Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. április 18., hétfő

19. Rész


- Én egy Heinekent kérnék -  szólalt meg Dean. Nyilván döbbenetemből semmit sem vett észre.
-  Rendben, és neked Molly mit hozhatok? -  Fordult felém Andy kedves mosollyal a szája szélén.
- Én -  akadt el a szavam -  én egy Mai Thait kérek - feleltem zavartan.
-  Rögtön hozom - felelte és már sarkon is fordult és elmasírozott a pult irányába.
Teljesen ledöbbentem attól, hogy megláttam itt Andyt egyen cuccba. Én azt hittem, hogy még mindig a Haven's hotelben tölti az idejét, erre belépek ide és gyönyörű mosollyal italt szolgál fel nekem. Teljesen szürreális számomra a helyzet.


 - Ismeritek egymást? - kérdezte Dean furcsán méregetve.
- Nem , dehogy, miért? -  vágtam rá rögtön.
- Mert a neveden szólított. - Felelte gúnyosan, s közben még mindig furcsán méregetett.
-  Nem, azt hiszem, Nancy ismeri, mintha rémlene, hogy egyszer bemutatott neki, gondolom onnan tudja a nevem - hazudtam mint a vízfolyás. Hazudni ugyan elég átlátszóan tudok, de úgy tűnt, elhitte a dolgot, mert nem firtatta tovább a témát, csak közelebb húzódott hozzám a barna bőrrel bevont padon és átölelte a vállamat. Az italunkat már nem Andy hozta ki, hanem egy fiatalabb srác amin egy kicsit megkönnyebbültem. A helyzet, számomra elég kellemetlen volt. Nem tudom az okát, miért jöttem zavarba a tudattól, hogy Dean és Andy egy légtérben tartózkodtak, de ideges lettem a gondolattól is, az pedig, hogy Andyt itt láttam viszont teljesen ledöbbentett.
- Akkor igyunk rád - emelte a poharát a magasba és várta, hogy én is ezt tegyem, majd összekoccintottuk és mind ketten nagyot kortyoltunk. Ünneplésünk még sem volt felhőtlen, Dean furcsán viselkedett. Mintha kissé ideges lett volna, amit nem tudtam hová tenni.
-  Van valami baj? -  kérdeztem, mikor már sokadjára maradtunk csendben mind a ketten.
-  Majd otthon meg beszéljük -  felelte szűk szavúan, s ettől a mondattól a hideg is kirázott.
- Rendben... -  feleltem, majd azon agyaltam, mi lehet a gond, mint ronthattam el. - Menjünk? -  kérdeztem, mert már semmi kedvem nem volt itt üldögélni. Dean hangulata, teljesen rányomta a pecsétjét az estére.
- Igen. -  felelte továbbra is szűkszavúan. Arcáról semmi érzelmet nem tudtam leolvasni. Fa pofával nézett rám, amitől ideges lettem, mert nem láttam még ilyennek azelőtt.
- Még kimegyek a mosdóba -  álltam fel, és elindultam a bár hátsó részébe, ahol a nehéz vörös függöny mögött rejtőzött hosszú folyosó végén három ajtó mutatta a két illemhely és a raktár bejáratát.  Utóbbi, résnyire nyitva volt, halvány fény szűrődött ki s bentről zörgést hallottam, de nem foglalkoztam vele csak beléptem a női mosdó ajtaján.
Miután elvégeztem a dolgom, kezet mostam és megigazítottam a hajam, mert kócos copfomból több tincs hullott már ki, mint ahogyan azt szeretem. Dolgom végeztével, kiléptem a gyér fénnyel ellátott szűk folyosóra, ahol Andy épp egy rekesz sörrel a kezében próbálta bebohóckodni a kulcsait a raktár ajtó zárjába. Háttal állt nekem, nem vette észre, hogy ott vagyok. Hezitáltam pár másodpercig, hogy felajánljam e a segítségemet vagy menjek szépen tovább.
-  Várj, segítek! -  léptem mellé.  Hangomra felkapta a fejét majd egy mosoly kíséretében adta a kezembe a kulcsokat. Gyorsan bezártam az ajtót, majd vissza adtam az említett tárgyat.
- Köszi - felelte, majd a fekete kötényének a zsebébe rejtette azokat.
- Szívesen -  mosolyogtam én is, majd hezitálva, de elindultam.
-  Molly!-  Hallottam meg a nevemet, melyre megtorpantam és vissza fordultam Andyhez. -  Én csak, meg akartam még kérdezni, hogy, hogy vagy!
- Jól, köszönöm, és te? -  Kérdeztem vissza a szokásos, felületes kérdést.
-  Én is...  -  Felelte, majd, mivel ő is érzete a helyzet kellemetlenségét, nem fürkészte tovább az arcomat, hanem elpillantott mellettem majd  kérdésem hallatán vissza rám.
-  Mia hogy van? - tettem fel az első kérdést ami az eszembe jutott.
-  Jól, már szalad, látnod kellene -  felelte, s ahogy kislány került szóba, rögtön felderült az arca.
- És, jól bánik veled a barátod? -  kérdezte, hirtelen témát váltva.
-  Dean? Igen, persze - vágtam rá rögtön a hirtelen jött kérdésre a választ.
-  Ennek örülök -  felelte -  ne haragudj, de nekem most...mennem kell emelte meg a rekeszt, amelyet eddig a kezében tartott s jobb lábával  támasztott alá.
- Igen, persze -  feleletem, majd arrébb álltam, hogy el tudjon mellettem menni. Figyeltem, ahogy távolodik tőlem s azon merengtem, mi volt ez a beszélgetés. Nem tudom, mikor vállt közöttünk ennyire kínossá és felületessé a helyzet. Igaz, több hónapja volt, hogy utoljára beszéltünk, de akkor még nem volt ilyen a helyzet. Nagyot sóhajtva de elindultam én is vissza Deanhez, hogy haza indulhassunk.

A hazafelé vezető út, síri csendben telt. Az utolsó rövidke párbeszédünk arról szólt, hogy kifizette már a számlát és mehetünk. Azóta hallgat, én pedig értetlenül állok a viselkedése előtt. Mikor végre hazaestünk, már fél tíz is elmúlt.

-  Szóval, mi a baj? -  álltam meg a konyhasziget sarkánál és felé fordultam, így vártam a választ.
-  Tudod Molly, én ügyvéd vagyok. Ennek a szakmának vannak jó és rossz oldalai is - kezdte én pedig csodálkozva néztem őt,  miközben kulcsait az előszoba fal üveg táljába tette - nagyon jól tudom, ki mikor hazudik nekem, és azt nagyon, de nagyon nem szeretem -  fejezte be a mondatát, majd rezzenéstelen arccal állt előttem.
Ez  előtt sosem volt ilyen, nem értettem a viselkedését és egyáltalán azt sem, mitől is beszél most konkrétan.
- Dean, én nem értem miről van szó. -  Mondtam miközben álltam a fagyos tekintetét.
-  Akkor megkérdezem még egyszer -  lépett hozzám még közelebb.
-  Honnan ismer téged az a pincér gyerek? -  Tette fel a kérdést és számomra világossá vált, mi a gondja.
-  Már mondtam, Nancy mutatott be mindkét egymásnak régen - feleltem, majd megpróbáltam kitérni oldalra, de Dean elkapta az alkaromat és olyan erősen szorította meg, mint még  soha senki.
-  Még nem fejeztem be! -  Förmedt rám, és szorításán egy hangyányit sem engedett.
- Dean, megijesztesz, engedd el a karom, ez fáj! -  Kérleltem, mire talán észbe kapott és engedett szorításán.
-  Ne hazudj nekem soha többet! - Szűrte a fogai között, majd elengedte a kezemet sarkon fordult és nagy léptekkel viharzott be a dolgozó szobájába, én pedig csak álltam ott, értetlenül, tehetetlenül az események előtt s mikor szívem heves dobogása lassan csillapodott, megéreztem karom fájó lüktetését.
Akkor tudatosult bennem a tény, hogy pár perccel ezelőtt a férfi, akit szeretek, aki eddig megbecsült és a tenyerén hordozott; bántott engem.

***Andy***  

A mesésen szar és a szokásoshoz híven fárasztó napom után, végre lejárt a műszakom és haza indultam. Elköszöntem a munkatársaimtól, majd fáradtan ültem be az autómba egy gyenge sóhaj kíséretében.  Hiába próbáltam elterelni a figyelmem arról, hogy ma  Molly és az új, bár annyira nem is új barátja besétált a bárba, nem ment. Próbáltam elrejteni az érzelmeimet mikor megláttam, de nem tudom, hogy az örömömet mennyire tudtam leplezni.  Ahogy megláttam őt, akkor tudatosult bennem a tény, hogy mennyire hiányzik. Az első hetek  nem voltak valami fényesek, dupla műszakokat vállaltam, és mikor haza estem, erőm  sem  volt arra gondolni, hogy mi lehet vele, vagy arra, hogy mennyire hiányzik, mert csak bezuhantam az ágyba és aludtam is. Így ment ez hetekig, majd Tina kavarta meg az álló vizet. Teljesen félre értelmezte a tényt, hogy ott hagytam a hotelt. Azt hitte miatta tettem, mikor megtudta, hogy nem dolgozok már ott, hirtelen kedves lett, nem vitázott velem miden apróságon, nem ellenőrizgetett mikor velem volt Mia. 
 Egyet egyáltalán nem értek vele kapcsolatban. Mikor összejöttünk, a szülei, akik egyébként elég tehetősek á de szigorúak, közölték vele, hogy vagy én, vagy ők és persze Tina engem választott, azonban mikor szétmentünk ő hozzájuk ment vissza Miával.  Azóta Tina visszatért a régi életéhez, ahol költi az apja pénzét, el van, bulizik és minden olyat csinál, amit a gazdag lányok szoktak. Különösebben nem érdekel mit tesz, amíg Mia jól van és eleget foglalkozik vele. Csak azt nem értem, miért volna kész, újra eldobni mindezt a luxust és újra velem lenni itt, ahol nincs buli, nincs sok pénz és hihetetlenül drága márkás ruhák, cipők és táskák. Itt csak én vagyok és a munka a megélhetésért, ő mégis engem akar, vagy talán csak azt a szabadság érzetet, amit velem élhetett át, mert hiába  múlt már el lassan huszonöt éves, az apja rendre szabályozza őt, mindent tudni akar róla  és arról hová megy amíg az ő házában lakik és az ő pénzét költi. Sokszor hallottam már: a pénznek ára van! És itt az élő példa, hogy ez a mondás igaz.

Fáradtan szálltam ki az autómból. Minden végtagomat  fájdalmasan nehéznek éreztem, a hátam fájt, a derekam majd le szakadt és nem vágytam másra, mint egy forró zuhanyra és az ágyam kényelmére.
Ahogy közeledtem a verandához, úgy tisztult ki egy sötét alak a hintaágyba gubózva s ahogy elértem az ajtóig, már minden fáradtságom elmúlt,  csak a kíváncsiság maradt, hogy vajon ki ül ott. 
-  Szia! -  Köszönt egy gyenge női hang, s hangszínében  vagy sírást, vagy betegséget véltem felfedezni, de mivel ezt a hangot ezer közül is felismerném, és pár órája még semmi baja nem volt, így marad az előbbi lehetőség.
- Molly? -  Kérdeztem meglepetten, mert legmerészebb álmaimba sem gondoltam volna, hogy ebbe a szituációba kerülök. Válaszul csak egy helyeslő hümmögést hallatott. -  Hogy kerülsz te ide? - Mármint, nem baj, csak meglepődtem -  javítottam ki magam.
- Én csak...bolyongtam a városba és egyszer csak itt kötöttem ki -  felelte szipogva.
-  De, mi a baj? Történt valami? -  Kérdeztem rá rögvest, s a maradék fáradságom is elpárolgott, helyét átvette az izgalom és a féltés érzése.
- Így is mondhatjuk. Leülsz? -  Kérdezte remegő hangon én pedig rögtön le is ültem mellé, melyre ő csak hirtelen a karjaimba vetette magát és elkezdett vigasztalhatatlanul zokogni.
Nem kérdeztem már semmit, csak ültem és simogattam a hátát megnyugtatásképp, és bíztam benne, hogy  ha egy kicsit megnyugszik, elmondj mi történt.  

**********************************************************************


Nos, ez a rész tényleg egy hajszálon múlott, mert mikor ki akartam másolni a szöveget egyszerűen puff, eltűnt és a CTRL+ V nem működött, de valamit csináltam, a nap meg van mentve és olvashatjátok a részt is, hála az égnek! Véleményeket szívesen olvasok továbbra is! Puszillak benneteket<3



6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Huha...nem kis munka lehetett...

    A részt imádtam!
    Az a féregnyulványnak sem nevezhető alak...igen kicsit felhùzott...eleve nem birtam
    Remelem Molly elmeseli Andynek a tortenteket es nem megy vissza hozza..
    Jo akkor se lenne teljesen nyugta-mert nem hiszem hogy csak ugy elviselné az uraság ha Molly elhagyná - de legalább távolabb lenne tőle es a többiek tudnának segìteni.

    Csodás volt!

    Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!

    További szép délutánt valamint tovabbi szép napot!

    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére nem kellett újra írni, de meg nem tudom mondani mit nyomkodtam össze , hogy visszajöjjön a szöveg.
      Bizony, Dean egy nyomi, és még milyen lesz:S Majd kiderül, mit árul el Molly és mit nem:)

      Törlés
  2. Új rész kérlek!!! Remélem jó lesz, mert szeretem őket. Amúgy, hogy jutott be a lakásba?

    VálaszTörlés
  3. Sehogy, a veranda az olyan, mint a terasz, biztos láttál már olyat, az nincs zárva. A bejárati ajtó előtt van:) Igyekszem:)

    VálaszTörlés
  4. Ejha.:O Dean wtf?Egy perce ismerem aztán máris rossz benyomást kell keltenie:( Egyébként ha nem pont így viselkedne, hanem egy igazi Gonosztevő módjára akkor még kedvelném is, mert a gonosz szereplők a gyengéim, de ez a viselkedés nem jön be.lol
    Amúgy én akárhányszor olvasom ezt a blogot mindig izgulni kezdek, hogy mi lesz benne.xd Ja és azt még elakarom árulni, hogy mikor vége lesz a sztorinak akkor szeretnék írni egy 100 oldalas véleményt az egészről, mert unom ismételni magam a részek alatt a komment szekcióban, szóval majd ott kapod a dicsértet, most csak annyit fűznék hozzá hogy imádom a designt, bírom hogy a fejlécen mindkét fiúcska az aprót keresi a földön.:DD <3
    Na és még egy mondat, és ígérem utána befejeztem: Megértem Tinát, ki ne akarna visszamenni Andyhez?xddd ❤

    VálaszTörlés
  5. Szia:) Deant nem annak a kimondott rossz fiúnak szánom, hanem inkább, mentálisan instabilnak, aki érzelmileg túlzottan kötődik ellenben apróságokon felhúzza magát és olyankor nem tudja mit csinál, csak később jön rá mit is tett. Szóval Dean nem rossz fiú csak na, érted.
    Nagyon örülnék, ha készítenél egy összefoglaló véleményt, azokat szeretem, láthatom mit gondolsz a történetről úgy, hogy már be van fejezve és kiforrta magát minden szál.
    És Tinával kapcsolatban igazad van, ez egy nagyon jogos gondolat:D Andy a legjobb<^

    VálaszTörlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!