Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. február 2., kedd

6. Rész


Magam sem tudom miért, de ahelyett, hogy egyenest haza mentem volna, beültem a hotel bárjába. Talán jól esett egy kicsit kimozdulni otthonról, és az is elképzelhető, hogy egy apró hátsó szándék vezérelt. Abban bíztam, hogy beszélhetek még pár szót Andyvel. Komolyabb miértje nem volt, egyszerűen szerettem volna megérteni őt egy kicsit. Nem fér a fejembe, hogy egy helyes, kedves és láthatóan intelligens srác, miért választja ezt a hivatást. Persze, egy szavam nem lehet, talán életem legjobb éjszakája volt, csakhogy azóta azon agyalok, hogy mi lehet az oka arra, hogy nőkkel feküdjön le pénzért. Meg is szerettem volna kérdezni, de jött az a gyönyörű lány, aki olyan furcsán nézett rám, én pedig inkább felvettem a nyúlcipőt. Féltem, megint kellemetlen helyzetbe sodrom magam, a folytonos beszédemmel.



– Akkor végre elmondod milyen volt? - Tette fel sokadjára a kérdést Nancy.
– Alapjában véve jó volt... - feleltem.
– Most jön a de...- vetette oda szinte már unva, hisz mindig van egy de.
– Minden olyan tökéletes volt. A hely, a srác aki ajtót nyitott, még a recepciós is gyönyörű volt. Nagyon zavarban voltam. Úgy éreztem magam, mintha egy modellekkel teli forgatásra léptem volna be. Körülöttem mindenki gyönyörű, csinos, a hely makulátlan, én pedig...tudod! - böktem ki végre, amit igazából éreztem és lesütöttem a szemem.

– Mit tudok Molly? Neked kezeltetned kellene magad. Gyönyörű vagy és okos, hányszor mondjam még el. Attól, hogy ezt sokan nem veszik észre, még nem jelenti azt, hogy nem így van. Na de, mesélj inkább, milyen volt vele?

– Érdekes - feleltem szűkszavúan és a kezemben lévő kávés bögrét kezdtem vizsgálgatni.

– Nem, ez nekem nem elég, minden részletet hallani akarok. - Jelentette ki ellenvetést nem tűrően.

– Jól van na. Nem csak nekem kellene kezeltetnem magam, úgy érzem... - jelentettem ki csípősen - Igazából leültünk a bárba, beszéltünk pár szót, nagyon figyelmes volt. Aztán mikor azt kértem, legyen önmaga, elég furcsa lett, még vissza is kérdezett, hogy biztos vagyok -e benne. Utána megcsókolt, és felmentünk egy szobába és megtörtént - mosolyodtam el utolsó szavamra szégyenlősen.

– Ennyi, megtörtént? És aztán? Te tényleg nem avatsz be a szaftos részeltekbe, igaz? - Intézte hozzám elkeseredett szavait.

– Nem, nem megyek mélyebbre a dolgokban, de folytatom. Aztán mielőtt kisétált volna a szobából megkérdezte, hogy megyek-e még. Később a bárban is összefutottunk, de hamar leléptem, mert odajött hozzánk egy lány és kezdett kellemetlen lenni a helyzet, így kereket oldottam - fejeztem be szinte címszavakba, a három nappal ezelőtt történteket.
Megpróbáltam kitérni a téma elől, és ez pár napig ment is, de jött a hétvége és nem tudtam kihúzni magam barátnőm vallatása alól.

– Jól van, a lényeg, hogy jól érezted magad, ellazultál és kiléptél a komfortzónádból. És mit gondolsz, mész még?

– Talán, nem tudom. Jó volt, de az a hely...Sokkal jobb lenne, ha nem ott találkoznánk.

– Akkor miért nem kérdezed meg tőle, hogy nem-e találkozhatnátok máshol? - Kérdezte teljes természetességgel. - keresd meg Facebookon vagy hívd fel. Ennyire egyszerű, csak túlbonyolítod.

– Jó, de milyen már az, hogy felhívom és megkérdezem, nem- e jön házhoz.

– Végül is ez a dolga Molly. Kielégíteni minden igényedet, ezt ne feledd. Minden amit tesz, azt azért teszi, mert fizetsz neki.

– Igazad van. Talán bejelölöm, egyszerűbb lesz, ha írásban kommunikálunk ahogy ismerem magam - feleltem, de választ már nem kaptam mert Nancy mobilja csörögni kezdett. Míg telefonált, én kimentem a konyhába és újratöltöttem a kávésbögrém.

– Nincs kedved este beülni velünk a Rebel's -be? Beszélgetünk kicsit, iszogatunk. Jönnek Tomék is. – Kérdezte, miközben utánam jött a konyhába.

– De, jó ötlet, úgy is régen találkoztam már Tommal és Rose-al.

– Rendben, akkor nyolckor ott. Most mennem kell mert Anyuval ebédelek. Csípd ki magad, hátha rád talál a szőke herceg - nevetett utolsó mondatán, majd táskáját magához vette és elindult a kijárat felé, én pedig követtem.

– Csakis - mosolyogtam vissza- üdvözlöm Marthat - kiáltottam utána, majd kulcsra zártam a bejárati ajtót Nancy után. Örültem, hogy egy kicsit kikapcsolódhatok. A munkahelyemen kezdem feleslegesnek érezni magam ami nyomaszt. Mindig is szerettem hasznos lenni, de különösebben sok dolgom nincsen egy-egy program tesztelésén és elcseszett számítógépek rendbehozatalán kívül. Mindig is szerettem volna eladni az általam írott programokat, de sohasem volt elég merszem belekezdeni egy-egy eladásba. Túl nagy a macera, én pedig nem szeretem a komplikált dolgokat.


Mivel még csak fél egy volt, én pedig már elfogyasztottam az ebédemet, mielőtt barátnőm betoppant volna egy kis vallatásra, így a dolgozó szobámba mentem. Laptopomat bekapcsolva rögtön a böngészőre kattintottam és bejelentkeztem a facebookra. A kereső részre beírtam az " Andrew Biersack " nevet. Több lehetőség közül is választhattam de egyik sem a számomra megfelelő személy volt, ezért próbálkoztam máshogy. Az „Andrew-t ”, " Andyre" írtam át és rögtön leszűkült a keresés, az első helyen pedig a keresett személyt dobta ki. A profiljára kattintva elkezdtem nézelődni, de túl sok mindent nem tudtam meg, mert nem voltunk ismerősök. Egyedül azt láthattam, amit már eddig is tudtam. Itt lakik Ohioban, és egyedülálló. A képeit sem tudtam megnézni, egyedül a profilképek között böngészhettem. Nagy erőt vettem magamon. Mi gond lenne abból, ha bejelölöm - agyaltam, s közben kurzoromat az „Ismerősnek jelölöm” gombocskán tartogattam, majd nagy levegőt véve, rákattintottam.

– Rendben, ez is megvan - mondtam ki hangosan és kifújtam a pár másodpercig benn tartott levegőt.
Áttértem a saját adatlapomra, és elkezdtem nézelődni. Átböngésztem a feltöltött képeimet, esetleges megosztásaimat és kiirtásaimat, s közben szortíroztam közöttük. Úgy, mint mindenki más is, azt szerettem volna, ha a profilom makulátlan lenne, szerettem volna a legjobb arcomat mutatni főleg, ha esetleg Andy majd körülnéz „nálam”. Mikor meguntam a nézelődést, úgy döntöttem folytatom a programot melyen az elmúlt pár hétben dolgoztam. Már csak néhány simítás hiányzott, hogy tökéletesen működjön, és ha végeztem, egy olyan szoftver készül el, mely nagyban segíti a vakok és gyengén látók munkáját a számítógépen. Ezzel hang alapján tudnak írni úgy, hogy közben 98% -os a nyelvtani helyesség.

Hiába próbáltam odafigyelni, folyton vissza-visszatekintettem a facebookra, azt lesve, hogy visszajelölt-e már, végül mérgesen csuktam el a laptopom tetejét koncentrációm hiánya miatt és úgy döntöttem, veszek egy jó meleg fürdőt. Megeresztettem a csapot, habfürdőt töltöttem a vízbe, majd mikor megtelt a kád, elmerültem a habokban. Próbáltam kiüríteni a fejemet, nem gondolni Andyre és a pár nappal ezelőtti, együtt töltött éjszakára, de ez sem ment túl sikeresen. Még mindig érzem, ahogy végig simít a hasamon, játszadozik a melleimmel, csókolja a nyakam. Újra abba a feltüzelt állapotba kerültem, vágytam rá újra és újra. Olyan volt nekem, mint egy alkoholistának egy korty bor, amint egy kicsit kapok, több és egyre csak több kell. Megízleltem az ízét és már sosem elég.

Nagy sóhajjal nyitottam ki az eddig csukva tartott szememet, és kikászálódtam az elpárolgott habok közül.

Megtörölköztem, majd köntösömbe és papucsomba bújva készítettem magamnak egy szendvicset amit el is fogyasztottam, majd elkezdtem készülődni. Az egyik indigókék ruhát vettem fel, melyet még Nancy választott nekem a héten. A hajam felső rétegét lazán tűztem fel míg hullámos alja a vállamra omlott. Halvány sminket tettem fel majd taxit hívtam, hogy elindulhassak a Rabels's be, hogy végre kikapcsolódhassak egy kicsit a barátaim társaságában.

Mikor a leparkoltunk a régies épület előtt, kifizettem a fuvart és felsétáltam az ajtóhoz vezető pár lépcsőfokon, majd beléptem az üvegajtón, ahol már Nancy, Mike, Tom és Rose is jelen voltak.

– Végre itt vagy - jelentette ki mosollyal az arcán Tom, régi egyetemi barátom, akivel sajnos csak ritkán tudok találkozni. Egy nagy öleléssel fogadott s közben egy puszit is nyomott az arcomra. Mosolyogva üdvözöltem, s viszonoztam az őszinte gesztust. Rose-nak, Tom barátnőjének is adtam két puszit, majd Mike-ot és Nancyt is üdvözöltem. 

– Rendeltem neked egy Mai-Tait - tolta elém legjobb barátnőm a gyümölcsben és rumban gazdag koktélt - szükséged lesz rá - tette hozzá kicsit halkabban.

– Nagyon rendes tőled, de miért mondod ezt? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

– Esküszöm, ezúttal nem én voltam, -tette hozzá előzetesen - de ha jól láttam a bárpultnál van Andy - súgta oda kárörvendő mosollyal az arcán.

– Az nem létezik - kerekedett ki a szemem és fejemet rögtön a pult felé kaptam ahol ott állt, álmaim és vágyaim pasija, csak sajnos nem egyedül...




12 megjegyzés:

  1. Nyááá még mindig IMÁDOM! *w*
    És kíváncsi vagyok Andy kivel van. :3 A barátosnéjával vagy egy nővel aki fizetett neki :3

    VálaszTörlés
  2. Kedves, Sky!
    Az első reakcióm mikor végeztem az olvasással körülbelül ez lehetett: "Nem-nem-nem-nem! Miért lett vége? Még olvasni akarom.":D Ez a rész is - csak úgy, mint az eddigiek- nagyon tetszett, és alig várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nicole! Köszönöm a kommented, nagyon jól esett az, hogy ennyire várod és tetszik. Igyekszem! Ölel: Sky:)

      Törlés
  3. Nagyooon jó lett :)))) Siess a kövivel ! :)

    VálaszTörlés
  4. Ez a rész, és az eddigiek is, nagyon jól sikerültek! :) Várom a következőt *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alice, köszönöm, igyekszem vele:) Puszi

      Törlés
  5. Szia! Ez a rész jó hosszú volt, örültem neki :) Várom a folytatást, és kíváncsi vagyok, a csaj oda megy-e Andyhez :D Vagy ki megy oda kihez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek ölülök, igen az előzőnèl el voltam kenődve kicsit, de már összekanalaztam magam, köszönhetően nektek, ès megy is tovább minden, ùjra rendes mèretű rèszekkel;)

      Törlés
  6. Nagyon tetszik siess a kovivel puszi ❤❤❤

    VálaszTörlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!