Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. február 8., hétfő

7. Rész

Sziasztok drága kicsi olvasóim^^
Most, talán egy kicsit hosszabb részt kaptok. Nagyon izgulok, mert nem akarok így elárulni előre semmit, de végre elkezdődik valami. Na jó nem rizsázok itt, úgy sem érdekel senkit. Jó olvasást, kíváncsi vagyok, mit gondoltok a történtekről. Írjátok meg nekem! Puszillak benneteket! Sky ^^

***

Ahogy megpillantottam, rögtön el is kaptam a tekintem. Egy fiatal nővel volt de valami nem stimmelt. Vitáztak, ami azt illeti elég hevesen.

- Szerinted min veszekednek – súgtam oda Nancynek, s közben próbáltam koncentrálni arra is, hogy Tom mit mesél, de figyelmem mindig visszatért a pultnál vitázó személyekre.

- Nem tudom, de komoly lehet, Andy elég komor fejet vág – pillantott arra a barátnőm s a szeme sarkából figyelte a párt.

- Tudod mit? Elég ebből. Ma nem akarok ezzel foglalkozni, agyalok rajta eleget. Igyunk!- Emeltem meg koktélos poharam barátnőm felé aki lazán hozzákoccantotta sajátját.


Az esténk végül elég hamar véget ért, Tom és Rose fél tizenegy fele hazaindultak, a kisfiuk Jorden miatt. Végül Mike Nancy és én maradtunk, de a hangulat sajnos a többiek nélkül nem volt már az igazi. Jobb híján nézelődtem a bárban. Mindenfelé emberek voltak. Barátok, akik együtt töltik a szombat estéjüket, férfiak és nők akik ismerkedni szeretnének és ott volt még ő. Egy sarokba üldögélt jó pár üres wiskey-s pohár társaságában. A nő, aki vele volt, nagyjából egy órája viharzott el.

- Föld hívja Mollyt! - hallottam meg Nancy hangját, de csak a nevemre kaptam fel a fejem.

- Igen? - kérdeztem rögtön.

- Azt mondtam, hogy mi hazaindulunk. - ismételte meg s közben a táskája után nyúlt.

- Ó, persze,megyek én is – pillantottam vissza a bár sarkába, majd én is elkezdtem összeszedni a holmimat.

- Szerintem menj oda - súgta ahogy ő is arra nézett amerre az én tekintetem járt a mai este során sokadjára.

- Miért? - tettem el a kérdést, mintha nem tudnám, hogy azért mondja, mert egész este felé tekingettem.

- Mert látom rajtad, hogy legszívesebben odamennél hozzá, hát akkor miért ne? Légy egy kicsit határozottabb. Menj oda, beszélgess vele. Állj már a sarkadra. Nem vagyok az anyukád, hogy megmondjam mit csinálj, te mondtad, akkor viselkedj már úgy mint egy felnőtt nő, aki tudja mit akar. Oda akarsz menni? Hát menj. Ennyi az egész – tartott szónoklatot barátnőm. Egész hihetetlen, de tényleg igaza van. Ezzel a kis beszédével ráébresztett arra, hogy tényleg nem az vagyok, aki lenni szeretnék. Nem akarok többé olyan lenni, aki beijed mindentől. Ha akarok valamit, meg is teszem.

- Igazad van! Köszönöm! - Feleltem szűkszavúan a kis beszédére, megöleltem, elbúcsúztam Mike-tól is, és elindultam Andy felé. Egy szemernyi kétség sem merült fel bennem azzal kapcsolatban, hogy jó ötlet -e egyáltalán az, hogy odamenjek hozzá mindaddig, amíg meg nem álltam mellette. Nem vett észre, csak továbbra is az asztalra könyökölve meredt a poharára. Hirtelen inába szállt a bátorságom sarkon fordultam és elindultam kifelé, de pár lépés után megtorpantam. „Állj már a sarkadra! „ - Hangzottak el bennem újra barátnőm szavai.

- Nem adhatom fel ilyen könnyen! - Suttogtam magam elé és visszafordultam Andyhez majd megszólítottam.

- Szia!-Toporogtam egyik lábamról a másikra ö pedig lassan emelte rám a tekintetét.

- Molly? - Mondta ki a nevem meglepetten, melyre magam is rácsodálkoztam egy kicsit, hisz azt hittem újra be kell mutatkoznom és elmesélnem honnan ismerjük egymást. Azt gondoltam nem is emlékszik rám, de nem így történt.

- Igen, leülhetek?

- Csak nyugodtan – felelte majd poharát a szájához emelte, ivott egy kortyot az arany színű folyadékból majd kényelmesen hátra dőlt a székén és rám nézett.

- Minden hétvégén egyedül iszogatsz?- Tettem fel az első kérdést, ami az eszembe jutott.

- Nem, csak ha szar napom van – vágta rá pár másodperc után.

- Igen, láttam, hogy vitáztál valakivel nemrég – csúszott ki a számon, ő erre pedig nagyot sóhajtott és az imént az asztalra ejtett porát kezdte forgatni.

- Igen, az egy hosszú történet – felelte, s nem mondott mást. Kezdett beállni a kínos csönd, én pedig egyre jobban azt éreztem, hogy nem volt jó ötlet idejönni így úgy döntöttem, ideje újra a menekülő utat választanom.

- Jól van – álltam fel és léptem az asztal mellé - nem zavarlak tovább, úgy is ideje hazamennem - mondtam s ahogy elindultam ő a csukóm után kapott. Hosszú másodpercekig csak néztük egymást. Végre a szemembe nézett s láttam a fájdalmat, mely a lelkében dúlt. Nem hiába mondják, a szem a lélek tükre. Mindent elárul. Ez most sem volt másképp.

- Hazakísérlek – törte meg a pillanatot elengedte a kezem és ő is felállt, majd elindultunk ki a bárból.

- Ahogy kiléptünk, jóleső érzés fogott el a hűvös kora tavaszi levegőn. Rápillantottam Andyre, aki mellettem lépkedett s a zsebében kotorászott egy öngyújtót után. Mikor megtalálta azt, meggyújtotta cigarettáját és mélyet szívott a méregből, melyre a parázs vörösen izzott a sötét utcán.

Nem lehetett mást hallani csak cipőink kopogását és a cigaretta ropogó hangját, ahogy mélyet szippant belőle majd kifújja a füstöt. Az újabb csendet kíváncsiságommal törtem meg.

- Megkérdezhetem min vitáztál azzal a nővel? -Tettem fel a kérdést, bár mikor kimondtam, legszívesebben vissza is szívtam volna. Megint olyan dologba ütöttem az orrom, amihez egyáltalán semmi közöm sincsen.

- A múlton – válaszolta szűkszavúan, majd újabb slukkot szívott.

- Sokat jársz a Rabel's-be? - kérdezett vissza és fejét oldalra fordította, hogy árnyékos arcomat nézze.

- Általában a barátaimmal szoktam. Ma is velük voltam ott – válaszoltam őszintén. - És te?

- Régen sokat jártunk oda, de azóta most voltunk először – felelte, majd nagyot sóhajtott.
- Ha jól sejtem, nem sült el jól a találkozó.
- Nem igazán, tudod, a dolgok néha nem változnak, hiába telik el sok idő - felelte ködösen.
- Ebben igazad van. Hiába érzi az ember azt, hogy megváltozott, ha találkozik egy személlyel a múltból, vagy visszatér egy régen látott helyre, újra úgy érzi, nem változott semmi - mondtam, de már nem az ő dolgára gondoltam, hanem magamra. Eszembe jutott a múltam, a családom és a gyerekkorom.
- Ezt, hogy érted? - érdeklődött és az arcomat fürkészte.
- Nem volt túl fényes gyerekkorom. Néha, mikor hazamegyek, újra kislánynak érzem magam. Rám törnek azok az érzések amik akkor kavarogtak bennem, mikor még otthon éltem a szüleimmel. Olyankor úgy érzem újra egyedül vagyok, megint annak a szerencsétlen kislánynak érzem magam mint akkor. Hiába nézek a tükörbe, hiába tudom, már elmúlt, mégis újra, ugyan úgy fáj.
- Sejtem miről beszélsz – válaszolta - Úgy két éve... - kezdett bele, de nem folytatta.
- Mi volt két éve?- kérdeztem rá, mikor már eltelt pár hosszú másodperc.
- Az a lány, akit láttál, a menyasszonyom volt. Nagyon szerettük egymást, nehézkesen éltünk, de amire szükségünk volt, megteremtettük. Aztán kiderült, hogy terhes és muszáj volt valamivel több pénzt keressek, hogy eltarthassam őket - kezdett bele életének ezen részébe s közben a kerülte a tekintetem.
- És te a a Hotelbe kezdtél dolgozni... - esett le rögtön, és ezzel a mondatával, meg is válaszolta az egyik, bennem felmerülő kérdést. Mély levegőt vett és folytatta.
- Igen, csak ezt Tina nem tudta elfogadni. Folyton veszekedtünk, féltékeny volt mert már akkor is több vendégem volt, mint a többeknek. Aztán mikor megszületett Mia, nem sokra rá elhagyott. Összepakolt és elvitte a kislányomat is magával. Ma azért találkoztunk, hogy rávegyem, hogy többet láthassam, és néha nálam is alhasson, de nem nagyon tetszett neki az ötlet.
- De miért nem akarja? - Kérdeztem, hisz nem értem, miért ne láthatná a saját gyerekét.
- Azt gondolja, hogy rossz ember vagyok, csak mert nem hagytam abba ezt a munkát, mikor elmentek. Szerintem úgy gondolta, hogy ha elmegy, majd rájövök, hogy ez nem jó munka, persze csak szerinte, és abbahagyom. De az igazság az, hogy szerintem ez jó így, ahogy van.
- Szóval szereted ezt csinálni?
- Nem azt mondom, hogy szeretem, de jobb mint az eddigiek. Több pénzem van, mint eddig bármikor. Mindent megadhatok a kislányomnak és magamnak is. Tinának is megadtam volna bármit, de neki ez nem kellett, így nem. Mit gondolsz erről?- kérdezte, de magam sem tudom mit gondolok.


- Én azt gondolom, valamilyen szinten mind a kettőtöknek igaza van. Neked adódott egy lehetőséged, amit megragadtál, szükséged volt rá. De őt is megértem, mint nő. Nem tudom, hogy én el tudnám-e fogadni azt, ha az én szerelmemnek lenne ez a munkája, viszont ha nincs más lehetőség, el kellett volna fogadnia, hogy nem volt más választásod és nem kellett volna elhagynia, csak mert egy kis nehézség adódott, hisz érte is tetted, nem csak magadért- mondtam el őszintén a véleményem.


- Te is úgy gondolod, hogy rossz ember vagyok, amiért nem hagytam abba akkor? - Torpant meg és mélyen a szemembe nézett.

- Nem, nem tartalak rossz embernek, sőt. Becsüllek, hogy ekkora áldozatot hoztál a családodért, és sajnállak azért, amiért nem tartottak ki melletted, viszont mi választjuk meg az utunkat. A tetteinkben mérettetik meg az értékünk. Ha olyat teszel, amit nem szeretnél, csak magadnak ártasz. Elhiszed, hogy értéktelen vagy, és ha te nem látod azt, hogy mennyire értékes is vagy valójában, hogy várhatod el, hogy mások lássák? - Kérdeztem mélyen a szemébe nézve s ő visszanézett rám. Láttam, ahogy szavaim elérnek a tudatáig. Rendületlenül álltam a tekintetét, mely most valami furcsát sugárzott. Tekintete ellágyult, már nem szomorúságot láttam benne, hanem azt a huncutságot, melyet már ismertem, válasz helyett azonban kezét a tarkómra csúsztatta, majd azzal a lendülettel meg is csókolt. Szinte alig kaptam levegőt, úgy csókolt, mintha az lenne az életet adó levegő, mintha az lenne az utolsó. Mikor elváltak ajkaink, homlokát az enyémnek támasztotta s úgy nézett a szemembe.

- Miért látsz ennyire belém? - Suttogta kis idő múlva, de a választ nem várta, vagy talán nem is akarta hallani. Szája mosolyra görbült majd kezemet elkapva maga felé húzott, ezzel jelezte, hogy folytassuk a sétát.

***

Egész esete róttuk a lakásom környező utcáit és beszélgettünk, ami egyszerűen csodálatos volt. Talán soha, egy férfi sem értett meg ennyire mint ő, de aztán felkelt a nap, és megvilágította a valóságot. Megvilágította azt a tényt, hogy én, csak én vagyok, ő pedig az, ami lenni szeretne. Egy játékszer, egy bábú, melyet kedvükre használnak, majd eldobnak ha már nem kell...


12 megjegyzés:

  1. Szép lett ez a lelkizős beszélgetés :) Na, arra nem gondoltam, hogy a gyereke anyjával volt a bárban, de tetszik. Ügyes vagy, várom a kövi részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye-ugye. Micsoda meglepetés, legalábbis reméltem, hogy az lesz. Köszönöm^^<3

      Törlés
  2. Nyaaa ajsbgskavsjbaaa :o
    Apaa? :oo
    Na most KÉSZ xD
    Sky te most engem teljesen ledöbbentettél. XD
    Emlékszel a szitura?
    "Kinyitottam a szemem."
    -Kunyitottad a szemed és??? És mivan??? Hol a folytatás??

    Na ezt kérdezem én is. Hol a francba van a folytatás hah??? O.O

    VálaszTörlés
  3. Hihihi;) A tarsolyomban drága;)

    VálaszTörlés
  4. Még mindig nagyon imádom a történetedet :3 ^^

    VálaszTörlés
  5. Na szóval, először is: Andy, mint apuka? IMÁDOM!:33 Szerintem olyan jó apa lenne belőle a valóságban is, bár egy részem belehalna, ha örökre összekötné életét mostani barátnőjével, na de ebbe nem megyek bele :DD Bevallom nem számítottam rá, hogy az exmenyasszonya volt a titokzatos nő, megleptél. Aztán nagyon tetszett, hogy fokozatosan bontakozott ki Molly és Andy kapcsolata ebben a részben, gondolok itt az egyre hosszabbodó dialógusokra.
    Sosem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet, ugyanis nem szokásom blogokat olvasni de szó szerint megszállottja lettem a történtednek.:D Alig várom az új részt!❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel én is pontosan így vagyok. Szerintem is jó apa lenne, én úgy állok hozzá, had legyen boldog ő is, nekünk "halandó" embereknek úgy is elérhetetlen! Nekünk maradnak ezek a jó kis történetek, így egy kicsit álmaink pasijával lehetünk:) Nagyon bíztam benne, hogy senki nem gondol erre az opcióra és úgy tűnik, bejött.

      El sem hiszed, mennyire jó volt olvasnom a hozzászólásodat. Az, hogy tudtam újat mutatni neked csodálatos érzés, főleg, hogy még meg is tetszett a történet. Nagyon boldog vagyok, hogy szeretitek. <3

      Törlés
    2. Héhéhéhé! Kikérem magamnak. Ő a vőlegényem.:O Február 20-án lesz az esküvőnk, nem jössz? XD Nászajándékként odaadhatod majd a Tiltott gyönyör összes részét.:3
      Te pedig azt nem hiszed el, hogy milyen jó olvasni a részeket.:o Néha, mikor unatkozom elkezdem elölről az egészet, annyira tetszik.:D

      Törlés
    3. Kérem a meghívót és viszem a dedikált példányt nektek xD

      Kicsit nehéz elhinni, hogy egyáltalán van aki olvassa, nem, hogy újra olvassa. *Vigyorog egész nap*<3<3

      Törlés
  6. Huh ez a resz is nagyon fantasztik lett!!! ;) siess a kovivel puszii ❤❤❤

    VálaszTörlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!