Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. április 11., hétfő

18. Rész

Sziasztok! Szeretném nektek megköszönni, hogy ilyen sokan kitöltöttétek a kérdőívet, nem is gondoltam volna, hogy ennyi választ kapok. Ha szeretnétek, ti is elolvasni a végeredményt, hogy összességében mit gondoltok a történetről, szívesen készítek róla nektek egy bejegyzést, csak jelezzétek nekem majd komiba és elkészítem. Nos, nem húzom tovább az időt, kellemes olvasást nektek. Ölel : Sky!




***Andy*** 


- Na, hogy ment a randi szépfiú? - Szólt bele a telefonba néhány csengés után Lola, köszönés nélkül vidám hangon. Rögtön felhívtam, ahogy Molly elköszönt tőlem és felment a lakásásba, én pedig beültem az autómba. 

- Otthon vagy? - Feleltem kérdésre kérdéssel, s próbáltam leplezni csalódottságomat. 

- Persze, gyere át, de várj, ennyire rossz volt? Most nem vele kellene lenned? - Kérdezte Lola őszinte meglepődöttséggel a hangjában.

- Mindjárt ott leszek és mindent elmesélek - közöltem, majd köszönés nélkül nyomtam ki a telefont. A slusszkulcsot a helyére illesztettem és nagy sietséggel indítottam be az autót. Egy percig sem akartam tovább Molly lakása előtt időzni. 

Én rontottam el, most már tudom. Azonnal utána kellett volna menjek és elmondanom mit érzek. Akkor nem talált volna valaki mást magának. Ha elé állok akkor, és nem veszem a fejembe azt a hülyeséget, hogy mielőtt szerelmet vallok, bebizonyítom neki tettekkel is, hogy fontos számomra, talán nem azzal a Dean gyerekkel lenne, hanem talán velem. Úgy elrontottam a dogot, ahogy csak lehet.


***


- Jó, adtam kávét, ettél sütit, most már hagyd a depi-kajálást és mond már el végre mi volt! - Ült le velem szemben Lola a dohányzó asztal szélére, míg én a kanapén ültem.

- Jó...nagyjából annyi, hogy mikor belekezdtem a mondandómba, bocsánatot kértem azért, ahogyan vele viselkedtem, majd közbe vágott a pincér és mikor elment, folytattam volna, de gondolom azt hitte, csak ennyit akarok és ő is el akart nekem mesélni valamit. Összeszedett valami hapsit, én pedig nyilván ezután nem mondtam el neki, hogy vele akarok lenni. Úgy gondoltam totál felesleges lenne. Őt választott, én meg így jártam. - Mesélem el nagy vonalakba mi történt.

- Basszus..., de én ezt nem értem... - gondolkozott el a hallottakon,

- Én se..azt hittem érdeklem, mármint, érted, olyan jól elvoltunk, minden annyira klappolt és úgy tűnt Miát is kedveli. Teljesen elfogadta a helyzetet, pont ezért is rémültem meg az elején, mert annyira jó volt. De most ott az a csávó, én meg mit tehetnék? Nyilván komoly a dolog, ha elmondta nekem is. Csak bánt, mert úgy érzem, szeretem és mindent feladtam ami előbb vagy utóbb bekövetkezett volna, de azért nem mindegy, hogy egy éjszaka vagy egy hónap alatt keresem meg ugyan azt a pénzt. Elcsesztem, előbb kellett volna vele beszélnem, és csak utána intézkednem. - Mondtam ki mindazt, amin épp gondolkoztam.

- Figyelj, beszélj Susannal, biztosan vissza vesz ha szeretnéd – kezdte.

- Nem, jó ez így. Miának is jobb, ha ez a dolog feledésbe merül. Lassan óvodába megy, neki sem lenne jó, ha kiderülne, hogy mit dolgozok. Most még nem értené, de később igen. Jobb lesz így. Elég pénzt spóroltam meg, minden hitelt kifizettem, huszonnyolc éves koromra, ideje olyan munkát vállaljak amire ha büszke nem is leszek sose, de legalább a gyerekem nem utál majd meg egy életre miatta. Azzal, hogy pincér leszek, nem hozok akkora szégyent rá és magamra, mint ha folytatnám az escort bizniszt.

- Jól van, ebben igazad van, de tréjük vissza Mollyhoz. Most akkor feladod ilyen egyszerűen? Jön valaki hipp-hopp és e visszavonulsz? Úgy ismertelek meg, hogy ha akarsz valakit vagy valamit akkor azt megszerzed. Akkor most miért nem teszed? Fel akartál mondani; Felmondtál. Új munkát akartál;Van. Mollyt akarod? Hát szerezd meg. Nehogy lecsapja a kezedről valaki, aki betoppan. - kezdett bele a biztatásba.

- De, olyan boldognak tűnt, ahogy róla mesélt. Szerintem jó neki azzal a sráccal, és ahogy ő is mondta, végre van valaki aki érdeklődik iránta. Most rontsam el? - Tanakodtam.

- És nem gondolod, hogy csak azért rohan bele ebbe a kapcsolatba, mert hosszú idő óta ő az első aki túl lát nála a barátságon?

- Nem tudom, de ha boldog, akkor nem én leszek az aki tönkre teszi ezt. 

- Szerintem ez hülyeség Andy, de te tudod. Én még mindig azt mondom, hogy oda kellene menj és elmondanod mit érzel. Nem kell körítés, nem kell semmi. Csak mondd meg neki, hogy szereted, aztán pedig majd ő eldönti, kit választ. De ha nem tudja, hogy nem csak egy esélye van, akkor nem is kell válasszon... Legalábbis szerintem...vagy tudd mit? Csináld úgy, ahogy akarod! Nem szólok bele most már. - Közölte velem a véleményét, amolyan Lolás módon, majd odasétált a hűtőhöz, kivett belőle egy félig teli Tequilás üveget és egy tányért, melyen fel volt szeletelve némi citrom, a szekrényből kivett két feles poharat és a sószórót majd mindezt letette elém a dohányzó asztalra. 

- Igyunk arra, hogy mindig elcseszünk mindent! - Mondta, mikor kitöltött két kupicával a poharakba, majd a magasba emelte az egyiket. 

- Az egy dolog, hogy az én szerelmi életem romokban hever, de te ezen kívül mire iszol? - Kérdeztem, ahogy elvettem én is a poharat az asztalról.

- Én arra, hogy nem találok magamnak egy rendes kapcsolatra vágyó leszbikus lányt a földön. - Mondta, majd poharát kiürítette, só és citrom nélkül. 

- Úgy látom, mi jól egymásra találtunk! Két balfasz! - Emeltem én is a számhoz a poharat és ittam ki a tartalmát. - Tudod miért nem te vagy a legnagyobb vesztes a városban Lola?

- Nem, de úgy is elmondod... - felelte, miközben újabb kört töltött.

- Azért drága barátnőm, mert én még itt vagyok! - feleltem, majd bedobtam a saját és az ő poharában lévő alkoholt is és hátradőltem a kanapén, behunytam a szemem és élveztem, ahogy az alkohol hatására minden mélyenszántó gondolat kiürül a fejemből s ezzel együtt a mellkasomat mardosó fájdalom is lassan, de oldódni kezd.


***Molly*** 


Szívem, megjöttem! - Kiáltottam be a lakásba, ahogy hazaértem. Gyorsan, rengeteg minden történt velem, mióta három hónapja összejöttem Deannel. Mivel rengeteg időt töltöttünk együtt, sőt, azt is mondhatnám, hogy szinte csak annyi időt töltöttünk külön, míg a munkában voltunk, így két hónapja összeköltöztünk. Felmondtam az albérletemet és hozzá cuccolta, ez pedig lehet, hogy elhamarkodottnak tűnket más szemében de én egy percig sem bántam meg. Hihetetlen dolog, egy olyan emberrel együtt élni, aki ennyire odaadó. Persze, vannak vitáink, mint minden normális kapcsolatban, de általában megoldjuk őket. Dean nagyon kedves srác, oda figyel rám, ha gondom, bajom van, mindig segít, mindenhová elkísér, nem enged sehová sem egyedül. Azt mondja félt engem és ez számomra rendben is van így.

- Szia! - Sietett elém az előszobába és puszival üdvözölt és kivette a laptop táskát a kezemből, hogy le tudjam venni a cipőmet.

- Milyen napod volt? - Kérdeztem, ahogy leheveredtem a konyhasziget mellett lévő bárszékre.

- Elég nyugodt, csak néhány ügyfelem volt ma. - felelte és közben tányérokra pakolta ki a közeli étteremből rendelt kaját. - És neked?

- Jó, azt hiszem, megtaláltam a megfelelő vevőt a programomra - meséltem büszkén.

- Komolyan? Ez csodálatos drágám, gratulálok! - Állt meg a pakolással és boldogan nézett rám.

- Köszönöm! Nancy segített dönteni - feleltem.

- Igazán? Hogyan? Ecc- peccel? - Zsörtölődött. Dean és Nancy nem igazán jönnek ki egymással. Úgy is mondhatnám, nincsenek egy hullámhosszon és sajnos emiatt nagyon ritkán találkozunk egymással. Nancy mindig azt mondja, hogy Dean nem az igazi arcát mutatja. Szerinte ez a túlzott kedvesség és féltés csak álca, de nem tudja megmagyarázni miből gondolja ezt, ha rá kérdezek. Szerintem, csak az a baja, hogy nem hallgattam rá és nem Andyre erőltettem rá magam. Nem érti meg, hogy nem voltam belé szerelmes és ő sem belém. Csak egy kezdetleges barátság volt, ami olyan gyorsan ment amilyen gyorsan jött. Azóta nem is beszéltünk egymással. Az elején sokat gondoltam rá, agyaltam, mi lehet vele, de aztán, ahogy telt az idő, inkább a jelennel próbáltam foglalkozni és nem a múlton rágódni.

- Így is mondhatjuk, de ráguglizott a két választható cég tulajdonosára és azt választotta, aki jobban bejött neki – kacagtam.

- Jellemző! - Dörmögte az orra alatt. - Hagyjuk is, ezen ne vitázzunk megint. Mit szólnál, ha vacsora után elmennénk valahová. Megünnepelhetnénk a lehetséges üzlet kötésedet, de csak azt, mert előre nem iszunk a medve bőrére - mosolygott kedvesen. 

- Van egy hely, ahova régen sokat jártunk a barátokkal, de ezer éve nem voltam ott- gondolkoztam el, majd folytattam - koccinthatnánk inkább arra, hogy talán sikerült a saját lábamra állnom, és végre azzal foglalkozhatok, ami igazán szeretek - feleltem. 

- Benne vagyok - mosolygott - és? Mikor mondasz fel a munkahelyeden? - Kérdezte meg újra, az elmúlt hetekben már sokadjára miközben elém tolt egy tál gőzölgő Cannelloni.

- Miért kérdezgeted ezt folyton? Igaz, hogy nem az, amit szeretnék csinálni, de attól nem kell, hogy felmondjak - kérdeztem, miközben elkezdtem felvágni a húsrudakat.

- Én nem akarlak rábeszélni csak.. ha itthon lennél, lenne időd programokat írni, plusz pénzre pedig úgy sincs már szükséged, mert itt vagyok én, és ha eladod azt, ami már készen van, akkor biztosan lesz tesztelés is, gondolom te is ott szeretnél lenni majd, mikor először használják a felolvasód. - Mondta, miközben ő is elkezdett enni.

- Ez igaz, de az még odébb van. Még nem vagyunk túl a megbeszélésen, nem tudom, hogy szeretnének e neki külön készüléket gyártani, vagy letölthető applikáció ként dobják e a piacra és még ezen kívül is rengeteg dolog van. 

- Jól van, nem szólok bele, csak jót akartam, de te döntöd el. Azért az se volna rossz, ha miden nap, mikor hazaérek te itt várnál rám. Tudnám, hogy itt vagy, biztonságban és vársz engem - vallotta be szégyenlősen.

- Értem, már, szóval erről szól a dolog - mondtam viccesen felháborodva. 

Igen, pontosan. Ha tehetném, ki sem engednélek a házból - felelte hasonlóan viccesen, de szemében mégis felfedeztem némi komolyságot, ahogy ezt kimondta. 
Nagyon jó érzés az, hogy valaki vár haza, azt érezteti, hogy fontos vagyok a számára, s valljuk be furcsa is. Sosem volt még olyan, aki ennyire ragaszkodott volna hozzám. Nagyon különös a számomra, s olykor úgy érzem egy kicsit teher is. Ha elmegyek valahová, mindig megkérdezi hová megyek, kivel, mit csinálok és mikor jövök illetve az ott tartózkodásom alatt is többször keres, hogy minden rendben van e. Olykor fojtogató ez a ragaszkodás, és nem tudom miből fakad az, hogy ennyire maga mellett szeretne tudni. 

- Na, indulhatunk? - Kérdezte, mikor mind a ketten befejeztük a vacsoránkat.

- Persze, csak gyorsan átöltözök - feleltem.

- Menj csak, addig én elmosom az edényeket - állt fel ő is a székről, melyen eddig ült. 

- Köszönöm, - Mondtam, majd megkerülve a pultot odalibbentem hozzá, s egy lágy puszit nyomtam az arcára pipiskedve mert legalább tíz centivel magasabb volt nálam, Teste a sok éves egyetemi sportolástól kidolgozott én pedig mellette egy pici kislánynak érzem magam, főleg, ahogy nagy tenyerébe csúsztatom a hozzá képest apró kezem. 

Miután farmert húztam és egy laza inget, a hajamat pedig felkötöttem, elindultunk a Rebel's be. Mivel Dean a város másik végén lakott és már vele együtt én is, ezért legalább húsz percbe tellett míg odaértünk. Beérve leültünk az egyik asztalhoz és elkezdtük böngészni az ital lapot, mert mióta nem voltam itt, a kínálat is frissült.

- Üdvözlet a Rebel's- ben. Mit hozhatok? - Hallottam meg magam mellől az a régi ismerős mély, érces hangot, melyet talán sosem fogok elfelejteni.

- Nem létezik - dünnyögtem az orrom alatt alig hallhatóan, majd lassan oldalra fordítottam a fejem. Először nem láttam csak két, fekete farmerbe bújtatott lábat, majd a szokásos bordó Rebel's -es egyen póló szegélyét, majd megpillantottam azokat a gyönyörű tengerkék szemeket, melyeket annyira imádtam nem is olyan régen. Csak néztem őt, s közben megdobbant a szívem, hogy viszont láthatom.


6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ne koszond szivesen tettem/tettuk!
    Ez a legkevesebb, hisz renget koszonhetunk Neked..rengeteg csodas percet :)
    Én személy szerint kivámcsi lennék, hogy osszesitve hogy is fest a dolog...habár selytem ám ;)

    Na és akkor a mai részről:
    Az a Dean 'vagy ki'-oke oke tudom ki -de de fu de nem birom...
    Igaza van Molly baratnojenek hohy fura erzese van vele kapcsolatba...nagyon herotom lett tole...
    Az a találkozas...de kivancsi vagyok a folytatasra..
    Na es a kesobbiekre...mar megint tul porgott az agyam. Vajon Andynek is gyanus lesz egy ido utan a hapsi? Ha igen, hogyan oldjak meg a helyzetet?
    Molly..be latja majd hogy ez tenyleg vestelyes dolog?
    Oke most is selyti...erzi hogy ez a ragaszkodas folyto...de meg tetszik neki..amo ismerve a tenyeket ertheto is..de vajon amikor rosszabbra fordul a helyzet -ha lesz ilyen- felmeri vallalni a helyzetet es elfogadja a segitseget?

    Jaj es miert erzem ugy hogy Andy lesz Dean egyik 'bomba robbantasanak' elinditoja?
    Na jo idovel minden kiderul!

    Koszonom szépen, hogy ezt a csodás részt is olvashattam!
    Tovabbi szép delutant illetve tovabbi szep hetet!

    Remelem minden jol alakul az elokeszuletekkel kapcsolatban!

    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Tina! Rendben, akkor hamarosan érkezem egy ilyen bejegyzéssel, egyébként sok érdességet olvastam közte, ahány válasz, annyi gondolat menet. Iszonyú érdekes volt olvasni őket.

      Szóval Csatlakozol Nancyhez és te is látsz benne valami rosszat, értem, jaj olyan rossz, hogy nem mondhatok semmit, de ha megtenném, akkor lelőném a poént. Szegényem, minden komi után csak köntörfalazást kapsz, de nagyon tetszik ahogy átgondolod és levezeted mit érzel és gondolsz az aktuális résszel kapcsolatban. Jó olvasni nagyon és ilyenkor én is elgondolkozom:)

      Huu, ne is mond, rengeteg tenni való van vele, mondja már meg valaki, miért nem lehet egyszerűen csak odaállni kimondani az IGENT- és menni dolgunkra... Szörnyű mennyi kis apróságot kell elintézni amikből aztán egész napi rohanás lesz. De, ezzel jár:)

      Köszönöm a kommented, neked is szép hetet kívánok!
      Ölel: Sky

      Törlés
  2. Új rész!!!!! Komolyan, mert megőrülök!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A türelem ròzsát terem! ( vagy rèszt:) )

      Törlés
  3. Mikor várható új rész? :)
    Imádom!! ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi, valamiért nem jelezte a kommented, de minden hétfőn délután érkezik a rész és nagyon szépen köszönöm:)

      Törlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!