Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. március 28., hétfő

16. Rész



***Molly*** 

Az unokahúgom esküvője és az azt követő lagzi, kifejezetten lazán ment. A ceremónia gyönyörű volt, mint mindig, most is meghatódtam, mikor kimondták a boldogító igent, a lagzi jó hangulatban telt, mindenki ünnepelt, velem pedig rendesek voltak, Nem faggattak a múltról, csak a szokásos kérdéseket kaptam, ettől függetlenül gyorsan leléptem. Ráfogtam, hogy be kell menjek az irodába, de az igazság az, hogy Deannel randiztam. Sikerült pár nappal hamarabb költözzön, ezért az első adandó alkalommal elhívott vacsorázni, melyre örömmel mondtam igent. Egész végig kedves volt vele, előzékeny és tisztelettudó.


Az egész vacsora alatt beszélgettünk, nem volt kínos egy pillanat sem. Kiveséztük az egyetemen eltöltött négy évünket és az azt követő három évet napjainkig. Természetesen Andyről egy szót sem szóltam, és ha rajtam múlik ezt az apró részletet magammal viszem a sírba. Nem akarom, hogy bárki is tudomást szerezzen arról, mire, vagy inkább kire költöttem a pénzem egy részét és miért. Döntöttem, az Andyvel való kapcsolatomat lezárom és új fejezetet nyitok, melyben nem szeretném Andyt mint szeretőt tudni. Nagyon jó ember és talán jó barát is, de nem szeretném folytatni ezt a kapcsolatot. Valahol, mélyen legbelül mindig bennem volt a gondolat, hogy hogyan ismertük meg egymást és mi célból töltöttük együtt az időnket. Ez akkor vált számomra teljesen egyértelművé, mikor az az arcomba is vágta ezt a tényt. Egy dolog, hogy ezt sosem tudtam elfelejteni, de más gondolni, mint mástól hallani. Akkor, abban a pillanatban rájöttem, a mi kapcsolatunk csak a munkán alapszik hiába is játszottuk el az ellenkezőjét. Miután Dean leparkolt a lakásom előtt, először éreztem magam zavarba a vele töltött idő alatt. 


-Hát, köszönöm a vacsorát és az estét, jól éreztem magam – mondtam zavartan és szerényen pillantottam fel rá.

-Én is nagyon jól éreztem veled magam Molly, épp ezért szeretnék tőled kérdezni valamit. - Mondta kissé ideges hangon.

-Persze, csak nyugodtan - feleltem és kíváncsian néztem rá, várva hogy elkezdje mondandójába.

-Tudom, hogy csak először találkoztunk de úgy érzem mintha már nagyon rég ismernénk egymást. Rengeteg mindent megtudtunk egymásról chatelés közben és most, hogy találkoztunk oly sok év után, megerősített abban a gondolatban, hogy szeretnélek téged magam mellett tudni - kaparta meg a torkát és kis szünetet tartott – szóval csak azt szeretném kérdezni, hogy lennél -e a barátnőm - bökte ki, de gyorsan hozzátette – persze, ha gyorsnak tartod a tempót megértem.

Tényleg gyorsnak tartottam a tempót, igazából nem tudtam mire vélni ezt a nagy sietséget, de nem is érdekelt. Végre egyszer hagytam, hogy sodródjak az árral és ki tudja, lehet, hogy ez lesz életem legjobb döntése. Rápillantottam Deanre. Feszült, türelmetlen arccal várta a válaszom s én jót mosolyogtam az izgalmán.

-Szívesen lennék a barátnőd - mondtam ki melyre ő hangosan fújta ki a levegőt amit addig benntartott míg válaszomat várta, majd megkönnyebbült arccal, őszintén és boldogan mosolygott rám.

-Húúú, hála az égnek. Már féltem, hogy ezzel elijesztelek! - Mondta ki őszintén. Melyen én csak mosolyogtam rá.

-Jól van, akkor én most megyek – mondtam s az ajtó nyitó kilincs után nyúltam még mindig mosolyogva, de ő kezét a vállamra tette mellyel megállított. Felé fordultam s láttam, hogy egész közel húzódott hozzám. Tekintetünk összekapcsolódott, az idő megállt körülöttünk, csak néztük egymást miközben szemével hol az ajkaimra pillantott hol pedig újra a szemembe mélyedt, majd lassan közelített felém, mígnem megéreztem az ajkait a sajátomon. Csókja lágy volt, ajkai puhák s én azon kaptam magam, hogy azon gondolkozok miközben csókol, hogy mennyivel másabb mint Andy vággyal teli édes csókja. Hamar elhessegettem a gondolatot s próbáltam kiélvezni az első csókunkat de annyira idegen volt számomra a dolog, hogy hamar elhúzódtam s zavart mosolyai néztem rá.

-Akkor, majd beszélünk – mondtam, majd kiszálltam a kocsiból és a lakásom felé vettem az irányt de a kapuból még hátra pillantottam. Nyilván csak erre várt, mert ahogy ránéztem ő rögtön intett a kezével, majd elindult ő is, feltehetőleg új otthonába.


***Andy*** 


Több mint két hét telt el azóta, mióta utoljára láttam Mollyt. Legszívesebben felhívtam volna és minden érzésemet a rázúdítottam volna, de nem lehetett. Mielőtt őszintén bevallottam volna neki mindent, még el kellett intéznem pár dolgot, hogy lássa: komolyan gondolom. Az első dolgom volt, beszélni a főnökömmel Susannel. Elmondtam neki, hogy nem szeretnék tovább a Hotelben dolgozni. Nem örült, mert elmondása szerint az egyik legjobb dolgozója voltam, de nem marasztalt, biztosan látta rajtam, hogy eldöntöttem mit szeretnék és hiába kérlelt volna, nem ért volna el semmit vele. Ez egy ilyen szakma, az emberek jönnek mennek, mindig van friss hús a helyemre, ezért sem barátoztunk egymással nagyon sose, általában a dolgozók nem maradnak tovább egy-két évnél. Én már szinte öregnek számítottam a több mint három évemmel. A kuncsaftjaim kevésbé fogadták jól a dolgot, de biztos vagyok benne, hogy hamar túl teszik magukat a dolgon, majd jön más, egy fiatalabb, helyesebb, különlegesebb férfi akiért megőrülhetnek majd. Miután letudtam a dolgok könnyebb részét, jöhetett az álláskeresés. Számításba vettem, mihez értek és mit szeretek csinálni, és rögtön eszembe jutott Rick autószerelő műhelye. Fiatal koromban, iskola mellett részmunkaidőben nála dolgoztam, akkor szerettem és mivel az érzéseim nem változtak ez ügyben, tettem egy próbát.

-Helló! Köszöntem hangosan, mikor beléptem a tágas műhelybe, ahol csak egy fekete Chevrolet Impala árválkodott felnyitott motorháztetővel. - Hahó! - Kiáltottam el magam újra, melyre rég nem látott barátom, Rick gördült ki az autó alól.

- Káprázik a szemem, vagy csak álmodom? Csak nem Andy Biersacket sodorta a szél újra erre? - tápászkodott fel mondandója közben az idősödő, nagyjából ötven év körüli férfi. Rajta is meglátszott már a kor, hajdan méz barna haját őszes fehér szín váltotta fel, arcán megjelentek a ráncok de tekintetéből még mindig sugárzott a vidámság, s ahogy meglátott, szája sarkában talán egy boldog mosolyt is felfedeztem.

-Rick!- kiáltottam fel boldogan én is, majd laza de férfias ölelésbe vontam, melyet hátának megpaskolásával zártam le, és eltoltam magamtól.

-Mi járatban fiam? - Kérdezte, mikor alább hagyott a kezdeti örömködésünk. 

-Gondoltam benézek hozzád és megkérdezem, nincs e szükséged munkaerőre – tértem a lényegre.

-Sajnálom fiam, látod, pang az üzlet – mutatott körbe a hajdan teli műhelyre, ahol mára csak egy autót láttam.

-Semmi gond. Hogy vagy? - tereltem el témát rögtön.

-Jól- jól. Elbabrálok itt egész nap, mint mindig- felelte mosolyogva. - Hány éve is már? 

-Úgy tíz- tizenegy. - válaszoltam meg, mikor láttuk egymást utoljára. Még ma is emlékszem a napra. Leérettségiztem, nem tanultam tovább. Maradhattam volna itt, dolgozhattam volna neki örök életemben, de akkor egyben ez azt is jelentette volna, hogy megelégszem az életemmel, beletörődök abba, hogy itt a helyem.

Sosem voltam nyugodt gyerek, folyton mentem volna a haverokkal bulizni, bandázni szórakozni. Mindig az újat a jobbat kerestem, mígnem kikötöttem a Tina és a Hotel mellett. Egész ironikus, hogy mindezek után újra itt vagyok és munkáért kuncsorgok, sajnos sikertelenül.

-Átjöhetnél valamelyik este. Együtt vacsoráznánk, aztán söröznénk egyet, elmesélhetnéd mi történt veled az elmúlt tíz évben és Martha is biztosan nagyon örülne neked - Ajánlotta fel. 

- Ez jól hangzik, majd kereslek, ugyan az a telefonszámod? - Kérdeztem, hogy biztosan utol tudjam majd érni. 

- Persze, itt a műhelyben napközben mindig elérsz! - felelte.

- Örülök, hogy találkoztunk Rick, most mennem kell mert még be kell ugranom pár helyre, de mindenképpen hívlak majd!

- Várom fiam, aztán ne felejts el újra! - tette hozzá kiegészítésképp. 

- Nem foglak! - Kiabáltam vissza még az ajtóból, majd beszálltam a kocsimba és elindultam a Rebel's be. 
Régen rengeteget jártunk oda, ismerek pár embert. Csak remélni tudom, hogy esetleg lesz hely a számomra. És ha sikerül, akkor elhívom Mollyt vacsorázni és végre elmondok neki mindent! 


12 megjegyzés:

  1. Hűha!! Mikor megláttam, hogy új részt hoztál táncolni kezdtem örömömben. ( Persze nem szó szerint. Bár megdörzsöltem a kezem, mire anya és apa értetlenül bámult. ) Nem csalódtam, izgalmas rész volt. Molly reakciója nekem kicsit furcsa volt, de érthető. Andy remélem szerencsével fog járni a munka terén. Tudom, szemét vagyok, de Dean ne húzza sokáig Molly mellett!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért, hogy ne lőjem le a poént, inkább nem mondok semmit a történettel kapcsolatban, csak annyit, hogy messze vagyunk még a végétől:) Örülök, hogy ennyire vártad:)

      Törlés
  2. Szia!:D
    Nem is tudom hol kezdjem...talán ott, hogy whaaaaaaaaaaaaaaaat?:O Dean nagyon meglepett ezzel, de nem annyira mint Molly válasza, aki egész hamar lemondott Andykéről. Kicsit sajnáltam, hogy mi nem ismerhettük meg Deant a randi közben, kíváncsi lennék, hogy ő milyen személyiség, és talán még kedvelném is, annak ellenére hogy #teamAndy vagyok. Aztán most jöjjön a vicces rész, ugyanis szinte biztos vagyok benne hogy könnyes lett a szemem mikor olvastam, hogy Andy ennyi mindenről lemondott a SEMMIÉRT hiszen Molly bár vágyakozik után, mégis inkább másnál próbálja megtalálni a boldogságot. Szóval majdnem sírtam.lol. Sajnálom szegényt.:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Deant lesz még időd megismerni, Andt pedig én is sajnálom előre is, hisz tervez egy randit. De ne félj, alakul ez a dolog majd, kiforrja magát:)

      Törlés
  3. Szia Sky!
    Egyszerűen Nagyszerű volt!
    Na Molly randija eléggé jól sikerült..habár - most gonosz leszek, de valahol az Ő érdekében mondom ezt..- remélem nem tart sokáig..-hiszen Andy mellett lenne igazán boldog..

    Andy..szurkolok munka ügyben! :)

    Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!

    Kellemes Ünnepet!

    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy olvastad. Alakul majd, várd ki:D Neked is kellemes ünnepeket, így utólag:)

      Törlés
  4. Szia!
    Remek részvolt. Örülök, hogy Molly örül, de ezt ő sem gondolhatja komolyan ( enyhén kiakasztott)!
    Nagyon remélem, hogy Andy talál valami munkát és nem felesleges minden áldozata amit most Molly miatt hoz.
    Nagyon köszönöm a részt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nos, Molly halál komolyan gondolja, de alakul majd hidd el, ennyit mondhatok csak:) kis titok: Sikerül majd neki munkát találni:)
      Én köszönöm, hogy olvastad:)

      Törlés
  5. Hű, nagyon jó lett, szurkolok Andy-nek munkaügyben és, hogy egyszer sikerüljön összejönniük Molly-val :)

    VálaszTörlés
  6. Szia! Végre sikerült elolvasnom a részt. Remélem, ez a Dean dolog nem hosszú életű, annak ellenére, hogy azért valamilyen szinten szimpatikus a srác :D
    Tetszik, hogy Andy máris más munka után nézett, sztem Molly értékelni fogja. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:) Ami késik, nem múlik:) Reméljük a legjobbakat nekik:)

      Törlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!