Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. április 4., hétfő

17. Rész



***Andy***



Mindent kipipáltam a listámon ahhoz, hogy találkozhassak Mollyval és végre elmondhassam neki mit is érzek valójában. Ahogy kiléptem az új munkahelyem, a Rebel's ajtaján, máris üzentem neki, hogy szeretnék vele vacsorázni mihamarabb. A válaszra nem kellett sokat várnom, leírta, hogy ma este találkozhatunk. Izgalommal vártam a nyolc órát. Egész nap alig tudtam megülni a hátsómon, folyton azon járt az agyam, hogyan is kezdjek bele. Még egy papírra is felírtam a mondandómat sorrendben, hogy ne kavarodjak össze, és értelmes legyen végül minden, de aztán észbe kaptam és rájöttem, mekkora marhaságot is csinálok. Ne kell nekem sem lista sem pedig előre begyakorolt szöveg, csak ki kell mondjam egész egyszerűen.


Nem is értem miért vagyok olyan, mint egy első randis tini. Világ életeben magabiztos voltam, mindig kimondtam amit gondolok – ebből persze adódott pár konfliktusom, mert páran úgy gondolták nem őszinte vagyok hanem bunkó, - de aki ismert és szeretett így fogadott el, sőt még örült is annak, hogy mindig kimondom azt, ami a fejemben jár. Még csak negyed nyolc volt, de már alig bírtam magammal. Fel s alá járkáltam a nappalimban folyton a falon díszelgő órát vizslatva, melyen a másodperc mutató olyan lassan vánszorgott mint egy csiga, míg én magamban rimánkodtam, hogy érjen már el harmincig, hogy elindulhassak Mollyért.

Végül tizenkilenc óra huszonhét perckor már nem bírtam tovább, fogtam magam és elindultam. A lehető leglassabban hajtottam végig az utcákon, minden stoptáblát és zebrát figyelembe véve, de mikor leparkoltam a lakása előtt és a műszerfalon világító piros digitális órára pillantottam, még mindig volt öt perc a megbeszélt időpontig. Nem törődve azzal, hogy hamarabb érkeztem, kiszálltam a kocsiból és a kapuban megkerestem a Molly Anderson nevet a falra szerelt csengőn és megnyomtam az apró szürke gombot. Pár másodperc múlva, sercegve hallottam meg Molly lágyan csilingelő hangját.

-Tessék? - szólt sietve.


- Szia, megjöttem - feleltem vidáman.


-Gyere fel- közölte, s rögtön nyílt is hangos berregéssel a kapu zárja.

A kaputelefonon a név mellett a lakás száma is fel volt tüntetve így tudtam, hogy az hatos ajtót kell keressem, s ezt gyorsan meg is találtam, majd kopogtam párat s vártam, hogy ajtót nyisson. Nem telt sok időbe, az ajtó kitárult előttem és egy ideges Mollyval találtam szemben magam, aki kapkodva s közben a lakásban szaladgálva közölte, hogy még nincs kész, és nem találja a táskáját. Haja csak úgy libegett, ahogy egyik helységből a másikba szaladgált, feszes vörös ruhája olyan szexisen simult a testére, hogy rögtön megkívántam minden porcikáját. Annyira arra koncentráltam, hogy mit fogok neki mondani, hogy el is felejtettem mennyire hiányzott a bőre, a haja, az illata, a hangja... Ahogy néztem őt, ezek mind elő törtek belőlem, s legszívesebben már nem is mente volna sehova csak maximum hozzá közelebb, hogy megérinthessem, megcsókolhassam a karjaimba zárjam, hogy aztán az egész éjszakát átszeretkezhessem vele és hajnalban pedig, mikor már mind a ketten kimerültünk, egymás karjaiba alhassunk el, de nem lehet. Azt szerettem volna, hogy tökéletes legyen a pillanat ez pedig nem az.

- Ülj csak le, mindjárt kész vagyok! - Mondta, majd eltűnt az egyik ajtó mögött. Odasétáltam a kanapéhoz és leültem – ahogy kérte - s így volt időm egy kicsit tüzetesebben körülnézi. A nappali szép, tágas volt, a fehér és a levendula szín dominált, a kanapéval szemben pedig egy nagy plazma tévé uralta a helységet. A nappaliból nyílt az apró amerikai stílusú konyha, a szemközti oldalon pedig kettő ajtó nyílt, feltehetőleg az egyik a fürdő, a másik pedig a háló bejárata. Nagyon hangulatos lakás, kifejezetten Molly stílusát tükrözi. Pont ilyennek képzeltem el.

- Jó, kész vagyok! - Libbent ki az egyik említett ajtón, kezében az elvezett táskájával.

- Akkor, mehetünk is? - Kérdeztem.

- Persze – felelte, én pedig már álltam is fel. Ahogy pár lépéssel átszeltem a kettőnk közti távolságot, egész közel kerültem hozzá. Kérdően nézett rám, de szemeiben nem láttam már azt a szégyenlősséget, arca ne árult el semmit.

- Gyönyörű vagy – mondtam, miközben visszasöpörtem egy apró tincset a helyére.

- Köszönöm – felelte, de szeme sem rebbent, nem jött zavarba bókom hallatán mint ezelőtt. Furcsálltam, hisz eddig bármivel zavarba tudtam hozni és bevallom, egy picit élveztem is őt, ilyen helyzetbe hozni.

- Gyalog indultunk az étterembe, ami alig pár percre volt a lakásától. Egy szót sem szóltunk egymáshoz ezalatt a rövid idő alatt. . Már épp kezdett inába szállni a bátorságom furcsa, szótlan viselkedése miatt, mikor megérkeztünk. A helységbe belépve ez pici, ám pont annyira hangulatos hely tárult elénk, s én lenyűgözve néztem körül az apró asztalok között. Mindegyiket piros-fehér kockás abrosszal terítették le, az asztal közepén pedig mutatós üvegcsékbe olíva olaj só és bors volt kitéve. Odaléptünk az egyik, sarki asztalhoz, én Molly mögé állva kihúztam neki a széket majd én is helyet foglaltam vele szemben, míg ő továbbra is csendes volt. Összeszedtem minden bátorságom és belekezdtem mondandómba. Megköszörültem a torkom, majd ránéztem.

- Szeretnék neked mondani valamit - szóltam, s szívem a torkomban dobogott, szám kiszáradt s kezdtem úgy érezni, szűkös a tér. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor voltam életemben ennyire izgatott.

- Rendben - felelte, s végre szája sarkában meghúzódott egy mosoly. Apró gesztus volt, de én ár ettől is jobban éreztem magam. Nagyot sóhajtottam s folytattam.

- Első sorban, szeretnék bocsánatot kérni, amiért olyan csúnyán viselkedtem veled, én csak...nem tudtam kezelni a helyzetet és így próbáltam védekezni, de nem kellett volna.

- Értem, megmondom őszintén, nagyon rosszul esett, de égül rájöttem, hogy igazad volt és bár nem annak szántad, de segítettél vele - felelte, s én nem értettem, hogyan segíthettem volna neki azzal, hogy bunkó voltam és nyers.

- Akkor nem haragszol rám? - Kérdeztem, miközben bizakodóan mosolyogtam rá.

- Nem, nem haragszom, de én is sajnálom, amiért úgy reagáltam, lehettem volna türelmesebb - kért ő is elnézést.

- Felejtsük el az egészet és folytassuk ott, ahol abbahagytuk - mondtam fellélegezve, mert az elején már túl vagyok, már csak el kell mondjam hogyan érzek. - Még van valami amit szeretnék elmondani neked - folytattam, de egy pincér lépett mellénk.

- Üdvözlöm önöket a Trattoria -ban Én Marco vagyok, mit hozhatok önöknek? - Csendült a pincér hangja, én pedig legszívesebben megfojtottam volna az időzítése miatt.

- Épp el akartam mondani, épp kiböktem volna, hogy szeretem, erre pont akkor lép ide a pincér. Ekkora klisét a föld nem látott! Egyszerűen nem hiszem el! - Bosszankodtam magamba míg Molly egy szép mosoly kíséretében rendelt magának egy tál fetuccinie -t. Marcot, a pincérünket ha azért mert megzavart, nem akartam volna eléggé eltenni láb alól, nyomos érvet adott rá azzal, hogy elkezdett flörtölni Mollyval. A szemét le sem vette róla, nyájasan artikulálva sorolta a desszerteket és a borokat melyeket ajánl úgy, mintha én ott sem lennék. Igazán mérges lettem amit nem tudtam leplezi.

-Én pedig egy gombás-sonkás Calzone -t kérek, inni pedig édes vörösbort kérünk! - Közöltem, majd kissé erélyesebben csaptam össze az étapot és nyomtam a pincér kezébe, jelezve, hogy menjen a dolgára.

- Andy, mi a baj? - Kérdezte Molly, mikor a pincér zavartan távozott, gondolom észbe kapott a reakciómtól.

- Nem szeretem, ha fegyelmen kívül hagynak és nyilvánosan flörtölnek a partneremmel úgy, hogy én is jelen vagyok! - Közöltem.

- Ugyan, nem flörtölt, csak kedves volt. Ne kapd fel ezen a vizet, félreértetted. - Magyarázkodott, de én tudtam, hogy nincs igaza. Ha valaki, én tudom mikor flörtölnek egy nővel és ez az volt, kétség kívül.



*** Molly***


Andy bocsánatot kért, ami jól esett. Tényleg nem viselkedett szépen és örülök, hogy ezt belátta, bár egy kicsit feszültnek tűnt.

- Minden rendben?


- Persze. Miért? - Kérdezte meglepetten.


- Csak olyan idegenesek tűnsz – feleltem.


- Nem, csak izgultam, hogy elfogadd a bocsánat kérésemet – mosolygott rám.


- Jól van akkor, bocsánat kérés elfogadva, felejtsük el. Viszont - mosolyogtam és fészkelődtem egy kicsit ültő helyemben – én is szeretnék neked mondani valamit.


- Majd én is, de folytasd csak - felelte, majd érdeklődő tekintettel figyelte a mondanivalómat.


- Van valakim. Vagyis, nagyon friss a dolog, de egy egyetemre jártunk és nem rég a városba költözött. Hihetetlen igaz? Megtört a jég, végre van valaki, aki ne csak barátkozni akar velem- meséltem boldogan és izgatottan.


- Van valakid... - ismételte utánam döbbent arckifejezéssel.


- Igen, nem őrülsz? - kérdeztem, mert láttam rajta, hogy nincs oda és vissza attól, amit mondtam.


- De...de persze, gratulálok. Örülök nektek – felelte, de szavait nem itatta át őszinte öröm, csak egy halvány mosollyal nyugtázta a hallottakat. Nem tudtam ezt mire vélni, azt hittem, ha majd elmondom neki, örülni fog.

Bevallom, az elején egy kicsit reménykedtem abban, hogy mi ketten együtt leszünk egyszer, jó volt eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne vele együtt lenni. Magam mellett tudni, mint társat, de aztán tisztán az értésemre hozta, hogy nem akar tőlem többet mit egy barátságot, illetve munka kapcsolatot. Ehhez képest elég lagymatagul fogadta a hírt, mintha nem tetszett volna neki a dolog. Nem értem miért nem örül annak, hogy végre valahára boldog és kiegyensúlyozott vagyok.
- Jó, mindegy, azt hittem jobban fogsz örülni. Nos, és te mit szerettél volna mondani? - Tereltem a témát, mert nem szerettem volna jobban belemenni a dologba, nem akartam újra összevitázni vele.
- Én? Ő..nem fontos. - Felelte zavartan - És, hogy ismerkedtetek meg? - Kérdezte pár másodperces hallgatás után. Kezeit maga előtt összekulcsolva dőlt hátra s úgy nézett rám, a szemeiből pedig félreérthetetlenül szomorúság sugárzott.


8 megjegyzés:

  1. Áhhh.... Tudtam hogy valami ilyesmi lesz, de még így is fájdalmas volt olvasni. Hülye Molly!!! Megértem a helyzetét, de akkoris.

    VálaszTörlés
  2. Szia Sky!
    Nagyon imádtam!
    Nagyon jo volt olvasni ahogyan Andy izgalommal atitatva keszult a Mollyval valo talalkozasra
    Szinte lattam ahogy szomoru szemekkel nez...amikor a szeretett nő elomondta Neki hogy van valakije..
    Kivancsi vagyok ezutwn megmaradnak e tovabbra is 'baratoknak' amivel Andy csak kinozna magat..vagy elkeruli es csak akkor fognak talalkozni amikor épp Molly pont arra a helyre megy 'szorakozni' ahol Andy dolgozik..hiszen azt a helyet szereti azt pedig meg nem tudja hogy a férfi ott dolgozik..csak akkor lesz rossz amikor a masik hapival megy majd...
    Örülök hogy Andy megkapta ezt a munkat foleg azert is mert talan igy a kislanyanak az édes anya nem fog annyira tiltakozni azellen hogy talalkozzanak..hatha kicsit konnyebb lesz vele...habar nalla soha nem tudni...de az is lehet hogy miutan megtudta hogy mashol dolgozik..probal ujra kozelebb kerulni hozza hisz valamit talan meg mindig erez iranta ha nem is pont szerelmet...amugy is mely kotelek van koztuk-a pici lányuk-de Mollyra is feltekeny volt..szaval eltudom kepzelni hogy talan ujra osszeszeretne jonni vele...
    Andy pedig talán a sokminden miatt ami korulotte van bele is menne...es persze igy a kicsi is Anyával és Apával nőne fel...
    Imadtam az egesszet!
    További szep estet! Jo ejszakat!
    Szep napot holnapra illetve tovabbi szep hetet!
    Koszonom szepen hogy ezr a reszt is olvashattam!

    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádom olvasni a levezetéseidet:) Annyira aranyos, hogy találgatsz mi lehet ezután:)

      Törlés
  3. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak tudtak volna olvasni egymás gondolatában... de hát ez van, szupererővel talán unalmasabb lenne az élet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, akkor minden happy and lenne náluk és Fantasy lenne a történet:D

      Törlés
  4. Áhh! Molly mindent el rontott !!!!

    VálaszTörlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!