Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. április 20., szerda

20. Rész

A torkomat eddig is mardosta a sírás, de ahogy megláttam Andyt, egyszerűen nem tudtam tovább visszatartani a könnyeimet. Csak érezni akartam, hogy valaki ott van velem, aki nem bánt, akiben megbízhatok. Az életemben sokszor voltam rossz helyzetben, de egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor borultam ki ennyire. Fájt a tudat, hogy Dean így bánt velem. Hatalmas csalódás volt számomra, hogy mikor úgy éreztem végre megtaláltam azt az embert akivel boldog lehetek, történik valami, és minden elromlik.

 A csalódottság érzése úgy telepedett rám, mint mázsás súly, nyomta a mellkasom, belülről feszített, de közben a lényem egy része megnyugodott, ahogy Andyhez bújtam. Éreztem teste melegét, parfümje édes, fűszeres illatát s rájöttem, hiányzik nekem. Hiányoznak a vele töltött pillanatok, az önfeledt nevetés, a bizsergés a levegőben, ahogy rám néz azokkal a vággyal teli szemekkel. Talán a csalódottság, vagy a találkozás heve miatt, de feltört belőlem minden érzés, amit akkor, vele éltem át, s akartam, újra. Érezni a csókjait, kezeit érezni a testemen, s a súlyát felettem. Vágytam rá, s ezt nem tudtam elnyomni magamban tovább. Tudtam, hogy nem helyes. Olyan volt, mintha az elmém ketté szakadna, az egyik fele azt suttogta: Csináld csak, csókold meg, ne törődj a holnappal! Míg másik fele győzködött: Nem teheted, ott van neked Dean, egyszer hibázott, biztosan megbánta. Állj fel, és menj haza hozzá!

- Jobb már? - Dörmögte Andy, mikor sírásom elhalkult, s csak a szipogás maradt. 

- Azt hiszem - feleltem, s felemeltem a fejem kényelmes mellkasáról. Akkor éreztem csak meg, hogy nyakam mennyire elgémberedett. Nem tudom mennyi időt tölthettünk el, meg sem mozdulva.

- Gyere, menjünk be, csinálok egy teát. - Mondta, majd felállt a hintaágyból, s kezét felém nyújtotta, hogy felsegítsen, én pedig elfogadtam azt, de mikor aprót rántott rajta, hogy felhúzzon, felszisszentem. Dean keze nyomát még mindig éreztem.

- Sajnálom, nem akartam, nagyon fájt? - Fordult rögtön felém, ahogy meghallotta fájdalmam jelét.

- Igen, de nem miattad - feleltem, szűkszavúan. Nem akartam elmondani mi történt. Valahogy, úgy éreztem, jobb ha ezt megtartom magamnak.

- Nem kérdezett semmit, sem a karomról, sem pedig arról, miért vagyok ott, de hallgatásából kiéreztem a feszült várakozást, hogy megtudja mi történt velem. Bementünk a házba, s míg ő a teával bíbelődött, én kimentem a fürdőbe, hogy megmossam az arcomat.

Langyos vizet engedtem a tenyerembe s azzal öblítettem le fáradt, kisírt arcomat, s mikor kinyitottam a szemem, megláttam a zúzódást, melyet Dean okozott nekem. Minden ujja kivehetően látszódott vékony alkaromon, színe lilás- vörössé változott s forrón lüktetett. Újra megeredtek a könnyeim karom láttán, de mikor Andy szólt be az ajtóból, hogy kész a tea, nyugalmat erőltettem magamra, megtöröltem a még nedves arcom és kimentem hozzá. Tudtam, hogy ujjatlan trikóm miatt, hamarosan észre fogja venni a sérülésem, és akkor magyarázattal kell szolgálnom neki. 

A bögrében gőzölgő forró víz, már az asztalon várt rám, mellette a teás doboz, melyben több ízesítésű filter pihent. Kiválasztottam a megszokott citromosat és bele helyeztem a bögrébe. Mindig a citromosat választottam és ezt Andy jól tudta, de ő, ettől függetlenül, mindig hagyta, hogy válasszak, ellenben Deannel, aki előre elkészítette nekem a teát, mindig más ízben és nem is tudom, hányszor kellett elmondanom, hogy cukor nélkül iszom, mire végre megjegyezte. Önkéntelenül kezdtem összehasonlítani a két férfit, és valahogy, mindig Andy felé dőlt a mérleg. Nagy gondolkozásomban, csak azt vettem észre, hogy Andy összevont szemöldökkel figyel, az asztal túloldaláról. Szemeiben csillogott a düh én pedig értetlenül néztem rá.

- Ő csinálta? Ezért borultál ki? Bántott téged? - Kérdezte kissé erőteljesebben, s mérge csak egyre nőtt, ahogy feltette a kérdéseket. Tekintetem a karomra tévedt, melyet az asztalon könyököve pihentettem, miközben ujjaimmal körbefogtam almazöld bögrémet. 

- Igen - válaszoltam remegő hangon s fejemet lehajtottam, hogy ne kelljen a szemébe nézzek, s ne lássam a dühöt, melyet okoztam neki. Tudom, nem kellene szégyelljem magam, legalábbis nem nekem, de mégis így volt. Szégyelltem magam s legszívesebben a föld alá bújtam volna. Féltem, mit szól majd, mit mond vagy tesz.

- Régebben is bántott már? - kérdezte, s hangjában továbbra is ott csengett a harag.

- Nem, most először - feleltem, majd mély levegőt vettem, ránéztem és folytattam - sosem láttam ilyennek. 

- Tuti kinyírom - pattant fel pár másodperces csend után az asztaltól én pedig rögvest utána, elé álltam és úgy kérleltem, hogy hagyja.

- Nem Molly! Bántott téged. Ezt nem hagyom annyiban. Ez csak az első, de biztos, hogy nem az utolsó, hogy ezt tette. Ha valaki egyszer megüt egy nőt, abban nincs tisztelet és máskor is megteszi. Ki tudja, hogy akkor majd mit csinál veled! Mi van, ha ez csak a kezdet? - Erősködött, de nem hagyhattam, hogy bármit is tegyen. 

- Majd én elintézem, kérlek, ne csináld! - Könyörögtem, ö pedig csak állt előttem, s az arcomat fürkészte dühösen. Volt ebben a pillanatban valami, a tekintete ellágyult, de egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust. Már nem csak a düh csillogott a szemében, hanem talán a vágy is. Ezt az igazolta, hogy, kezével megsimította az arcom. Annyira jól esett az érintése, hogy tenyerébe fektettem az arcom, s lehunytam a szemem. Élveztem az érintését, s ahogy kinyitottam a szemem, láttam, hogy hezitál. Meg akartam csókolni, érezni akartam őt, de mielőtt én léphettem volna, ő tette meg. Édes ajkai úgy falták az enyémet, hogy egész testem beleremegett, s ez olyan vágyat keltett bennem, amit Dean sosem ért el. Csak csókolt, miközben erősen szorított magához s nem eresztett. Elfelejtettem mindent ami az elmúlt nagyjából három órában történt és csak annyit akartam, hogy vele lehessek. Nem akartam abbahagyni és látszott, ő sem. Összegabalyodva botladoztunk be a szobájába, majd ledöntött az ágyra. Lassan, finoman haladt lefelé a nyakamon majd trikómat feltűrve a hasamat majd a melleimet szórta tele finom csókjaival, melytől a lélegzetem is elakadt. Kis idő múlva, megemeltem a pólója szegélyét és áthúztam a feje felett, így felfedve tetoválásokkal borított testét. Kezeimet végigfuttattam csupasz mellkasán, majd a vállán keresztül a gerince mentén, melyre libabőrös lett s bemosolygott a csókba.


- Hiányoztál – dörmögte s tovább csókolt, választ nem várva. 


Őszintén, ő is hiányzott nekem, mérhetetlenül s erre csak abba a helyzetben döbbentem rá.

Ruháinktól gyorsan szabadultunk meg, de a gyengédség, a hosszú csókok és az odafigyelés más volt mint régen. Miután elővett a fiókból egy óvszert majd a helyére illesztette, kínzó lassúsággal hatolt belém, óvatosan, mintha minden pillanatot el akarna raktározni elméjébe. Mozgása lassú és ütemes volt, nem volt vad, hanem inkább érzéki és erotikus, melytől én is máshogy éreztem az egészet. Mintha, egy kapocs lett volna közöttünk. Minden mozdulata és érintése lassan sodort előre az élvezet tengerében de szerettem volna, ha viszonozhatom azt a kényelmet amit eddig ő adott nekem, így óvatosan gördítettem át a hátára. Száját kezdtem csókolni, majd alsó ajkát picit harapva haladtam lefelé az állán, majd a nyakát csókoltam, míg ő a kezeit a hátamon lecsúsztatta a fenekemre, majd combjaimra vezette őket s dereka köré húzta lábaimat. 

Most én diktáltam a tempót, én irányítottam, míg ő vágytól ködös tekintettel követte minden mozdulatom miközben egyik kezét a csípőmre a másik kezét a jobb mellemre vezette, s gyengéden masszírozta azt. Fejemet hátradöntve élveztem a kéjt, miközben lassan de ritmusosan mozogtam rajta, míg ő melleimmel játszadozott, s halk nyögéssel hozta tudtomra azt, hogy mennyire élvezi amit csinálok. 

Hosszú szőke hajam a derekamat cirógatta, míg ő kezével adott nyomatékot minden mozdulatomnak. Közel voltunk mind a ketten a beteljesüléshez s ahogy fölé hajoltam, hogy megcsókoljam, ő felhúzta térdeit s elkezdett mozogni, melyre végre elkezdtem érezni azt a bizonyos bizsergést, mely aztán gyorsan cikázott fel a gerincem mentén, majd áradt szét testemben. Éreztem, ő is ugyan ezt az érzést éli át, s csókunk közben szinte egyszerre tört fel torkunkból a kéjes sóhaj, mely jelezte, hogy mind a ketten elértük a beteljesülést. 

Levegő után kapkodva dőltem rá, arcomat a nyakába fúrva, míg ő magához ölelt. Ebben a pozícióban próbáltunk észhez térni az előbb átélt fergeteges orgazmus után, de sajnos, ahogy elpárolgott elmémről az orgazmus fellege, úgy tisztult ki a tudatom is és döbbentem rá, mint tettem. Lehet hogy Dean hibázott azzal, hogy kezet emelt rám, de én sem vagyok jobb nála egy hajszállal sem.



8 megjegyzés:

  1. Azta jó édes mindenséges szentséges úristenit neki!
    Hát ez valami...
    Zseniális!:D Imádom minden szavát :33
    És nagyon örülök, hogy nem kellett hétfőig várni! :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De aranyos vagy, köszönöm. Igyekeztem egy kicsit, mert annyira aranyosak vagytok, kommenteltek, csillagoztok, feliratkoztok wattpadon. Így jár az plusz ajándék rész:)

      Törlés
  2. WOW!! Végre újra együtt vannak. :3 Imádom a storyt!! Dean meg menyjen a fenébe! Nem érdekel, hogy csak hibázott, Mollynak nincs keresnivalója mellette!! Csak ismerje ezt fel magában is és kész. Minden jó lesz! ( Remélem... )

    VálaszTörlés
  3. MAjd minden alakul szépen, sorjában, de azért ne kapkodjuk el, mert így hamarabb lenne vége a kelleténél:)

    VálaszTörlés
  4. Egek !! Perfect a blog *w* !!! Remélem ott hagyja Deant !! Aki megüt egy nőt azt már nem lehet férfinak nevezni !! Remélem hamar lesz a Kövi rész , már nagyon várom és izgulok , hogy mi fog történni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik neked. Hètfőn èrkezik a rèsz:)

      Törlés
  5. Szia Sky!
    Huha ket resz egy heten belul..nagyon szepen koszonjuk!

    Persze Molly drága emlegesd csak a te 'tettedet' egylapon Dean-ével.... amit te tettél mondhatni természetes...oke még teljesen nem vallottad be de szereted Andyt..oke a megcsalas sem szep dolog de kozel sem all ahoz amit az élettársad tett...

    Imádtam ezt a reszt is és huh tudatalatt ereztem hogy hasonlokepp fog cselekedni...pedig ahogy elozoleg irtam is remenykedtem benne hogy segitseget ker....de ez 'tul egyszeru lenne'...szaval megvarja mig nagyobb baj lesz...
    Habár ezek után ha tenyleg vissza megy a fereghez, Andy fèl szeme a szeretett nőn lesz..még akkor is ha nagyon megbántotta és megdobbentette mert ha tényleg bevalik a feltetelezesem akkor mikor kijelenti hogy vissza megy a hapihoz Andy 'ki lesz bukva'...duhos lesz, amit lehet valamennyire vissza folyt majd de tuti Molly ele tarja ama gondolatait miszerint 'nem normalis dolog amit tesz'..

    Na jolvan megint tul porgott az agyam :)

    Koszonom szepen hogy ezt a reszt is olvashattam, mar is nagyon varom a kovetkezo reszt :)

    Szép hétvégét!

    Szia

    VálaszTörlés
  6. Szia Tina:)
    Igyekszem egy kicsit, első sorban, mert annyian írtok nekem és jelzitek felém mennyire szeretitek a történetet, hogy úgy éreztem ezzel egy kicsit viszonozni tudom nektek azt a sok szeretetet amit tőletek kapok, és persze azért, hogy haladjunk kicsit a dolgokkal.

    Nagyon örülök, hogy örültök a bónusz résznek:)

    Igazából, ha belegondolsz életszerű az, ahogy Molly cselekedik, a való életben sem csettentünk és hagyjuk ott a másikat csak úgy, és persze titkon reméli, hogy tényleg csak egyszer fordult elő. Vívódik, mit tegyen és ezért sajnálom, mert vacak az olyan. Andy helyében én nem is tudom mit tennék, haragudnék, félteném, szomorú lennék és úgy egyben minden. Persze, ez nem normális dolog, de ezt tudod, csak az nem látja be, aki benne van a szituban, sajnos!

    Tudod, imádom, mikor túlpörögsz, szóval egész nyugodtan!
    Neked is szép hétvégét!
    Puszillak:)

    VálaszTörlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!