Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. február 22., hétfő

10. Rész

***Andy***
Az eper illatú tincsek csikizték az arcom. Lassan kinyitottam a szemem és megláttam őt. A lányt, aki mostanában minden gondolatomat kitölti. Közelebb bújtam s jobban magamhoz húztam. Annyira jó volt újra átölelni valakit ébredéskor, valakivel megosztani a reggel első pillanatait. Nem akarom még elengedni, csak egy kicsit azt szeretném érezni, hogy az én életem is normális. Szeretném magam abba az álomba ringatni, hogy nekem is jut valaki, aki engem akar, igazán engem. Ebbe a gondolatba pedig a legtökéletesebb bűntárs Molly. Bárkit megkaphatna, ő mégis engem választott. Elmehetett volna tegnap este, mégis maradt, ezzel pedig tudatán kívül mérhetetlenül boldoggá tett.


Piciket pislogott hozzászoktatva szemét a fényhez, mely a szoba hatalmas ablakain át köszöntött bennünket.
Jó reggelt – köszöntöttem lágy hangon.
- Jó reggelt – viszonozta az üdvözlést és nyújtózkodva gördült át a hátára – mennyi az idő? - kérdezte, én pedig az éjjeliszekrényre helyezett telefonom után nyúltam, majd mikor leolvastam a pontos időt, hanyagul dobtam vissza a készüléket, majd arcomat Molly nyakába fúrtam és halkan motyogtam el az információt.
- Tíz óra múlt – bújtam hozzá még közelebb, csak még egy kicsit akartam őt a karjaim közt érezni.
- Tessék? - pattant fel rögtön – nem, nem nem, basszus, elkéstem - mondta, miközben a ruháit kezdte keresgélni.
- Akkor jelents beteget és maradj velem ma – jelentettem ki őszintén amit szeretnék. Nem köntörfalazok sosem, miért tenném éppen vele.
- Nem lehet, dolgoznom kell – mondta miközben a cipőivel a kezében keresgette továbbra is a ruháit.
- Dehogynem, úgy is elkéstél, biztos vagyok benne hogy csak múló rosszullét és holnapra már semmi bajod sem lesz - biztattam, közben próbáltam olyan fejet vágni, aminek nem lehet ellenálni. Nem tehetek róla, annyira szeretném, hogy velem maradjon. Ha velem van, más embernek érzem magam. Jobbnak, tisztábbnak.
- Megállt a rohangálásba majd elgondolkozva nézett rám, miközben ajkait rágcsálta.
- Na jól van, hiába is rohannék, már így is minimum két óra késében vagyok, mire haza mennék átöltözni és bérnék, legalább három lenne belőle, ha nagyon sietnék- felelte, én pedig legszívesebben örömtáncot jártam volna, de visszafogtam magam, nem szerettem volna, ha látja, hogy ennyire örülök ennek. Meg kell tartanom a látszatot, hogy ő csak egy vendégem, hiába esek ki néha a  szerepből, például jelenleg, mert marasztaltam. Miután felhívott valakit és eljátszotta a hattyú halálát, amin nem mellesleg majdnem hangosan is elnevettem magam lehuppant mellém az ágyra.
- Szóval azt akarod, hogy maradjak veled ma? - incselkedett.
- Igen, de ne itt. - feleltem
- Akkor hol? - nézett rám meglepetten.
- Hát először is, elmegyünk reggelizni, mert éhen halok – válaszoltam és ledöntöttem az ágyra ülő helyzetéből – másodjára pedig kerítünk neked, valami kényelmesebb ruhát, mert ez – emeltem meg dögös, vörös ruhájának szegélyét - nem alkalmas.
- Nem alkalmas, mire? - kérdezett vissza s gyönyörű telt ajkai újra mosolyra húzódtak.
- Az titok – feleltem.
- Ez úgy hangzik mint egy randi - vágta rá hirtelen, melyen én is elgondolkoztam egy kicsit.
- Lehet, hogy randi, de lehet, hogy csak fel akarom dobni a napodat és lehet, hogy igazából segítségedre lenne szükségem – feleltem, majd lágy csókot nyomtam az ajkára ő pedig ezt egy apró sóhajjal egybevetett puszival viszonozta.

Miután elhagytuk a hotelt, az ő javaslatára, a lakásához közeli kis étterembe mentünk külön kocsival, hogy aztán ő át tudjon öltözni  és le tudja tenni az autóját, ami valljuk be, kifejezettem hozzá illik. Soha nem vennék egy Mini Coopert, de neki jól áll és ahogy elfigyelgettem miközben előttem hajtott, kifejezetten jól vezet, elemben Tinával, aki borzalmas vezető. Míg együtt voltunk, kismilliószor kellett szerelőhöz vinni az autóját azért mert neki tolatott valaminek, nem figyelt és nekiszaladt az előtte álló autónak a piros lámpánál és sorolhatnám a balesetei listáját holnapig.
Molly jobbra indexelt és egy takaros kis étterem parkolójába állt be, én pedig követtem őt, majd leparkoltam mellé.
Mondtam már, hogy tetszik a kocsid? - Kérdezte, ahogy kiszállt a Mini csodájából.
- Azt hiszem nem, de mindig jó néven veszem, ha megdicsérik. Ha tehetném ki se szállnék belőle. Jobban szeretem mint a lakásom! - Meséltem és én is nézegetni kezdtem a fekete Audi A3 - om.  Ennek az autónak nem csak anyagi de eszmei értéke is van. Ez volt az első új autóm, ezt tudtam magamnak megvenni először, mikor a Havens's Hotelbe kezdtem dolgozni, miután minden tartozásunkat és hitelünket kiegyenlítettem. Valószínűleg, csak akkor válok majd meg tőle, mikor már használhatatlan.

- Autó bolond...gondolhattam volna – nevetgélt, miközben elindult az étterem felé, én pedig követtem. Leültünk egy boxba, majd elkezdtük böngészni az étlapot. Már farkas éhes voltam, így rendeltem magamnak egy dupla omlettet baconnel és narancslével. Míg Molly egy adag gofrit rendelt Eper jammel és szintén narancslével. Míg vártuk az ételt, elkezdett faggatni, hogy mi az amit mára tervezek, de nem akartam elárulni. Igazából, Lolán kívül, ő az egyetlen aki tud a kislányomról, és mivel Lola dolgozik én pedig csak ma vagyok szabadságon, kénytelen vagyok Mollytól segítséget kérni abban, hogy berendezzük Mia szobáját. Tina beleegyezett, hogy néha elhozza hozzám, de éjszakára nem maradhat. Jobb mint a semmi, de attól szerettem volna, ha van saját szobája nálam, egyedül viszont nem tudom berendezni. Fogalmam sincs, mire van szüksége egy, egy éves kislánynak. Persze, azt tudom, hogy mik azok az állandó apróságok, amik mindig kellenek, de ezen felül, hogy mikkel játszanak a lányok, mi a menő plüss figura, vagy ilyesmi, azt nem tudom.  Csak abban bízom, Molly tudja, hisz lány, a lányok pedig értenek a gyerekekhez.

Miután befejeztük a reggelit, elindultunk Mollyhoz. Igaza volt, tényleg közel lakott, csak pár utcára az étteremtől. Miután leparkoltunk egy jó környéken lévő társasház előtt, leállítottam a motort és megvártam, míg visszaér. Várakozás közben rágyújtottam végre az első szál cigimre, miközben azon gondolkoztam, hogy hiába ismerem alig ezt a lányt, olyan mintha ezer éve ismerném. Tudom, mi jó neki, hol szereti ha megérintem, milyen a gondolkodásmódja és az elvei. Tudom, hogy bármennyire is próbálja leplezni, mindig zavarba hozom, sőt, kifejezetten szeretem őt kínos helyzetbe hozni, mert hihetetlen édes, ahogy süt a szeméből a zavartság és nem tud mit válaszolni. Félek, hogy ha nem tartom fent a két lépés távolságot, többet fogok érezni iránta, mint más vendégem iránt ami több szempontból sem helyes. Első sorban a Hotelnek szigorú szabályzata van. Már az, hogy belementem abba, hogy ne ott találkozzunk, simán a munkámba kerülhetne, de ha ez nem elég és beleszeretnék, úgy sem kellenék neki. Hisz mi vagyok én? Valaki, akinek fizet, valaki, aki senkinek sem kell, valaki, akit nem lehet szeretni...

Sziasztok!
 Ma egy kicsit rövidebb tartalmú résszel jöttem, sajnos ennyi időm volt, de a héten próbálom feltenni a folytatást is:) Jó olvasást nektek! Puszi: Sky!

2 megjegyzés:

  1. Jaj, én mindig annyira imádom, ha pasi szemszögből íródik valami :D Ez is nagyon jó volt, várom a folytatást ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök és ebből kifolyólag annak is, hogy örülni fogsz a következőnek is, mert az is pasi szemszög lesz:)

      Törlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!