kerültünk - mosolyogtam rá  büszkén.
- Azt láttam, nem volt semmi. Rekordot döntöttél. Nem szereti a számára ismeretlen arcokat. - fűzte hozzá -  Na akkor mehetünk?
- Persze - feleltem, majd beleraktam a kicsit a hordozóba, hogy az autóba be tudjuk kapcsolni. Azt nem mondom, hogy tetszett neki az ötlet, de gyorsan kiegyeztünk egymással és pár perc múlva az áruház parkolójába álltunk meg. Andy kivette Miát a kocsiból és ezúttal nem cipelte, hanem kézen fogva sétáltak én pedig mellettük. Pár lépés után a kislány közelebb lépett hozzám és az én kezem után nyúlt. Én is megfogtam apró kezecskéjét, így már hárman sétáltunk kézen fogva a lift felé, hogy eljussunk a bababoltba.
Kicsit lassan de elbandukoltunk az üzletik, ahol úgy döntöttünk nekünk és a játékoknak is jobb lesz, ha Mia nem sétálgat tovább, hanem beültettük a kosáron lévő gyerekülésbe.  Már jó ideje nézelődünk, sok mindent be is raktunk már a kosárba. A játékok nagy részét Mia választotta ki, én csak felajánlottam a lehetőségeket, míg Andy az ágyak és szekrények között válogatott. Mikor már úgy gondoltam, elég játékot vettünk, csatlakoztunk Andyhez, aki épp nagy dilemmába volt, két lehetősége között hezitált a kiságyat illetően.
- Végre itt vagytok. Nem tudom melyik szín legyen. Ez a sötét mahagóni vagy a világos fenyő? - kérdezte. Mind két kiságy gyönyörű volt, baldachinnal díszített, szép faragott rácsozással és lábakkal. Nagy különbség nem volt közöttük csak a szín.
- Nekem a sötét jobban tetszik. Karakteresebb lenne a lila fal mellett szerintem, de te döntesz. -  Adtam tanácsot.
- Akkor meg is van, köszönöm - nyomott egy puszit a fejem búbjára miközben közelebb húzott magához. Ekkor jelent meg a drága eladó, aki az elmúlt fél órában, mikor esetlegesen szükség is lett volna rá, sehol sem volt.
- Üdvözlöm önöket. Tudok valamiben segíteni? - Tette fel nyájasan, miközben Andyt méregette. Látszott a nőn, nagyon szimpatikus számára, melyet apró jelekkel is kimutatott. Minket figyelmen kívül hagyva, csak Andyre koncentrált, miközben nyájasan beszélt hozzá. Kezdet komolyan idegesíteni a szituáció, így gondoltam, ideje akcióba lendülni.

- Mia, súgtam a kislánynak, hogy csak mi ketten halljuk. Odadobod ezt a néninek? - adtam a kezébe egy labdát. Mia csak nézegette egy kicsit, majd ahogy kértem, a labda egyenest az eladó hölgy arcába landolt, melyen Mia hangosan kacagott, s mikor Andyre pillantottam, látszott, hogy próbálja türtőztetni magát, és nem egyenesen a nő arcába röhögni.
- Elnézést kérek - nyúlt Andy a földön heverő labdáért és adta a nő kezébe aki csak nagy szemekkel nézett, mint aki tényleg csak most vette észre, hogy mi is ott álldogálunk.- Akkor ahogy mondtam, ezeket szeretném megvenni kiszállítással. Tért vissza Andy az eredeti témához, mintha semmi sem történt volna.
Mikor kifizettük a kosárba pakolt apróságokat, ebédidő révén, beültünk egy étterembe az áruházba. Mind a hárman megebédeltünk, kisebb nagyobb sikerrel, majd hazamentünk. Mia még a kocsiban elaludt ezért Andy bevitte a szobájába és az ágyra fektette, betakargatta és csatlakozott hozzám a nappaliba, ahol épp a teámat szürcsölgettem.
-  Köszönöm - mondta, és az arcomat fürkészte. Olyan nyugodt pillanat volt, sajnáltam megtörni a csendet, de kénytelen voltam.
- Nagyon szívesen. Molly nagyon aranyos. Olyan mint te -  bőgtem ki, majd rájöttem mit is mondtam és lesütött szemmel szidtam magam, hogy már megint kicsúszott valami a számon aminek jobb lett volna ha bent marad. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy sikerült legyűrnöm ezt a rossz szokásomat, hát tévedtem.
Andy, az államhoz tette a kezét, majd megemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek. Mosolyogva nézett rám, áthatóan, mintha a vesémig látna majd lassan közelebb hajolt és oly lassan és érzékien csókolt meg mint még soha.
- Mit csinálunk, míg megérkeznek a bútorok? - kérdeztem, mikor vége szakadt a csókunknak.
- Lenne pár ötletem - felelte huncut vigyorral, majd közelebb húzott magához.
-  Azt gondoltam, de talán, most nem kellene - Sóhajtottam fel majd fejemet a vállára hajtottam,  így már egymás mellett ültünk. Fejem a vállán, karja átölelt s a keze a vállamon pihent.
- Miért is? -  Nyomott puszit a homlokomra.
- Mert Mia itt van, bármikor felkelhet meg ilyenek - kezdtem sorolni - de a konkrét okom nem ez volt. Egyszerűen csak ki akartam élvezni a pillanatot. Annyira hangulatos volt így üldögélni, mintha lehetne bármi is közöttünk. Kellemes volt a  gondolat, hogy tartozhatok egy kicsit valakihez, úgy érezni, mintha valakinek fontos lennék és törődne velem. Csak közelebb bújtam és fejemet immár a mellkasára hajtva hallgattam a szívének dobogását.
Már legalább fél órája üldögéltünk csendben, összebújva mikor Andy telefonjának rezgése törte meg a kifejezetten idilli hangulatunkat.   Nagy sóhajjal felállt és odasétált az asztalhoz majd összehúzott szemöldökkel fogadta a hívást.
- Igen, jól van, alszik. Nem, nem adtam neki édességet. Tina, talán csak tisztába tudom tenni a gyerekemet. Igen, ő is itt van. Jó. Szia! - Hallgattam végig a beszélgetés ezen részét, és feltételezem, hogy Tina ellenőrizgetése egy kicsit kiakasztja Andyt, mert miután kinyomta a hívást, kisebb csattanással landolt a készülék az asztalon. Andy az asztal lapjára  tenyerelt és csukott szemmel próbálta legyűrni a dühét, majd miután pár másodperces csend után megdörgölte az arcát, felém fordult.
-  Kérsz egy kávét?
- Ha te is iszol akkor igen - feleltem - mindig ezt csinálja? - kérdeztem miközben a magasított konyhapulthoz sétáltam és leürítem a bárszékre.
- Általában. Kiakaszt - felelete majd tovább szöszmötölt a kávéval.
- Sajnálom - mondtam együtt érzően, majd csendben figyelem, ahogy lefőzik a két adag káváét.
Tina helyében én is félteném a gyerekem, ez természetes, még talán az is, hogy felhívja, érdeklődve, hogy minden rendben van -e, de sajnos Tina nem érdeklődik, hanem kioktatja Andyt, és ez nagy különbség. Felrója a hibáit, azt is ami meg sem történt és így talán még nehezebb is neki, mint másnak. Sajnálom őt, amiért ilyen viszonyba kerültek és legfőképp Miát, amiért így kell felnőjön majd. Mondjuk, ez az eset még mindig jobb, mint ahogy én nőttem fel. Az én szüleim is folyton marták egymást, azzal a különbséggel, hogy ők együtt is éltek. 
 Andy lerakta elém a bögrét, majd a sajátjával együtt leült mellém a magas bárszékre.
- Sajnálom, hogy belerángattalak ebbe az egészbe. Elég komplikált az életem és most téged is belerángattalak. Megértem, ha ezután nem szeretnél velem találkozni.- Mondta kávéjára meredve.
-  Szerinted itt üldögélnék  veled a konyhádban ha így lenne? - kérdeztem, de a választ sem várva folytattam -  Ha pedig itt tartunk, szeretnék egy-két dolgot tisztázni. - kezdtem bele az együttlétünk kínosabb részébe ő pedig csak beleegyezően bólintott, hogy folytassam.-   Nos, mivel beleegyeztél abba, hogy nem muszáj a hotelben találkozzunk, így a fizetést meg kellene beszéljük illetve szeretnék egy fix időpontot, ami a "mi" napunk lenne. Mindig akkor találkoznánk, így könnyebb lenne a programjainkat egyeztetni, persze, csak ha neked is megfelel - tettem hozzá. Végül kiegyeztünk a hétvégékben. Szombat és vasárnap találkozunk majd, fizetni pedig havonta fogok. Számomra ténylegesen kínos volt ez a téma, de ami meglepett, hogy Andy sem viselte ezt olyan könnyedén, min más témákat. Rajta is láttam azt, hogy zavarban van. A beszélgetésünket kopogás zavarta meg.
- Ezek biztosan a bútorok - ugrott fel a székről és az ajtóhoz sietett míg én bepillantottam Miára, hogy nem-e verte fel a zaj. Elterülve feküdt  a hozzá képest hatalmas ágyon,  arca kipirult s ahogy közelebb léptem, mocorogni kezdett és kis szemét nyitogatta. Nem aludt többet egy óránál. Nem tudom mennyit szokott ilyenkor de ahogy meglátott nagy szemekkel nézett rám, majd az ajtó irányába lesett. Kintről kis hangzavar szűrődött be, nyilván ez verte fel. 
-  Szerbusz Mia! Jól aludtál? - kérdeztem, majd a pici nyuszit,ami végül kiderült, a kedvence a kezébe adtam. - Kérsz inni? - nyújtottam felé a cumisüveget, melyben tea volt. Elvette, majd nagyokat kortyolt belőle és ahogy befejezte az ivást nagyot sóhajtott - hű, te aztán szomjas voltál, igaz? - melyre csak bólintott - mit szólsz, megnézzük hol van apa?  
- Paaa - kiáltott fel, majd két kezét felém tartva jelezte, hogy menjünk.  Felvettem az ágyról, majd kisétáltunk a folyosóra, ahol  épp a kiságyat hozták fel. Szerencsére Andy összeszerelve kérte, így csak betették a szobába, nekünk pedig csak el kell majd rendezgetni és kipakolni a dolgokat.
- Hát itt van az én szerelmem - adott nagy puszit Mia fejére Andy, majd meglepődtem, mikor az én homlokomra is nyomott egyet.  
-  Nagyon szép családja van uram -  szólít hozzánk az idősödő úr, aki épp egy kisebb dobozt hozott be a lakásba.
- Oh, nem, én nem - kezdtem el magyarázkodni, de Andy közbe vágott. 
- Köszönjük. -  Értetlenül álltam a dolgok előtt. Biztosan csak meg akarta egyszerűsíteni a dolgot, és különben is, hogy magyaráztam volna el, hogy Mia nem az én gyerekem és Andy pedig nem épp a párom? Kívülről biztosan annak tűnt, egy nő és egy férfi, egy kislánnyal. Természetes, hogy ha valaki együtt lát minket, ez jut először az eszébe. Kár hogy ez csak a látszat. Pedig mennyire szép is volna. Szerető férj, gyönyörű kisgyerek, de az igazság az, hogy nincs nekem senkim. Se férjem, se gyerekem, se normális életem.


5 megjegyzés:

  1. Szia!:D
    Az előző részekhez azért nem kommenteltem, mert nem akartam újból leírni azt, amit már jó párszor hangoztattam: IMÁDOM A SZTORIT!
    Csak arra hívnám fel a figyelmed, hogy a "Szerbusz" szót helytelenül írod, ugyanis azt "Szervusz"nak kell írni, de ezen a kis apróságon kívül más hibát nem igazán észleltem, bár ez lehet azért van, mert szabályszerűen falom a sorokat, annyira szeretem az egészet.:D
    Andy még mindig nagyon édes, és imádom mikor dühös Tina miatt, aki egyébként még nem annyira vált ellenszenvessé, de egész jó úton halad hozzá. Molly nagyon aranyosan bánik Miával, viszont egy kicsit visszavehetne az önsanyargatásból, mert a végén még depressziós lesz.:D Gondolom, mint mindenki más, én is nagyon viccesnek találtam azt, hogy Mollynak még mindig fizetnie kell Andyért, főleg mivel nem rég még Andy volt az, aki kezdeményezett. Kíváncsi vagyok, hogy a jövőben mikor döntenek úgy (feltéve ha úgy döntenek), hogy már nem kell fizetnie a szolgáltatásokért.:D
    Mint mindig, most is nagyon várom a következő részt!:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, és azt elfelejtettem oda írni, hogy eddig ez a fejléc a kedvencem.❤

      Törlés
    2. Köszönöm, hogy szóltál, rögtön javítom. Molly "depiének" célja van, egyelőre nem árulok el semmit, de hamarosan megláthatod mi ez az egész nyavalygás:) Hát, Andy és Molly gyakorlatilag még midig "munka " viszonyban vannak, de haladnak előre, ahogy olvashattad is, Andy kicsit zavarban is volt a témánál, de ez is később derül ki. Köszönöm, Julie V. Scott érdeme ez a kis szépség, nekem is nagyon tetszik:D Puszillak!

      Törlés
  2. Szia! Igen, egyetértek az előttem szólóval, kicsit furcsa, hogy még mindig fizetnie kell a csajnak :D De hát lehet, hogy Andy született üzletember, összeköti a kellemeset a hasznossal ;) A dobáljuk meg az eladó nénit részen nagyon nevettem :D Várom a folytatást :)
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jelenleg még "üzleti kapcsolatban" állnak. Egyikőjük sem hozta a másik tudtára az érdeklődésüket szóval, jelenleg ez munka kapcsolat:D Huncut Mia, nagyon huncut^^ Puszi

      Törlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!