Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. március 21., hétfő

15. Rész

*** Molly ***



Testemhez ezúttal nem símúlt senki. Hidegnek éreztem az ágyat magam mellett s hiányzott valami, vagy inkább valaki. Kezemmel tapogatóztam, hátha meglelem azt, aki hiányzik, de nem érintettem más, csak az üres párnát magam mellett. Kinyitottam a szemem és rájöttem, hiába kerestem, nincs mellettem Andy. Felkeltem és a kis táskámhoz sétáltam, melyet még otthonról hoztam magammal. Kivettem belőle a neszesszerem, amiben a legfontosabb dolgaimat pakoltam és a ruháimat is. Felöltöztem és a neszesszeremmel a hónom alatt besétáltam a fürdőbe, hogy fogat mossak és felfrissítsem magam. Miután végeztem, elindultam megkeresni azt, aki hiányzott a reggelemből.



- Jó reggelt – köszöntöttem őt, mikor megláttam, a konyha asztalnál üldögélt és a tabletjén olvasott valamit. A hangomra felkapta a fejét.
-Neked is – felelte, majd újra a tabletet kezdte böngészni, én pedig leültem vele szembe az asztalhoz. Ahogy tenyerem az üveg lapot érintette, eszembe jutott, hogy tegnap este mit csinált velem ott, pont azon a helyen. Enyhe bizsergést éreztem a hasamban, ahogy eszembe jutott hogyan simított végig a gerincem mentén és a gyönyör amit átéltem mennyire csodálatos és lélegzet elállító volt.
- A tegnap estére gondolsz, igaz? - Törte meg a kalandozásomat Andy mély, férfias hangja.
- Ezt miből gondolod? - Jöttem zavarba rögtön.
- Látom az arcodon. Pont arra gondolsz, hogy milyen volt tegnap itt, ezen az asztalon - tette tenyerét ő is az üveg lapra.
- Képzelődsz. Semmi ilyesmiről nincs szó - tagadtam, melyre ő csak áthatóan nézett, mint aki egy szavamat sem hiszi majd egy hosszúra nyúlt hallgatás után szólalt csak meg.
- Rendben, hiszek neked, de ha mégis így van, igazán bevallhatod. Azért vagyok, hogy ilyeneket csináljak veled - mondta hidegen. - Kérsz reggelit? Nem rég lett kész a croassan és főztem kávét is.
- Igen, kérek – mosolyogtam, de ö továbbra is furcsa volt. Távolság tartónak éreztem és rossz kedvűnek. Egyre jobban kezdtem rosszul érezni magam. A hangulat feszült volt és én kényelmetlenül éreztem magam ettől.
- Még mindig haragszol rám? - Kérdeztem, mikor már a reggelit elfogyasztottuk, ő meg még mindig egyetlen szót sem szólt a szokásos udvariasságokon kívül, mint a „jó étvágyat és az „egészségedre”.


- Miért? Nem is haragudtam - felelte, majd ivott egy kortyot a bögréjében lévő kávéból.
- Hát, csak olyan szótlan vagy és azt hittem, hogy az a gond - dadogtam.- De akkor van valami baj? - kérdeztem félve. Már nem értettem az egész helyzetet.
- Nem, nincs baj Molly, nem tudom, hogy mire gondolsz. - Felelte, de én akkor is tudtam, hogy van valami baja. Nem volt velem eddig ilyen és nem értem, hogy most hirtelen mi változott.
- Andy, én, tudom, hogy van valami baj. Eddig nem voltál ilyen. Haza menjek? Zavarok? Ez a gond? - Emeltem meg a hangomat egy kicsit, mert már kezdett elegem lenni a barkóbából.

- Figyelj Molly! - Tette le végre a kezéből azt az átkozott tabletet és rám nézett . - Már mondtam, nem zavarsz. Ha szeretnél maradsz, ha nem akkor elmehetsz, ez a te döntésed. Azért vagy itt, hogy együtt legyünk. Én kielégítelek, te pedig élvezed és fizetsz. Ennyi a dolgom nem több. Az, hogy megsértődjek, nincs benne a munkaköri leírásomba.


- Szinte a számat is eltátottam a hallottaktól. Szabályos fájdalmat éreztem a szavai hallatán. Csak ültem ott, hallgattam és próbáltam feldolgozni a szavakat, melyek elhagyták a száját. Szörnyű volt ezt tőle hallani, nem mintha nem lettem volna tisztába a dolgokkal, csak mégis, eddig kedves volt velem, odaadó, szinte már el is felejtettem, hogy ez közöttünk munka kapcsolat, most pedig rideg lett és távolságtartó. Nem értem azt, hogy mitől változott ez meg egy éjszaka alatt.

- Jó, rendben – mondtam ahogy feldolgoztam a hallottakat és felálltam a székről, melyre rám emelte a tekintetét. - azt hiszem, most, jobb ha megyek! - Közöltem, majd a szobába mentem, gyorsan behúztam a táskám és elindultam a kijárat felé, ő pedig szótlanul követett az ajtóig. Ahogy átlépem a küszöböt visszafordultam. Nem tudtam úgy elmenni, hogy ezt, még nem mondom el neki.



- Tudod Andy, csak egyet nem értek. - Mondtam, majd szembe fordultam vele és határozottan álltam a tekintetét. - Eddig kedves voltál velem, azt éreztem, mikor veled vagyok, hogy jól érzed velem magad. És talán egy kicsit azt is, hogy kedvelsz. Olyan természetes volt veled, mintha nem is csak egy újabb munka lennék a számodra, de úgy tűnik tévedtem. - Mondtam el utolsó, szavaimat hozzá, miközben szomorú szemeibe néztem, láttam, hogy megértette mire gondolok, de mégsem szólt semmit csak nézett rám. - Holnap elutalom a pénzed! - Tettem még hozzá és ott hagytam, beültem a kocsimba és elhajtottam.
- Annyi érzelem dúlt bennem, meg sem tudnám határozni, hogy szomorú vagyok e, vagy csak szimplán mérges, amiért így viselkedett velem. Fájt a viselkedése, nem tudtam hová tenni ezt a hirtelen változást. Csalódtam benne. Úgy éreztem ő más mint a többiek. Szimpatikus volt és kedveltem. Jó barátot láttam benne, és nem csak az élvezet hajszolására használtam őt. Hihetetlen volt vele minden együtt eltöltött perc, de így, hogy ilyen rideg és tartózkodó, úgy érzem így nem akarom ezt tovább. Azzal, hogy így viselkedett velem, még jobban megerősített abban, hogy még ha akarnám se lenne esélyem nála. Jobb ha beadom a Derekam Deannek és elfogadom a randit amit felajánlott.
- Az első kanyar után leparkoltam mert a szemeimben gyűlő könnyektől elhomályosult a látásom. Ahogy leállottam a motort a kormányra dőlve zokogtam, azt sem tudtam miért, csak sírtam és közben arra gondoltam, hogy újra csalódtam valakiben, aki fontos volt számomra.

***Andy *** 

Hogy lehettem ilyen hülye. Nem hiszem el, hogy ezt csináltam. Azt hittem, ha megtartom a három lépés távolságot és úgy viselkedek mint a többi vendégemmel, akkor majd védem magam, és nem fogok fülig belé zúgni. Ahogy rám nézett, a szemeiben láttam a fájdalmat, amit a viselkedésemmel okoztam és akkor rájöttem: szeretem ezt a lányt, minden porcikáját kívül-belül és most nagyon elrontottam. Mi a francot csináljak? - tettem fel magamnak a kérdést, de fogalmam sem volt. Legszívesebben utána mentem volna, de mit mondanék? Nem, jobb ha most átgondolom a dolgokat. Lola! - Jutott eszembe rögtön. - Lola mindenre tudja a választ. Hátha ő tud nekem segíteni átgondolni a dolgokat. 

Azonnal a telefonom után nyúltam és üzentem neki, hogy pár perc múlva ott vagyok, majd sietve vezettem legjobb barátom és szövetségesem házához.

-Mi a franc bajod van, hogy ilyen korán vered az ajtót? - Morgolódott Lola, mikor nagy nehezen, sokadik kopogás után, végre kinyitotta azt. Kockás pizsama alsójából, a három számmal nagyobb kopott pólójából és álmos szemeiből ítélve, ő még nagyban az igazak álmát aludta így tíz óra tájt.

-Bocs, de vészhelyzet van! -Mondtam miközben nagy léptekkel haladtam el mellette és vetődtem le a nappali kanapéjára.

-Milyen vészhelyzet? - Csoszogott utánam nagyokat ásítva.

-Nagyon elcsesztem - törtem ki, magyarázatot sem adva.

Könyörgöm Andy kezd az elején, mert így semmit sem értek, még nem ittam kávét és rá se gyújtottam, úgyhogy sírva kérlek légy konkrét! - Dörrent rám idegesen.

-Jol van na! - Feleltem, majd arcomat megdörgölve könyököltem a térdeimre majd fáradtan néztem rá.

-Mollyról van szó! - Kezdtem de közbevágott.

-Hogy gondoltam! - Gúnyolódott de ez nem volt számomra bántó. 

-Biztos vagyok benne, hogy kiakadsz rám! - Készíttettem elő a terepet remélve, hogy így elkerülhetem valamelyest a haragját - Szóval, Molly nem akart a hotelbe találkozni, ezért belementem, hogy nálam legyünk.

-Hogy mi a francot csináltál? - Kérdezte három oktávval magasabb hangon ledöbbent arccal. - Tudod, hogy ezért ki is rúghatnak.

-Tudom, de féltem, ha nem megyek bele, akkor nem akar majd többet velem találkozni én pedig azt...azt nem szerettem volna.

-Jó, oké akkor mi a baj? Susan megtudta? - gondolt rögtön a főnökünk előtti lebukásra.

-Nem, nem erről van szó, hanem én azt hiszem, hogy szeretem őt, és most haragszik rám, mert bunkó voltam és abból ahogy viselkedett velem, szerintem nem látom többet. - Temettem az arcomat a kezembe és nagyot sóhajtottam tehetetlenségembe. - Most kezdheted azt, hogy megmondtam... - dünnyögtem.

-Nem szeretem ezt mondani Andy, de ha rám hallgatsz akkor most nincs ez az egész. Ha tudtad, hogy ennyire más mint a többiek, miért nem kérted meg, hogy randizzatok vagy valami? Miért kezelted úgy továbbra is mint egy vendégedet akinek extra bánásmód jár? 

-Nem tudom, nem tudtam, hogy így érzek. Csak az előbb jöttem rá, mikor elment és azt mondta, hogy többet látott bennem a viselkedésemnél. 

-Jól van, nyugi, adj neki egy kis időt. Majd átgondolja és minden rendben lesz - kezdett nyugtatgatni. 

-Azt mondod? - Pillantottam fel rá kétségbe esetten.

-Azt, de egy fontos dolgot azért ne feledj, szóból ért az ember, főleg a te esetedben. Ülj le vele, és mondd el neki, hogy mit érzel. Ha ez meg van,akkor már csak rajta múlik minden. Várj egy kicsit, hogy ő is átgondolhassa. 

-Lehet, hogy igazad van. És mi lesz, ha nemet mond? Ha nem akar egy magamfajtával együtt lenni?

-Ez is egy lehetőség... - mondta elgondolkozva. - Akkor egy dolgot át kell gondolj! Megér neked ez a lány annyit, hogy változtass az életeden? 

-Azt hiszem, hogy igen - vágtam rá rögtön.

-Gondold át, de ha biztos vagy már benne, lehet, hogy érdemes lenne új munka után nézz, és ezt most igazán nehéz szívvel mondom neked, mert te vagy ott az egyetlen barátom. - Adta újabb hasznos tanácsát szomorú arccal.

-Jó, akkor meg is van. Keresek valami normális melót, várok egy-két hetet, hogy átgondolhassa a dolgot és elmondok neki mindent! Imádlak Lola! Mihez kezdenék nélküled? - Kérdeztem, már kissé nyugodtabban. 

- Tudtam, hogy pótolhatatlan vagyok. - Felelte mosolyogva - Most, hogy felvertél a legszebb álmomból, gyere igyál velem egy kávét! - Jelentette ki és már készítette is a feketét, miközben felmerült bennem a kérdés: Mi van, ha csak én érzek így? Mi lesz, ha én feladok mindent az eddigi életemből és ő így sem akar majd engem? 



10 megjegyzés:

  1. Kedves Sky!
    Imádtam felemeloen lebilimcselo resz volt!
    Teljes mertekben megertem Andy viselkedeset..hisz egy fajta onvedelmi mechanizmuskent mukodtete a dolgokat..
    De azr is megertem hogy Mollynak mi esett rosszul hisz kezd valami melyebbet erezni valami melengeti a bensojet...de hat igen meg nem tudja hogy Andy..mit is erez..na nem baj majd idovel mindenre feny derul csak az a baj hogy Molly most az egyetemi ficko 'karjaiba rohan'
    Lola tokeletes barat :)
    Kivamcsi vagyok Andy milyen melot talal...csak az lesz a baj ha esetleg tenyleg mashol kezd dolgozni es rajon...ott a masik ficko..oke oke befejeztem idovel minden kiderul
    Imádtam minden sorat!
    Koszonom szepen, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Tovabbi szep delutant es elore is szep napot holnapra!

    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hü, de jò látni, hogy valaki átlatja a dolgokat:) èn köszönöm, hogy olvasod! Ölel:Sky

      Törlés
  2. Szia!
    Hűha, eléggé összegubancolódtak a szálak :D Megértem mindkét szereplő viselkedését, és tényleg fontos lenne, hogy leüljenek megbeszélni a dolgokat. A félresikerült kommunikáció két ember között nagyon sok fájdalmat tud okozni, úgyhogy egyetértek Lolával (akinek amúgy borzasztóan tetszik a neve :D).Remélem, Molly rájön, hogy Dean nem az ő királyfia fehér lovon... Nagyon tetszett a rész, várom a kövit ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, kezd bonyolòdni a helyzet. Hát ez előbb vagy utòbb kiderül:)

      Törlés
  3. Wow most találtam meg ezt a blogot, és egy szuszra, szünet nélkül elolvastam az egészet, és kár, hogy véget ért, mert nagyon tetszik a történet, és nagyon szurkolok Mollynak, és Andynek!!! Annyira jó páros lennének! Várom a folytatást!!! *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdvözöllek az olvasò táborban! Remèlem a továbbiakban is kedvelni fogod:) Ölel:Sky

      Törlés
  4. Szia!
    Nem régen bukkantam rá a blogodra és ma este ( és talány egy kicsit tegnap is), rávettem magam, hogy elkezdjem olvasni, mert érdekelt a történet már ránézésre is, de féltem elkezdeni. Meg kell hagynom nagyon kellemeset csalódtam! Imádom a blogot! Egyszerűen nem bírtam abbahagyni az olvasást és amikor megláttam hogy nincs több rész majdnem szörnyet haltam.
    Nagyon várom a folytatást és nagyon szurkolok Andynek, hogy még időben elmondja Mollynak hogy szeretni, mert nagyon aranyosak együtt.
    Bocsánatot kérek a szájtépésért, de ezt már nem tudtam visszatartatni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy leirtad az előzmènyeket, nagyon örülök, hogy mègis belekezdtèl. Èn mindennek örülök, szòval ebből sosem lesz gond:) Minden hètfőn van ùj rèsz:) Èn is szurkolok nekik, kicsit fura mi?:) Köszönöm a szèp szavakat, ölel: Sky:)

      Törlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!