Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. április 29., péntek

22. Rész


Sziasztok! 
A helyzet a következő.: Egy kis időre el kell, hogy utazzak és  a Hétfői részes nap is bele esik, ezért úgy döntöttem, most megkapjátok a hétfői részt, hogy ne  maradjon ki. Csak így tudtam megoldani, ne haragudjatok érte, sokat agyaltam ezen és ezt a megoldást találtam a legjobbnak. 
Tehát ez a hétfői rész,  legközelebb csak Május 9-én, Hétfőn lesz rész! A megértéseteket köszönöm! Minden jót nektek addig is:) Puszi: Sky 

***Molly***


A kanapén elnyúlva elszunnyadtam egy kis időre, de kezem lüktetése nem hagyott pihenni. Mire felkeltem, már nem igazán ment a fogatás és hajlítás, jobbára csak tartottam magam mellett sérült kezemet, ezért úgy döntöttem, inkább összeszedem magam és elmegyek az ügyeletre.


Épp azon tanakodtam, mit mondjak majd ha megkérdezik mi történt, mikor megláttam Tinát és Andyt, ahogy a kis Miával a karjában, gondterhelt arccal sétálnak ki a kórház kapuján.

Ahogy megláttam őket, rögtön elfogott a bűntudat, hisz kisurrantam tőle néhány órával ezelőtt. Nem tudtam hogyan viselkedjek, megállja, vagy ne? Csak köszönjek oda és menjek tovább a dolgomra?

A helyzetet végül ők döntötték  el azzal, hogy megálltak előttem, ahogy közeledtem hozzájuk.


Sziasztok - köszöntem zavartan miközben Tinára majd Andyre pillantottam, aztán pedig a mélyen szuszogó kislányra a karjaiban.

- Szia Molly – köszöntek vissza fáradtan és letörten szinkronban.

- M történt? - Kérdeztem miközben rápillantottam Mia bekötözött kis kezére.

- Én megyek addig kinyitom a kocsit - vágott közbe Tina, majd kivette Andy kezéből a slusszkulcsot és elsétált, így csak hárman maradtunk.

- Mia leforrázta a kezét a kávémmal - felelte bűnbánó arccal, miközben nagyot sóhajtott.

- De nincs nagy baj, ugye? - Néztem a szemébe.

- Lehetett volna nagyobb is, de azt mondta az orvos, nyom nélkül eltűnnek majd a sebek, ha rendesen kezeljük őket - válaszolta. - És te?

- Megyek, megnézetem a kezem, mert nem igazán tudom mozgatni - feleltem, majd jobb kezemmel megemeltem a balt.

- Értem, remélem nincs nagy baj vele. Ha nem baj, én  most megyek - mondta, majd el is indult, de utána szóltam.

- Andy! Beszélhetünk valamikor az estéről? - tettem fel kérdésem félve.

- Igen - felelte szűkszavúan és már ment is tovább, és én is mentem a dolgomra.

Mikor beléptem fertőtlenítőtől bűzölgő épületbe, elfogott a hányinger. Sosem bírtam a kórházakat, ha lehetett, még a környékére sem tettem be a lábam, de most kénytelen voltam eljönni, mert ahhoz, hogy dolgozzak, szükségem van a másik kezemre is.

A recepcióhoz érve, kitöltöttem a kért adatokat és helyet foglaltam. Nem kellett sok, szólottak is, mert rajtam kívül nem volt senki a váróterembe. Ahogy beléptem a vizsgálóba, ha lehet még rosszabbul lettem, nem elég a szag és a környezet, még azon is izgultam, hogy bevegyék a mesémet a sérülésemről.

- Üdvözlöm, Dr. Green vagyok. Mi a panasza kedves Miss...- nézett a papírjaimra - Anderson? - kérdezte kedvesen, a nagyjából harmincas évei elején járható, magas, szőke, jóképű férfi.

- Egy kicsit megsérült a kezem és elég nehezen tudom mozgatni - feleltem izgatottan, félve. 

- Rendben, üljön csak le ide - felelte, majd egy székre mutatott a vizsgáló asztal mellett, velem szemben pedig ő foglalt helyet. Én, ahogy kérte, szépen leültem és feltettem a sérült kezemet az ágyra, hogy meg tudja vizsgálni, majd hallgattam.

- Elég csúnya ez a zúzódás. Hogyan szerezte? - tette fel a nagy kérdést miközben a kezemet nézegette majd rám pillantott.

- Tegnap sötétedés után sétáltam haza a munkahelyemről, amikor egy alak elkapta a karomat és a táskámat akarta. Itt szorított meg-  mutattam a zúzódásra, miközben idegesen nyeltem egyet azon izgulva, hogy elhiggye nekem a hazugságom.

- Tett feljelentést? - Kérdezte teljesen természetesen.

- Nem, mert jött az utcán egy férfi és amikor az alak meglátta, elengedte a karomat és a táskámat sem vitte el, így úgy gondoltam nem fontos. - Hazudtam továbbra is.

- Szerencse, hogy ennyivel megúszta, de szerintem ki kellett volna hívja  a rendőrséget. Biztosan elkapták volna.  Ha önt egyszer bántotta, biztos vagyok benne, hogy többször is elő fog fordulni. - Fejezte be a beszédet és visszafordult a kezemhez. Forgatta, feszegette mozgatta fel s le, nekem pedig minden egyes mozdulat szörnyen fájt, de talán még jobban az utolsó mondata: Ha önt egyszer bántotta, biztos vagyok benne, hogy többször elő fog fordulni. 
Talán igaz lehet, mi van, ha Dean nem csak egyszer emelt rám kezet, hanem később is megteszi majd.  Mi van, ha már másokat is bántott csak nem tudok róla? -  Tanakodtam.

- Renndben, készítünk egy röntgent és akkor többet tudunk majd - felelte, fellát és átkísért a szomszéd szobába. Rám tett egy nehéz fekete köpenyt mely megvéd a káros sugaraktól, majd megkért, hogy álljak az asztallal párhuzamosan, a kezemet pedig tegyem fel rá. A műveletet kétszer hajtotta végre, egyszer a tenyerem az ágy felé nézett, másszor pedig a a kézfejem pihent a fehér lepellel letakart ágyon. Miután végeztünk megkért, üljek le a váróba míg elkészülnek a felvételek.

Némiképp megnyugodtam, hogy talán a történetem megállta a helyét, s így én is megnézettem a kezem, Deant pedig nem kevertem bajba. Ahogy nézelődtem, a váróterem nyitott ajtaján át kiszúrtam egy apró ajándék boltot, mely a recepció mellett a sarokba volt eldugva, de nem tudtam jobban körülnézni, mert újra szólítottak.


Nos, Miss Anderson, a felvételek alapján van egy hajszál repedés az orsócsont felső részén. Sajnos be kell, hogy gipszeljük a karját - közölte,  majd vette is elő kellékeket, hogy az elmondottakat véghez is tudja vinni.

- Ez szuper... - feleltem szarkazmustól csengő hangon, majd leültem a székre, ahol az előbb is helyet foglaltam. Az ágyat addigra aktuális orvosom leterítette egy vékony fóliával és egy géz terítővel, hogy védje a felületet.

Először egy kemény műanyag lapot helyezett a tenyerem alá mely felvezetett egészen a felkarom alsó részéig, és beborítva a könyökömet is. Miután ez megtörtént elkezdte körbe tekerni a kezem egy géz tekercsel, majd bevizezett egy gipsztekercset melyet újfent a kezem köré csavart. Én csak csendben figyeltem a műveletet miközben azon gondolkoztam, hogyan tudok majd dolgozni ezzel a vacakkal a kezemen de a választ megkaptam orvosomtól. Sehogy. Mivel csak repedés, ezért két hét múlva veszik majd le, addig pedig pihentetnem kell, így kérte, hogy keressem fel a háziorvosomat holnap a papírokkal, melyeket letett mellém az asztalra. Még felkötötte a kezemet, és  választhattam is, ilyen színű legyen a rögzítő. Megköszöntem a segítséget és akkorra már nyugodtabban indultam el a szép halvány lilába bújtatott kezemmel a kijárat felé, ám ahogy az ajándék bolt mellett haladtam el, megláttam egy aranyos kis macit, melynek be volt kötözve a feje és a keze is és rögtön a kis Mia jutott az eszembe. Odamentem és nagy nehezen, de kifizettem a macit. Még megkértem az eladó hölgyet, hogy vegye le a kötést a maci fejéről, mert arra nekem nincs szükségem és könnyebb ha ő gyorsan lekapja míg én fél kézzel szórakozok vele, így az autóm felé már Mia macijával és a bebugyolált kezemmel indultam el addigra már teljesen megnyugodva. Autómhoz érve döbbentem csak rá, hogy nem fogok tudni vezetni úgy, hogy majdnem a nyakamig be vagyok bugyolálva, így inkább hívta egy taxit az autómat pedig a kórház előtt hagytam. Mikor leparkolt a rendelt taxim, bepattantam és lediktáltam Andy címét majd  indultam is a kis beteghez és nem mellesleg Andyhez, hogy tisztázzuk a dolgokat.


***Andy***




Talán nincs rosszabb, mikor a gyereked nincs jól. Ha beteg, megsérült, vagy fáj valamije. Olyankor tehetetlenül kell nézned, ahogy szenved és te sehogy sem tudsz segíteni rajta. Idővel jobb lesz, de addig csak ülsz és simogatod a fejét, nyugtatod, hogy nincs semmi baj, miközben tudod, hogy de, igenis van baj. 
 Csak egy apró mozdulat, egy kicsit több figyelem, és a baleset  elkerülhető lett volna. Ha messzebb rakom a bögrét, vagy gyorsabban kapok utána, mikor már láttam, hogy felé nyúl, talán elkerülhető lett volna ez az egész és akkor még mindig ugyan annak a jó apának érezném magam, mint ezelőtt. Hiába mondja nekem mindenki, hogy előfordul, ez nem így van, velem nem. Én nem lehetek olyan, mint mások, én jobb apa akarok lenni mindenkinél és azt szeretném, hogy a gyerekemnek tökéletes élete legyen, de úgy tűnik ezen a fronton is kezdek elbukni.




Mia már felébredt, Tina pedig, igaz nehéz szívvel, de elment az iskolába. Le akarta mondani, de nem engedtem. Szüksége van arra, hogy bejárjon és szakmát szerezzen. Többet ö sem tud tenni nálam.

Mia kifejezetten nyűgös volt, nem akart enni, bármit kérdeztem csak nemmel felelt, csak üldögélt a mese előtt és nyűglődött miközben a bal kezét a jobbal alá támasztva vigyázott a kötésre. Mikor kérdeztem, azt mondta nem fáj neki nagyon, de ez valószínűleg, csak a helyi érzéstelenítés hatása és estére biztos vagyok benne, hogy nagyon fog neki fájni.




Épp a konyhában bénáztam, hogy Miának felvágjak egy kis almát, hátha megeszi, mikor halk kopogásra lettem figyelmes, de mire kiértem a bejárathoz, addigra kislányom próbálta elérni a kilincset, hogy beengedje a vendéget.Sérült kezét próbálta eltartani az ajtótól, miközben pipiskedve és  totyogva próbálta elérni  a fém gombot. A helyzet megmosolyogtatott. 




- Majd én kinyitom szívem, jó? Gyere állj arrébb egy kicsit - mondtam, majd jobb kezemmel a vállát megérintve húztam kacsit hátrébb, hogy ajtót tudjak nyitni.

- Sziasztok - Köszönt mosolyogva Molly. Keze a könyék fölött gipszben, stílusosan lila felkötéssel, melyből egy maci kukucskált ki.

- Úgy hallottam valakinek megsérült ma a keze - Mondta és Miára nézett, aki kicsit szégyenlősen álldogált  mellettem.

- Én úgy látom valakinek meg tegnap... - csúszott ki a számon, melyre Molly csak megforgatta a szemét, majd újra Miára koncentrált.

- Nekem bibis a kezem - mondta kislányom édesen, és kinyújtotta Molly felé kötözött kezecskéjét.

- Ó, had nézzem csak - guggolt le Miához.

- Ezt nem lehetne inkább bent? - Mondtam, miközben figyelemmel kísértem a jelenetet. - Gyerünk befelé - adtam ki a parancsot inkább Miának mint Mollynak,  melyre Mia jobb kedvel, már huncutul kotort be a nappaliba, Molly pedig mosolyogva állt fel az eddigi guggoló helyzetéből és ő is belépett az ajtón, majd Mia után indult és leült a kanapéra, ahol már kislányom újra trónolt.

- Szóval Mia, mi történt veled? - kérdezte kedvesen Molly, melyet csak fél füllel hallottam, mert én a konyhába kávét töltöttem épp két csészébe és beízesítettem, a meghámozott almát pedig egy műanyag tányérra helyeztem és,  mindezzel sétáltam  vissza a nappaliba, ahol, Molly épp azt a macit adta oda Miának ami az élőbb a kezénél volt.

Nézd apaaa, maci, neki is van bibije - Mutatta boldogan és én újra le voltam nyűgözve attól a kedvességtől és szeretettől, melyet Molly sugárzott a kislányom felé. Ez nem segített, mert elhatároztam, hogy  haragudni fogok rá, amiért csak úgy itt hagyott az este. Ezzel csak annyit ért el, hogy a felé irányuló inkább daccos harag mintsem  igazi, helyét felváltotta a szerelem érzése, melyet nagyjából öt óráig tudtam elnyomni magamba. 




Látom szívem, mit kell mondani? - Kérdeztem, mert szinte biztos voltam benne, hogy nem köszönte még meg.


Köszönöm szépeeeen! - Mondta elhúzva. Emlékszem, mikor ezt tanulta, egész álló nap csak ezt ismételgette, és aznap  megbántam, hogy ezt a két szót valaha kiejtettem a számon. Néha olyan mint egy papagáj, de azért  is  imádom. - Te mit csináltál? - kérdezte Mia, miközben óvatosan megérintette a gipszét.

- Hát...egy bácsi nagyon megszorította és ezért be kellett gipszelni - mondta Molly kissé szégyenkezve.


Rossz bácsi volt? - Kérdezett vissza érdeklődve Mia. Melyen magamba felkacagtam és továbbra is magamba, de megadtam a választ: Igen, egy rohadék.


Nem, nem rossz, csak véletlen volt - felelte Molly.


Szerintem rossz bácsi volt, ha be kellett kötni. Nem szeretem őt - közölte és visszafordult az új macijához, és elkezdett vele játszani. Molly csak döbben nézett a kislányomra, majd rám, én pedig mosolyogva, magamba pedig szabályosan röhögve könyveltem el: Ez az én lányom!



4 megjegyzés:

  1. Áhhh!!!! Új részt!!! Sokat kell várni. :'(

    VálaszTörlés
  2. Perfect !! Hamaar kovit legyszi !! (^ω^)

    VálaszTörlés
  3. Szia Sky!

    Remélem minden rendben és mindent sikerül elintézned amit szeretnél!
    Kész! Elvagyok varázsolva...imádom ahogyan alakítod a történetet! A csöppség pedig eszméletlenül aranyos..na és Andy gondolatai.. teljesen jogosak voltak.., de jókat mosolyogtam rajta!

    Minden jót!

    Szia

    VálaszTörlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!