Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. február 15., hétfő

8. Rész


Őszintén nem tudom mit gondoljak a tegnap estéről. Túl sok mindent tudtam meg róla ahhoz, hogy egyre szimpatikusabb legyen. A szónoklatom az értékekről, nem csak rá, hanem rám is egyaránt vonatkozik. Míg ő olyat tesz, amivel lebecsüli magát, addig én meg sem teszem azt, amivel lebecsülhetném vagy akár túlbecsülhetném önmagam. Rádöbbentem, hogy az életem egyhangú és unalmas. Nem csinálok mást, csak dolgozom, olykor kimozdulok Nancyvel, de csak azért mert ő kérte. Nem járok bulizni, semmi érdekes nincs az életembe és nem is vágyom rá. Jól érzem magam így, de mélyen ott bujkál bennem az érzés, a vágy arra, hogy tegyek valamit amivel izgalmasabbak lehetnek a szürke hétköznapok.



Talán, ezért is mentem el a Hotelbe, ezért keltette fel a figyelmem Andy, mert ő nem hétköznapi ember, legalábbis számomra nem. Titkokat rejt. Izgalmas titkokat, mellyel felfedezhetem azt, ami oly rég bennem bujkál. Talán az ő segítségével rálelhetek önmagamra, mert most úgy érzem, nem az vagyok, aki lenni szeretnék. Rengeteg mindent megtudtam róla tegnap este. Azzal, hogy elmondta miért is kezdett bele ebbe az egészbe, ha lehet még nagyobbra nőtt a szememben, de most nem a tény miatt, hogy teljes mértékben megtestesíti az a férfit akire mindig is vágytam. Nem a külső vonások miatt érzem ezt, hanem a belső értékei miatt. Ha valaki képes feláldozni mindent a gyermekéért, az rossz ember nem lehet. A menyasszonyának pedig pont ezért kellett volna kitartania mellette. Mert Andy mindent feláldozott a kislányáért, és ez olyan dolog, amitől egy ember, nálam legalábbis, feljebb kerül a képzeletbeli ranglistán és bekerül azon emberek kicsiny csoportjába, akiket mélyen tisztelek. 

A laptopomat felnyitottam és bejelentkeztem a facebookra. Miközben a kódomat pötyögtem, gyomrom összeszorult izgalmamba. Tegnap bejelöltem, de nem gondoltam volna, hogy az egész éjszakát vele töltöm, főleg nem úgy, hogy csak beszélgetünk és semmi több nem történik egy lopott csóknál. Izgatottan vártam, hogy betöltsön az oldal. Három új értesítést egy üzenetet és egy kapcsolati értesítést jelzett az oldal. A többivel nem is törődve, azonnal a kapcsolati ikonra kattintottam, de elkeseredésemre nem Andy jelölt vissza, hanem bejelölt egy srác az egyetemről. Személyesen nem ismerem annyira, leszámítva azt az esetet, mikor az utolsó karácsnyi bulin a sörpong jótékony hatása után üvegeztünk és valamelyik komplett idióta kitalálta, hogy öt percig egy csajjal kell álljon úgy, hogy a homlokát a lányénak támasztja és a szemébe néz, majd az idő lejártával egy csókkal kell búcsúztatniuk a „romantikus „pillanatot. Természetesen, ki más lehetett a szerencsés mint én. Bevallom azon kívül, hogy életem egyik legkínosabb szituációja volt, mivel nagyjából harmincan lesték minden mozdulatunkat és tűkön ülve várták a csókot, egész kellemes volt. Dean kedves és helyes srác, de ő inkább a csinos pofis sportolók táborát erősítette és azokra a lányokra hajtott akik fogalmazzunk úgy, a testükkel szerettek kitűnni míg én az agyammal. Azon kívül szinte soha nem kerültünk kontaktusba. Persze ha esetleg összefutottunk a kampusz kávézójában kedvesen előre engedett, vagy ha órára igyekezve találkoztunk köszöntünk egymásnak, de semmi több. Erre most bejelölt és ha ez nem elég még üzenetet is írt – kattintottam rá a kis boríték jelre.


„ Szia Molly! Biztosan nem emlékszel rám, egy egyetemre jártunk. Tudom furán hangzik, de egy hónap múlva Ohioba költözök, és mivel emlékeztem rá, hogy te ott laksz (és az adatlapod is elárulta) arra gondoltam, összefuthatnánk valamikor. Tudom, nem sokat beszélgettünk az egyetem alatt de mindig jó egy ismerős arcot látni. Nem akarok nyomulni vagy ilyesmi, szóval szólj ha ez neked nem pálya. Ha gondolod írj. Dean”

Értetlenül álltam a dolog előtt. Dean velem akar találkozni? Pont velem? Itt lakik Nancy is és Tom is a közelben. Jó lehet, hogy nekik is írt, de alapjaiban az is meglepő számomra, hogy egyáltalán emlékezett rám. Agyaltam egy kicsit, aztán úgy döntöttem, miért ne, visszaírok.

„Kedves Dean. Bevallom, megleptél az üzeneteddel, de egy cseppet sem bánom. Ohio szép város, biztosan te is így véled majd.” - kezdtem bele az üzenet gépelésébe, de elakadtam. Mit írhatnék még egy szinte vadidegennek? Nem akartam ennyivel lezárni a dolgot. Végül kitöröltem az üzenetet és úgy döntöttem a válaszomon még ülök egy kicsit míg eszembe nem jut valami értelmes. Úgy döntöttem a nap hátralevő részében filmet fogok nézni. Szükségem volt valamire, ami eltereli a figyelmem Andyről. Folyton ő jár az eszemben, pedig tudom, hogy nem kellene. Tipikus. Ha valamire nem akar gondolni az ember, úgy is mindig az jut az eszébe. Olyan mint egy fülbe mászó dal refrénje amit a rádióban hallunk és aztán egész nap csak azt dalolásszuk. Nekem pont ilyen volt Andy. 
Talán valami erős horrort kellett volna választanom, mert ezzel a romantikus vacakkal nem hogy eltereltem a figyelmem Andyről, hanem még rá is gondoltam közben, próbálta meghódítani a főszereplő srác a lány szívét, eszembe jutott, milyen is lenne, ha a találkozásunk nem így alakult volna, ha Andynek nem fizetnék a találkozókért, hanem tényleg egy normális kapcsolat lenne közöttünk. Az filmes első csóknál, , a mi első csókunkra gondoltam, mikor olyan szenvedélyesen és követelőzően csókolt meg, mint még soha senki azelőtt. Ahogy rám nézett, miután vége szakadt a csóknak. Egyszerűen csodálatos. Próbálom kizárni azt, hogy miért is találkoztunk, de nem megy. Egy darabig elkalandozok, aztán újra eszembe jut, hogy csak a pénzért csinálja, nem pedig azért, mert szeretné és ez elszomorít. 
A film közepe táján, mikor már szinte nem is a filmet néztem, hanem Andyn merengtem, Facebook üzenetet jelzett a mobilom. Rögtön utána kaptam ahogy megláttam,ki írt, a szívem a torkomban dobogott és levegőt is el felejtettem venni.
- Szia Molly! Köszönöm a jelölést! :D – Olvastam el gyorsan az üzenet tartalmát amit attól kaptam akitől eddig csak egy visszaigazolást vártam. 
- Szia! Remélem nem gond. Valamit elfelejtettem megkérdezni tegnap és gondoltam most megtenném.
- Persze, hogy nem baj. És mi volna az? - tette fel a kérdést én pedig gombóccal a torkomba kezdtem el pötyögni a választ.
- Be kell valljam egy kicsit frusztrál engem a hotel, viszont te nem. Arra lennék kíváncsi, van -e rá mód, hogy ne a Hotelben találkozzunk.
- Végre megkérdeztem, és most izgatottan vártam a választ a mindent eldöntő kérdésre. Úgy érzem, nem szeretnék többet odamenni. Túl tökéletes ott minden és mindenki. Nagyon kényelmetlenül érzem magam ott, és semmiképpen sem szeretnék oda visszamenni újra.
Eltelt már több mint öt perc azóta, hogy látta az üzenetet de még nem jött válasz. Már nagyon izgultam,mikor végre elkezdett gépelni, majd abba maradt a három pici pont kergetőzése és megérkezett a válasz.
- Megmondom őszintén, nem szoktunk ilyet csinálni. A Hotel minket és a vendégeket is egyaránt véd. Mi a baj, miért nem szeretnél ott találkozni?
- Ettől tartottam. Nem fog belemenni. Mondtam ki hangosan is a gondolataimat, s letörve kezdtem el a választ.
- Igazából nem tudom, konkrét indokom annyira nincs de ott minden és mindenki annyira tökéletes. Feszélyez a környezet. Tudom, butaság. - Válaszoltam, hisz az őszintéség a legjobb, amit az ember tehet, még ha nehéz is. Valamivel könnyebb volt, hogy nem személyesen beszéljük ezt meg.
- Nem butaság, megértem. Mit szólnál ha lenne egy ajánlatom? Még egyszer eljössz hozzám a hotelbe, ha még mindig nem jó,kitalálunk valamit. Rendben?
- Bevallom, egy kicsit megnyugodtam, mert nem vágott rá rögtön nemleges választ. Még egyszer kibírom, aztán pedig ahogy mondta is kitalálunk erre a problémámra valamit.
- Rendben! Akkor ezt megbeszéltük. Köszönöm. - Feleltem.
- Igazán nincs mint! És, tudod már mikor jönnél legközelebb? - Kérdezte.
- Még nem gondolkoztam ezen, talán Kedd? - Igazság ide vagy oda, nem akartam nyomulósnak tűnni, pedig igen is gondolkoztam rajta, mikor menjek újra.
- Nekem tökéletes, este?
- Öt után ráérek. Te?
- Nekem csak hét után jó. Mit szólsz a fél nyolchoz?
- Szuper, akkor fél nyolckor találkozunk. - Válaszoltam, s arcomra levakarhatatlan vigyor ült ki, amiért újra találkozok vele.
- Már alig várom.:) Addig is légy jó. Szia! - Köszönt el gyorsan.
- Én is. Szia!
Ha azt vesszük, egész gyorsan lerázott, de örülhetek, már csak egyszer kell oda mennem, aztán változtatunk a dolgon és új találkozót is megbeszéltünk aminek főként örülök.
A mobilomon beállítottam a másnapi ébresztőt, s a filmet félbe hagyva elcammogtam az ágyamig és bebújtam a jó meleg puha kuckómba, hogy álomra hajthassam a fejem.

***

Az újabb találkozóig pillanatok alatt eltelt az idő, és már csak akkor kaptam észbe, mikor újra, ugyan azzal az izgalommal ültem az autómba a Haven's Hotel parkolójában mint legutóbb. Hiba tudtam mi vár rám, már nem az ismeretlentől való félelmem, hanem az Andyvel való találkozás szorongató érzése kerített hatalmába.
Erőt vettem magamon és elindultam az ismerős úton, hogy újra megtapasztalhassam a gyönyört valakivel, akinek a szemében visszatükröződik a saját vágyam.

- Miss Anderson. Üdvözlöm újra nálunk – köszöntött a még mindig feltűnően csinos és kedves recepciós lány. Komolyan, itt mindenkinek fejből tudják a nevét? Hányan járhatnak ide, vajon mindenkit név szerint köszöntenek?
- Jó napot! Andy Biersackhez jöttem – zártam rövidre a csevejt.
- Igen, már várja önt. Parancsoljon, a kulcsa – tette le elém a belépő kártyát – az ötös szobában várja önt. Fel az emeletem, majd jobbra.
- Köszönöm – vettem el a kárát.
- Minden jót – szólt még utánam, majd a számítógépéhez fordult.
- Elindultam az előbb említett irányba. Gyorsan szedtem a lépcsőket mit sem törődve a körülöttem történtekkel.
Legközelebb már az ötös szoba előtt álltam meg. Nagy levegőt vettem, majd lassan húztam végig a mágnes záron kártyámat. Az ajtó halk kattanással jelezte, hogy szabad a bejutás. Kezemet a kilincsre helyeztem, majd nagy levegőt vettem és összeszűkült gyomorral léptem be a szobába.
A recepciós lánynak igaza volt, Andy már ott várt rám. A szobát félhomály fedte. A bútorok halvány sziluettjét lehetett látni, s szeretőmet, ahogy az ajtóval átellenben elhelyezett kanapén üldögél, kezében egy pohárral. Hanyagul ült, egyik kezét melyben a pohár is volt, a karfán pihentette, míg másikat a combjára helyezte.
- Végre itt vagy- hallottam meg érdes, mély hangját. Az ajtót becsuktam magam után, mely hangos kattanással zavarta meg, az egyébként számomra feszültséggel teli szoba csendjét....

*******************************************************************************


Sziasztok drágáim:)

Mint olvashattátok, egy elég hosszú részt hoztam nektek. A végéért ne kövezzetek meg, tudom-tudom egy aljas kis szemét vagyok, mert itt hagytam abba de mentségemre szóljon, szerettem volna, ha a következő részbe, teljesen a helyzetre tudnátok majd koncentrálni. Jó lesz, ígérem. A legközelebbi találkozóig hatalmas öles nektek! Sky:)<3

8 megjegyzés:

  1. Szia! Igeeen, gonosz volt itt abbahagyni, de értem én... :D Tetszett, hogy Andy nem ment bele rögtön, hogy talizzanak a hotelen kívül, okos fiú :) "Nekem csak hét után jó. Mit szólnál a fél nyolchoz?" - na ja, még le kell mosni magáról az előző csajt, meg kajálni sem ártana... Beindult a fantáziám, na :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, hát aki dolgozó emberxD Andy még "szerintem" meg szeretné mutatni Mollynak, mi az előnye annak, ha a hotelbe vannak. De mondom, csak találgatok, nem tudhatom ( Remélem érezted az iróniát)xD:D:P:P

      Törlés
  2. Szia! :D
    Először is szögezzük le, hogy még mindig imádom a sztorit, és ez a rajongás egyre csak nő.:D
    Andy olyan aranyos srác a történeteben (is), és a múltkori részben kiderült dolgok miatt még sajnálnom is őt, tehát egyszerűen odáig vagyok érte.
    Molly gondolataival pedig meglepően könnyű azonosulni, annak ellenére, hogy magabiztos embernek gondolom magam, viszont eltudom képzelni, hogy a hozzá hasonló lányok ugyanúgy viselkednének, mint ő. Mondjuk miután Molly bejelölte Andyt facebookon és gyorsan átnézte a profilját, hogy nincs-e valami cikis dolog fent, amit Andynek inkább nem kéne látnia, rögtön magamra ismertem.:DD
    Mint, ahogy már említettem az elején ez a rész is tökéletes lett, nagyon várom a folytatást.:3
    (És remélem Dean választ kapott az üzenetére.:o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Nicole:)
      Először is köszönöm, hogy leírod az érzéseidet a történettel kapcsolatban, nagyon jól esik és segít is kialakítani a karakterek személyiségét, hisz kapok róla visszajelzést, hogy jók -e így:) Próbálom Mollyt is egy olyanná tenni, hogy ne legyen papír szagú, tehát legyen életszerű, pl: olyan dolgokat csináljon mint egy átlag ember. És ki ne nézné meg a saját adatlapját, mikor bejelöl egy számára érdekelt srácot?:D(én tuti) Andyt vicces, de én is sajnálom. Rossz volt bedobni őt ebbe a szituációba, de tudom, hogy ennek még jelentősége lesz, így muszáj volt. Deant pedig, csak, hogy eláruljak egy kis titkot, Molly bizony elfelejtette. A kis csaj nincs a toppon mostanság, elveszi az eszét valaki, de ne aggódj, vissza fog neki írni. Ha tudnátok mit tartogatok Dean számára:D Jaaaajj:D

      Törlés
  3. Aaaa ez irto jo lett !!! *.* nekem van egy olyam gyanum hogy lesz itt meg valami Deannal kapcsolatban ugye ? :D Andy-ke nagyon cuki !!! *.* siess a kovivel !!! :D ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos nem nyilatkozhatok ezzel kapcsolatban;););) köszönöm szèpen<3^^

      Törlés
  4. Szia Sky!
    Most kezdtem el olvasni a blogodat, engem nagyon megfogott. :D Várom a következő rèszt! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Vivien:) Ennek igazán, szívből örülök.

      Törlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!