Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. április 25., hétfő

21. Rész



Andy szinte rögtön elaludt, amint hozzám bújt. Vártam egy kicsit, majd halkan összeszedtem a holmimat, felöltöztem és kisurrantam a házából. Nem tudom mit gondoltam, mikor nem álltam le az első csóknál. Így is pillanatok alatt fenekestül felfordult az életem, és ha ez nem elég, egy hatalmas lapáttal tettem még a helyzet tetejére egy adag szart azzal, hogy ágyba bújtam vele. Hatalmas hiba volt, történt ami történt Deanel, de ez nem jogosít fel arra, hogy egy másik pasi ágyába meneküljek. Hajnali négy órakor értem haza, és miután megbizonyosodtam róla, hogy Dean alszik, tele engedtem a kádat forró vízzel és nyakig merültem benne, miközben próbáltam magamról lemosni a szégyent és a kétségeket. 

Természetesen nem segített, így mikor már a víz kellemes melegsége kezdett rohamosan a hideg felé közeledni fáradtan kászálódtam ki a kádból és töröltem magam szárazra. Fáradt voltam, inkább szellemileg mint testileg s úgy éreztem hiába is pihennék le, nem tudnék elaludni így lefőztem egy adag kávét és a kanapéra kucorodtam vele a laptopom tárasságában. Csak bolyongtam az egyik legnépszerűbb közösségi portálon, nézegettem a régi ismerőseim adatlapját, de mikor nagyjából harmadjára vizslattam át Andy képeit, úgy döntöttem inkább dolgozok kicsit. Igaz, csak hétfőn kellene átnéznem a programot, melyet főnököm nyomott a kezembe szombat délután, mikor épp haza indutam, de mivel túl sok szabadidőm lett, tekintve az álmatlanságot, és általában ezzel el tudom terelni a figyelmem így belekezdtem. Úgy bele merültem, hogy már csak arra lettem figyelmes, hogy Dean álmosan csoszog ki a szobából. Az ajtó nyikorgására össze rezzentem, s rájöttem, nem vagyok kész még a vele való találkozásra. Nem tudtam mit mondjak, vagy inkább mint ne, hogyan viselkedjek vagy mit érzek egyáltalán ezzel kapcsolatban.

- Szia! - Köszönt rakettes hangon mikor megállt előttem. Köztünk csak a dohányzó asztal adott némi teret. Én csak rá emeltem a tekintettem, majd vissza a számítógépre, elmentettem az addigi munkámat, lecsuktam a gépet és felálltam majd elindultam a konyhába miközben válaszoltam az üdvözlésére.

- Szia. - mondtam és rá se nézve öntöttem magamnak egy újabb bögre kávét, és mivel már jócskán kihűlt, betettem azt egy körre a mikróba. Dean követett a konyhába s ahogy éreztem a közelségét, úgy akartam tőle távolodni. Úgy éreztem megfújt a jelenléte és egy kicsit féltem is tőle.

- Beszélhetnénk? - Kérdezte bűnbánó hangon. Melyre nehezen, de rávettem magam, hogy felé forduljak és ránézzek, majd aprót bólintottam és inkább a kávémra koncentráltam mint az ő arcára.

- Kérlek, ne haragudj rám. Nem akartalak bántani, tényleg nem, én csak... Én akkora hülye vagyok. Mikor láttam, hogy hogyan néz rád az a srác, és aztán a neveden szólított teljesen begőzöltem. Túl reagáltam és már tudom, hogy igazat mondtál és nem is ismered. Tudom, hogy sose hazudnál nekem és felesleges is lenne. Kérlek bocsáss meg nekem. - Mondta, görnyedt háttal, szégyenkezve, remegő hanggal, szemeiből pedig sütött a megbánás. - Szeretlek, ugye tudod? Bármit megtennék érted és szándékosan sosem bántanálak. - Lépett előre, melyre én ösztönösen egyet hátra, majd szomorú, csalódott szemekkel nézett rám. 

Tudom, haragudnom kellene, utálni és kiabálni, de nagyobb a saját bűntudatom, mint az ellene irányuló haragom. Azzal pedig, hogy ilyen őszintén kért bocsánatot, csak feljebb korbácsolta, az amúgy is nagy bűntudatomat.

- Jól van - feleltem, majd visszafordultam a kávémhoz.- Csak ennyi? - kérdezett vissza.
- Igen. Ennyi. - Feleltem rá.
- Akkor nem haragszol? - Kérdezte kicsit nyugodtabb hangon érdeklődve.


- Nem, nem haragszom, - feleltem, de érzelmeim továbbra is hidegek, távolságtartóak voltak.

- Látom, kell egy kis idő - mondta beletörődve - Most megyek készülődök mert az egyik ügyfelemmel kell találkoznom.- Vasárnap kora reggel? - Kérdeztem vissza meglepődve.
- Sajnos. Csak ma van a városban. Adhatok egy puszit? - Állt meg ellettem s úgy nézett rám, mint egy kisgyerek, aki épp cukorkáért könyörög. Erre én csak oldalra billentettem a fejem, hogy jelezzem, adhat, de csak az arcomra, majd mikor lágyat cuppantott, elment készülődni, majd kis idő múlva már el is köszönt.

Ahogy kilépett a lakás ajtaján, kiengedtem az eddig észrevétlenül bent tartott levegőt, s arcomat dörgölve dőltem a pultra miközben azon gondolkoztam, hogy a francba kerültem már megint ekkora slamasztikába. Dean nem tudhatja meg, mit tettem az este. Határoztam el magamba. Ez egy titok marad, és nem történhet meg újra.- Győzködtem magam miközben sajgó karomat nézegettem melyet alig tudtam mozgatni annyira fájt. Talán el kellene mennem egy orvoshoz vele. Gondolkoztam el s nagyot sóhajtva visszadőltem a kanapéra. 



***Andy*** 



A nyári nap sugarai melengették az arcom, orromat pedig Molly hajának eper illata cirógatta. Lassan nyitogattam a szemem, de mikor kezemmel kerestem a kis testét, csak a hűlt helyét találtam magam mellet. Hirtelen kiment a szememből az álmosság, s rögtön körbe néztem a szobában, de ott sem találtam őt. Sietve ugrottam ki az ágyból, hogy keresésére induljak, de hiába is tettem, mert minden helység üresen kongott s ő nem volt sehol. Ahogy tudatosult bennem az, hogy köszönés nélkül lépett le ki tudja mikor, fájdalmasan szorult össze a mellkasom, s újra visszatért a nyomás, mely pár hónapja úgy mardosott, s ami tegnap este akkor illant el, mikor újra csókoltam őt. 

A csengő zaja zavarta meg az elmélkedésem. Tekintetem rögtön a nappali falán lógó órára tévedt, és ahogy megláttam, hogy reggel nyolc órát mutat, tudtam hogy megérkezett Tina és Mia. 

Gyorsan felkaptam egy pólót, igaz egy tusolás nem ártott volna, de erre már nem volt időm, ezért nagy léptekkel, sietve nyitogattam ki a bejárati ajtót, ahol kislányom már a keretnek támaszkodva ugyan, de saját lábán álldogált és várta, hogy beengedjem, mellette pedig Tina várt, mosolyogva. Mióta tisztáztuk a helyzetet ami köztünk van, azóta a kapcsolatunk átlépett a barát zónába és végre normális felnőtt emberek módjára tudunk beszélni aminek nagyon örülök. Mia érdekeit kell nézzük és ez csak úgy megy, ha nyugodtan meg tudjuk beszélni a dolgokat. 

Ahogy kinyitottam a bejárati ajtót, kislányom nagy örömmel szaladt neki a lábamnak és ölelte át. Jót nevettem a helyzeten, majd felkaptam és hagytam, hogy újfent megöleljen, ezúttal úgy ahogy kell. Kis kezeit a nyakam köré fonta, fejét a vállamra hajtotta é pedig egy puszit nyomtam eközben a feje búbjára.

- Szia Királylány. Hát ennyire hiányoztam? - Kérdeztem még mindig mosolyogva. El sem tudom mondani, mennyi örömet okoz számomra ez a kis csöppség. A legrosszabb napjaimon is meg tud nevettetni, és ha velem van, nem érdekel más, nem izgat senki és semmi csak ő. Ő az egyetlen nő az életembe, aki sosem fog elhagyni és én mindent megteszek, hogy megadjak neki bármit, amire csak szüksége van.

- Gyertek be - Mondtam még mindig a karomban tartva a gyönyörűségemet és kijjebb nyitottam az ajtót, hogy Tina is be tudjon jönni rajta. Az ö szívét is megmelengette a látvány, ahogy kislányom fogadott és még mindig mosolyogva sétált be az ajtón.Egész reggel azt kántálta, hogy : Apához, apához! Muszáj volt elinduljunk hamarabb, mert már nem bírtam tovább. - Mesélte mosolyogva Tina, miközben letette a táskát, melyben Mia napi cumója volt.
- Kiakasztottad anyát? Már megint? - Kérdeztem kislányomra nézve, jót mulatva a dolgon melyre csak bűnbánó szemekkel intett igent a fejével.- Jól tetted! Pacsit? - Emeltem meg kezemet, kérve egy ötöst, ő pedig huncutul csapott bele a tenyerembe apró kis kezével talán egy kicsit nagy lendülettel is.


- Úgy van, biztasd csak, de ne lepődj meg ha én is ördög módjára sugdosok majd a fülébe, hogy hozzon valami jó cikis helyzetbe téged legközelebb! - Közölte Tina, miközben odasétált a konyhapultoz és szó nélkül készített be egy adag kávét, majd megnyomta a billenő kapcsolót, melyre a kávéfőző halk sercegésbe kezdett, majd kis idő múlva elkezdett lassan átfolyni a forró fekete nedű. Két bögrét készített elő, majd mikor elkészült a kávé, gépiesen öntötte ki a poharakba, dobott beléjük pár kockacukrot és tetejére pedig tejszínhabot nyomott. Mivel Mia még mindig rajtam csüngött és szorított magához, ezért Tina a kávét az asztalra tette elém a sajátjával pedig helyet foglalt velem szemben.

- Köszi - mosolyogtam rá.
- Szívesen. És mesélj, hogy megy a munka? - Kérdezte továbbra is kedvesen.
- Szörnyen fárasztó. Akkor is kedvesen mosolyogni, mikor tök paraszt az akit ki kell szolgálnom … -sóhajtottam és lemondóan ingattam a fejem - de mindegy, ez ezzel jár – Zártam rövidre a témát. - És veled mi ujság?
- Beiratkoztam egy műkörmös suliba - újságolta.
- Na, ez nagyon jó dolog. És hogy tetszik? - Kérdeztem érdeklődve.
- Eddig tök jó de akartam is erről beszélni veled. Hétvégén vannak az óráim, egész nap, van, hogy este is. Tudom, hogy sokat dolgozol, de nem tudnánk megoldani, hogy szombaton és vasárnap nálad legyen Mia? Sokkal jobban örülnék, ha veled lenne, mit, hogy anyámékkal. Nincsenek rá jó hatással. Ezért is kezdtem el tanulni, hogy aztán el tudjak költözni onnan és a saját lábamra álljak. Nem akarom tovább azt a diktatúrát ami ott megy. Apámmal folyton összeveszünk valamin, olyankor meg előjön a szokásos: Amíg a házamban laksz(... )dumájával én meg a falat kaparom tőle. - Sóhajtott fáradtan.
- De persze, örülnék is neki. Majd szólok bent, hogy a hétvégéket már nem tudom vállalni. Nem gond, jó elleszünk. Ugye kis hölgy? - Csikiztem meg egy picit az oldalát az eddig csendben üldögélő Miának melyre hangos sikításba és kacagásba tört elő. Nem akartam nagyon felpiszkálni így nem csikiztem tovább, inkább a bögrémmel kezdtem foglalkozni. Egy adag tejszínhabot kanalaztam le a kávém tetejéről, majd megettem azt. Erre természetesen kislányom is felkapta a fejét és rögtön kért belőle így egy kisebb adagot kanalaztam újra és azt pedig az ö szájába adtam. Halk cuppogással jelezte, hogy ízlik neki, de azt már nem várta meg, hogy én adjam a falatot, hanem a kanalat kikapva a kezemből maga felé rántotta a bögrét, melyben még mindig tűz forró volt a kávé. A lendület hatására a bögre tartalma kilöttyent egyenesen a kis kezére.
Hangos, szívből jövő sírása azonnal felbolygatta a ház nyugalmát. Én rögtön felpattantam vele és a hegvizes csap alá dugtam sérült bal kezét, miközben próbáltam nyugtatgatni őt is és Tinát is, hogy nem lesz semmi baj. Tina nem haragudott, csak ő is nagyon megijedt. Pár perc hideg víz után kiemeltük a csap alól a kezét melyen a vörösségen kívül már hólyagok is megjelentek, ezért úgy döntöttünk azonnal bemegyünk az ügyeletre. Kislányom végig üvöltötte az utat, az ügyeleti folyosót és a rendelőben töltött időt is, hiába próbáltuk megnyugtatni, mondhattunk bármit ő csak sírt, zokogott, nekem pedig a szívem is majd megszakadt érte. Végül az orvos úgy döntött, bead neki egy enyhe nyugtató injekciót, melytől pár perc után megnyugodott és el is aludt, így az orvos nyugodtan el tudta látni a kézfejét.
Csúnya sérülés lett, és a kezelés még rosszabb volt. A hólyagokat felnyitották, majd lekezelték és bekötözték. A háziorvoshoz minden nap el kell majd mennünk, ahol újra kezelik és kötözik majd. Az orvos azt mondta, hogy pár nap múlva, mikor nem fog már gennyezni, kötés nélkül kell majd hagyni és napi háromszor egy fertőtlenítős oldatba áztatni a kezét. Nagyon rendesek voltak odabent, hiába mondtam, hogy az én hibám volt, csak vállon veregettek és közölték, hogy ez mindenkivel elő fordul, csak egy baleset volt, én mégis szörnyen érzem magam, hogy nem figyeltem eléggé és emiatt sérült meg.
Miután végeztünk, a már nyugodtan szuszogó Miával a karomba léptünk ki a a kórházból. Ideges voltam az egész helyzet miatt, mert az én hibám volt. Tina is azt mondta: előfordul, én mégis szörnyű apának érzem magam és ha ez nem lenne elég a kórház kapujába szembe jött velünk a pár órája hiányolt gyönyörű szőkeség.


10 megjegyzés:

  1. Szia Sky!
    Minden betujét imádtam, eslehet eddig még nem mindtam de imádom ahogy fogalmazol!


    Nem tudom lekkozelebb mikor tudom olvasni a reszeket, de amint időm engedi jövööök :)
    (Jön a vizsga időszak...ìgy kicsit nagyon háttérbe szorulnak a csodalazosabbnal-csodalazosabb tortenetek /konyvet is messzirol elkerulom...mert ismerem magam már csak idegnyugtatáskepp is nekikezdenék egy jò könyvnek...:))

    További szép napot illetve szép hetet!

    Szia

    VálaszTörlés
  2. Köszönööm!) Rendben, remélem, hogy ügyes leszel a vizsgákon, nagyon szorítok neked. Egyébként kicsit kérdéses még a következő rész, legalábbis az, hogy mikor kerül fel, mert el kell utazzam pár napra és pont bele esik a hétfő is, de erről tájékoztatlak benneteket előre:)
    Drukkolok neked, hasznos felkészülést és kellemes heteket, míg nem találkozunk újra itt. Aztán pedig írd le, hogyan sikerültek vizsgák! Puszi!

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Pár napja találtam rá erre a történetre, és most úgy gondoltam, hogy megosztom veled a véleményem.
    Őszintén szólva kicsit féltem tőle, mivel az eddigi fanfic-ek nem nagyon nyerték el a tetszésemet, de rettentő kellemeset csalódtam. Nagyon tetszik a történet maga, a stílusod, hogy sok fordulat van benne, szóval minden. Két nap alatt elolvastam az összes eddigi részt, és már alig várom a következőt! Nagyon remélem, hogy még sok sok része lesz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szèpen köszönöm, hogy leìrtad a vèlemènyed. Igen, tudom, nagyon beskatujázzák a fanfiction tèmát ès kevesen változtatnak. Örülök, hogy adtál egy esèlyt ès annak is, hogy kellemesen csalòdtál. Köszöntelek az olvasòtáborban:) Minden jòt neked! Puszi: Sky

      Törlés
  4. ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!! NAGYON JÓ LESZ!!!! ALIG VÁROM MI KEREKEDIK KI EBBŐL.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Viccesen hangizik de èn iiiiis várom mi kerekedik ki vègül, ès mennyiben tèr el az eredeti tervtől:)

      Törlés
  5. Fuuuu nagyon szeretem! :33
    Andy igazi álompasi <3 Mia meg eszméletlen cuki! :)
    Dean kiskutya tekintete nem hat meg, még mindig utálom...
    Várom türelmesen (türelmetlenül...), hogy Molly mikor ébred fel végre, és jön rá, hogy ki való hozzá ;)
    Puszii :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. NAgyon-nagyon örülök, hogy szereted:) Teljesen egyetértek veled:) Én csak remélem, hogy ráébred hamar:) (mintha ez nem rajtam függne, de mentségemre szóljon, ahogy" leteszem a tollat", átmegyek rajongó olvasóba a történetem kapcsán):D

      Törlés
  6. Nagyon jó ez a történet! Mindig nagyon várom hogy mikor jön az új rész. Nagyon ügyes vagy!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szèpen, nagyon jòl esik:)

      Törlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!