Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. március 7., hétfő

13. Rész

***Molly***

A szoba berendezését talán Mia élvezte a legjobban. Amit elért kipakolta, lepakolta és átrendezte. Nagyon édes volt, ahogy hordta velünk a dolgokat, bevontuk öt is a pakolásba. Úgy csinált mint aki tényleg, igazán érti a dolgát, közben még magyarázott is. Megmutatta mit hova kell tenni, nagyokat nyögött, mikor egy nagyobb plüsst emelt fel. Így kicsit tovább tartott, de legalább lefoglaltuk őt is. Miután mindennel elkészültünk, megvacsoráztunk és megfürdettük Miát. Nem sokra rá Tina is megérkezett a kislányért. Engem nagyjából levegőnek nézett, beszámoltatta Andyt, mi történt, mit csináltunk és megnézte a szobát is. Nem volt annyira elragadtatva, de nem is vártam tőle többet. Fura egy nő, az egyszer biztos. Miután elmentek, úgy éreztem, nekem is ideje hazamennem.
A kanapén ültünk, mikor Andy közelebb húzódott és lágyan megcsókolt, majd a nyakammal folytatta.

- Andy - szólítottam majd elhúzódtam tőle, mire kérdően nézett rám. - Ideje indulnom. Hazavinnél? - Kérdeztem.

- Nem maradsz még? - Kérdezte, majd újabb puszit adott a nyakamra – egész nap erre a pillanatra vártam – dörmögte a nyakamba.

- Azt hiszem most nem - feleltem, melyre elhúzódott tőlem, és csalódott arccal nézett vissza rám.

- Rendben - válaszolta - akkor mehetünk? - Kérdezte és már indult is a kulcsai felé.

- Persze – feleltem, majd felhúztam a cipőmet, beültünk a kocsijába és elindultunk a lakásom irányába. Egész úton csendben voltunk. Egyikünk sem szólt, de ezúttal nem volt kínos a csend. Inkább jóleső. Tudtuk, ott ül a másik, de nem azért nem szólunk mert nincs miről, hanem csak szimplán, így volt jó.

- Akkor, jövőhéten? - Fordult felém, ahogy leparkolt a lakásom előtt.



- Igen, jövőhéten - feleltem, majd a kilincs után nyúltam, de visszafordultam - Jól éreztem ma magam. Köszönöm - mondtam, majd egy apró puszit adtam a szája sarkára és kiszálltam az autóból. Még a lépcsőről intettem neki és beléptem a folyosóra, onnan pedig a lakásomba. Hosszú nap volt és tanulságos.

Rádöbbentem, nem várhatom azt, hogy majd megtalál a nagy ő. Esélyt kell adnom magamnak arra, hogy megtaláljam az igazit, akivel majd családot alapítok. Lehet, hogy csak a a mai nap miatt, de annyira vágytam arra, hogy én is tartozzak valakihez, hogy én is feleljek valakiért s megtaláljam a helyem az életben, hogy ezért bármit megadnék. Ezen merengve jutott eszembe Dean. Akkor nem válaszoltam neki, de úgy döntöttem itt az ideje. Bármit is tervez velem kapcsolatban, adok rá egy lehetőséget. Lehet, hogy csak barátkozni szeretne, de lehet, hogy többet akar. Ez csak akkor derül ki, ha megadom neki az esélyt.

Miután válaszoltam a levelére, melyben leírtam, hogy szívesen találkozom majd vele, szinte rögtön válaszolt. Napok teltek el, s mi szinte végig leveleztük azokat. Megtudtam róla, hogy egy új ügyvédi irodában fog dolgozni, a város másik végén talált magának lakást, még mindig szereti a focit, de már csak nézni és imád túrázni, hegyet mászni és síelni. Tulajdonképpen szöges ellentétem, mert én viszont otthon ülő fajta vagyok, hamarabb veszek a kezembe egy könyvet mint a lábamra túra bakancsot, de az ellentétek vonzzák egymást, legalábbis ezt szokták mondani.

Újra eljött az Andyvel való találkozásom ideje és én újfent izgatottan vártam. Bevallom, hiányzott. Jó vele beszélgetni, a jelenléte pedig megnyugtat. Azt érezteti velem, hogy szép vagyok, és szexi, hiába, tudom, hogy ez csak színjáték, nem valós, de azért jól esik elhinni azt amit mond mikor vele vagyok.

Gyorsan szedtem a lábamat az ajtaja előtti lépcsőn, majd kissé izgatottan kopogtam be a mahagóni színű bejárati ajtón. Mikor kinyitotta azt, mosollyal és egy kedves puszival üdvözölt, majd szélesebbre tárta az ajtót, hogy be tudjak lépni.

- Milyen volt a heted? - kérdezte, ahogy a kezembe adott egy pohár édes bort, és leültünk a kanapéra.

- Fárasztó, azt hiszem. Kicsit sok a munka mostanában - feleltem, majd kortyoltam egyet a vörös nedűből, melytől egy jóleső hümmögés hagyta el a számat.

- És neked? - kérdeztem vissza.

- Unalmas. Nem sokat dolgoztam a héten – felelte titokzatosan, arra sarkallva, hogy rákérdezek az okára.

- Hogy-hogy?

Nem tudom, nincs hozzá kedvem, azt hiszem – felelte, melyen meglepődtem, hisz én itt vagyok, és jelenleg is dolgozik.

- Ha nincs kedved, elmehetek – tettem le a borospoharat az asztalra és már készültem is indulni, mikor megállított.

- Hozzád mindig van kedvem Molly – szólt érces, hangon.

Oh – döbbentem meg a válaszán és gyorsan vissza is ültem a kanapéra, melyen ő csak mosolygott, majd megcsókolt, melyre a testem rögtön reagált. Elöntött a forróság, éreztem, ahogy az a bizonyos bizsergető érzése elindul a gyomromból majd lassan vándorol lefelé. Egyik keze a tarkómon, a másik pedig a belső combom vonalát simította, lassan egyre feljebb míg meg nem érintette új begyével a vékony selymet, melyet csak erre az alkalomra vettem.

- Ne itt – szolt vágytól túlfűtött hangja, majd felállított és lassan lehúzta fekete ruhám cipzárját a feleslegessé vált anyag pedig a földre hullott, rajtam pedig nem maradt más csak a harisnya tartóm és a bugyim. Az eddig mögötte lévő díszpárna alá nyúlt és kivett onnan egy szemkötőt majd óvatosan a szememre helyezte, melytől semmit sem láttam. Lassan elkezdett vezetgetni, majd megállított. Egyik kezét a csípőmre helyezte míg a másikat végig vezette gerincem vonalán és óvatosan megdöntött, míg meg nem érzetem az üveg ebédlő asztal hideg lapját a tenyerem és a mellkasom alatt. Lassan simított végig újra a hátamon majd a fenekem vonalán. Ujját a bugyim szegélyébe akasztotta majd lassan húzta le az anyagot, míg nem a bokám körül éreztem meg azt. Én csak hasaltam az asztal lapján és vártam, mi következik. A testem minden pontja bizsergett s átjárta a vágy. Kis szöszmötölés után, egy puha, selymes anyagot éreztem a hátamon felkúszni majd halk lépteit, miközben szembe állt velem. Kezeimet egymás mellé helyezte, majd az anyagot a csuklóm köré fonva kötötte össze a kezeimet. Újfent zörgést hallottam, s egy tompa koppanást magam mellett s miután újra kezeit éreztem a bőrömön, a testem saját életre kelt. Vonaglottam, vártam a folytatást, hajtott a kielégülés utáni vágy.

Halk rezgő hangot hallottam s izmaim megfeszültek, ahogy megéreztem a vibrálást a hátamon, s ahogy haladt lefelé, nem bírtam tovább, elengedtem magam, s ajkaimat apró sóhajok hagyták el ahogy az apró műanyag vibrátort megéreztem lábaim között. Andy lassan csúsztatta belém az örömöt keltő apróságot majd lassú mozdulatokkal elkezdte ki s be mozgatni bennem. Lassan mellém dőlt, míg keze mozgása nem lankadt. Bal kezét a nyakam köré kulcsolta s azzal tartotta meg az egyensúlyát miközben leheletét éreztem a fülem mögött. Tempója gyorsult ahogy az én légzésem is. Már közel voltam, nagyon közel se ezt ő is észre vette. Teste együtt mozgott az enyémmel előre s hátra. Teljesen nekem simult ahogy gyorsan sodrot az öröm útjára. Testem remegett, levegő után kapkodtam miközben előre kinyújtott kezem az asztal lapját szorongattam s ahogy éreztem, azt a bizonyos érzést ahogy elindul a hasamból majd gyorsan terjed szét a testemben ráborultam az asztalra s úgy értem el a csúcsot, hogy közben halk sikolyom csendült.

- Na, hogy tetszett? - Kérdezte, mikor már az ágyban feküdtünk én pedig még mindig csak próbáltam magamhoz térni.

- Tele vagy meglepetéssel Andy Biersack - emeltem meg a fejemet a mellkasáról, hogy rámosolyoghassak, majd újra visszafeküdtem.

- Akkor ezt jónak veszem - kuncogott melyre én nem reagáltam semmit - Olyan furcsa vagy, van valami baj?

- Baj az nincs, csak el kell mennem valahová, ahová nagyon nem szeretnék – feleltem.

- Akkor az elég baj – próbált viccelődni melyre csak egy sóhaj volt a válaszom. - Szeretnéd megosztani velem?

- Talán- feleltem - Jövő hétvégén esküvője lesz az unokahúgomnak és el kell menjek.

- Na, de az esküvők jók – biztatott, majd elkezdett mocorogni alattam, és úgy helyezkedett, hogy lássa az arcomat, így már egymással szemben feküdtünk az oldalunkon.

- Ez igaz, csak nem nekem. Tudod, a mi családunk, igazán, - tartottam egy kis szünetet - érdekes.

- Ezt kifejtenéd bővebben? - Mosolyogtam bizalmasan, én pedig újabb szomorkás sóhaj után belekezdtem életem, talán legelcseszettebb időszakába.

- Már régen is más voltam mint a többi gyerek. Míg ők minden felé csavarogtak, buliztak én otthon ültem, tanultam, olvastam és azt hallgattam, hogy a szüleim éppen, hogy ölik egymást. Ennek hatására, még jobban befelé fordultam. Nehezen barátkoztam, mindig megtartotta a három lépés távolságot, egyszerűen nem bírtam megbízni az emberekben, mert akárhányszor ezt megtettem, előbb vagy utóbb csalódtam, így jobbnak láttam inkább elveszni a matek és az informatika világában. A számok sosem hazudnak - nevettem fel keserédesen, melyre Andy is elmosolyodott, majd engem nézve várta a folytatást.

Nos, ahogy említettem, a szüleim sokat veszekedtek. Minden apróságon képesek voltak összekapni, és mikor ez megtörtént nem foglalkoztak velem, Ott voltam, hallgattam őket és mindig azon tűnődtem, miért is vagyok én egyáltalán. A szüleim nem foglalkoztak velem, barátaim alig-alig voltak, persze ez az én hibám, de hagyjuk is. Nem untatlak, úgy is régen volt – mosolyogtam - a lényeg, hogy mindig, mikor vissza megyek abba a házba, újra kislánynak érzem magam. Újra érzem azt a sok fájdalmat, magányt és keserűséget mint akkor, és már a gondolattól, hogy jövőhéten újra oda kell mennem egyedül, kiborulok. Ahogy közeledik az időpont én egyre csak idegesebb és idegesebb leszek.

- És ha nem egyedül mennél?Ha lenne valaki a mostani életedből aki figyelmeztet arra, hogy már elmúlt? - Kérdezte, miközben egy kósza tincsemet kisöpörte az arcomból.

- Nem tudom, nem próbáltam még. Nem vittem haza senkit. Mindig próbáltam kerülni a dolgot.

- És Alex? Ő sem volt nálatok? - Nézett rám meglepődötten.

- Nem, találkozott a szüleimmel, de sosem vittem haza - sütöttem le a szemem.

- Én elkísérlek -jelentette ki határozottan, melyre csak kikerekedett szemekkel néztem rá.

- Nem ezért mondtam, nem szükséges, tényleg. Kibírom ezt is, mint mindig.

- De én szívesen tenném – erősködött.

- Kedves tőled, tényleg, de nem kell. Azért köszönöm – feleltem, mert tényleg nincs erre szükség. Kedves tőle, de nem akarom tovább bonyolítani, az amúgy is nehéz dolgom és különben is, mit mondanék, ki ő nekem? Ha beállítanék az esküvőre Andyvel, megint én lennék a fő téma ki tudja meddig. Mindenki kíváncsiskodna, én pedig azt végképp nem szeretném, egyszerűen csak gyorsan túl akarok lenni a dolgon. Majd megint a munkámra hivatkozom és gyorsan lelépek.

- Hogy van Mia? - Törtem meg a kínos csendet, melyet elutasításom okozott. Nem akartam megbántani de félek, sikerült.

4 megjegyzés:

  1. Szia!:D
    Nem is tudom mit írjak, ugyanis még mindig ugyanaz a véleményem a blogodról, mint eddig.:D
    Szegény Andyke nem mehet esküvőre, biztos csak az ingyen kaja miatt akart annyira menni.xD Most már végre kezdem sejteni, hogy Molly gondolatai néha miért olyan melankolikusak, és remélem hamarosan rájön, hogyha szembe néz a félelmeivel akkor minden sokkal jobb lesz.
    Az egész részt nagyon boldogan olvastam végig, aztán a vége olyan szomorú lett, legalábbis az utolsó mondat.:o
    Izgatottan várom a következő részt!❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Bármit írsz, én már nagyon örülök neki:) Nos igen, Andykét nyilván csak az ingyen kaja érdekelte, nem pedig a csajszi akivel menne:D xD Bizony, az elején már céloztam a dologra, de most Molly végre kimondta a dolgokat. Ilyen, ha az embernek szar volt a gyerekkora, nyomot hagy. A vége pedig, hogy ismered Andyt? Könnyen megsértődik, vagy kimondja azt , amire gondol?:D Egy kis talány, hogy még véletlenül se hagyjalak nyugodni a következő részig:)

      Törlés
  2. Szia! Először is, nagyon tetszett a szex rész, örültem, hogy mertél belevinni a játékba szexuális segédeszközt :) hű, ez nagyon hivatalosan hangzott :D Pont arra gondoltam, hogy mivel Andy foglalkozása az, ami, kell, hogy legyenek ilyen dolgai. Bár sztem utána bevethette volna saját magát is, de ez csak az én telhetetlen énem :) Valami azt súgja, talán mégis együtt fognak menni az esküvőre :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, szexuálisan gazdag a tudása, tekintve a munkáját. Még nincs vége az éjszakának, ne add fel a reményt, hogy Andy nem "viszi bele magát is" nemsokára.:D Nem nyilatkozom egyelőre arról, Andy megy -e:D

      Törlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!