Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. május 10., kedd

23.Rész

Sziasztok! 
Ne haragudjatok a késésért, tegnap későn értünk haza, hosszú volt az út és a hét is, nagyon fáradt voltam és nem bírtam még leülni írni is, de csak egy napot késtem, már itt vagyok és a rész is. Minden jót nektek és jó olvasást:) Puszi: Sky 

***Molly***

Nem tudom. hogy mi a rosszabb.  Egy felnőtt szájából hallani a véleményét ami számomra negatív, vagy az, hogy egy kislány is ugyan azon az állásponton van mint mások. Az extra hab a krémes habos tortámon az, hogy kezdem elhinni azt amit nekem papolnak. Annyira reménykedtem abban, hogy Deannél ez tényleg csak egyszeri eset volt és soha többé nem fordul elő. Miközben azt mondogatja mindenki, hogy hagyjam ott el  felejtettem miért is vagyok vele. 

Mert miközben így bánt velem egyszer, amellett hónapokig csak a tenyerén hordozott, mindent megadott nekem, velem volt ha beteg voltam és akkor is, mikor öröm ért.Velem örült és velem sírt, miközben a tökéletes társ mintáját követve viselkedett velem de ezt persze senki sem értheti, nem látják, ezt csak én érezhetem. A tisztelet és szeretet ami köztünk van, felemelő érzés volt tartozni valakihez  és csodálatos volt eddig de  ez az egy apró tett elhomályosítja azt a sok szép pillanatot és érzelmet melyet átéltünk együtt. 

Ezen merengve bambultam, míg Andy Miát próbálta elaltatni. Miután megérkeztem, egyre nyűgösebb lett, nem akart semmit és közben mindent szeretett volna, éhes volt de nem evett, szomjas volt, de nem kért semmit amit Andy elé tett, ezért hosszas nyűglődés árán sikerült becsábítani az ágyba.




- Végre kidőlt - mondta suttogva Andy, miközben óvatosan settenkedett a nappali ajtajából felém, majd leült mellém a kanapéra.

- Szegénykém. Sajnálom. Érdekes mennyire ki tud hatni egy ilyen sérülés a kedvére is egy gyereknek - mondtam, miközben elmerengtem ezen és az is eszembe jutott, mi lesz később, mikor elmúlik a fájdalomcsillapító hatása. Összeszorult a szívem, ahogy arra gondoltam, hogy mennyit fog még szenvedni ez a kislány a fájdalmaival.

- Igen, és az egész az én hibám, de hagyjuk, mit szerettél volna megbeszélni? - kérdezte érdeklődve azonban fáradtan sóhajtva, miközben gyorsan témát váltott.

- Tulajdonképpen meg akartam beszélni azt, ami kettőnk között van, vagy volt, mert kezd egy kicsit komplikáltá válni a helyzet és mielőtt még furcsábbá válik, úgy gondolom, jobb ha tisztázzuk - feleltem kérdésére nyugodtan s higgadtságomon én magam is meglepődtem. Nem voltam ideges, nem voltam szórakozott, egyszerűen csak megnyíltam előtte és elmondtam mit szeretnék, s ez furcsa mód jól esett.Nem volt nehéz kimondani számomra ezeket szavakat, nem fogott el szorongás, és csak egy apró izgalom volt bennem a válaszával kapcsolatban. Nagyon megkedveltem őt, és nem szerettem volna elveszteni, mert rájöttem, nagyon  hiányzott az elmúlt pár hónapban. 

- Ebben igazad van, én is szeretnék tisztázni pár dolgot, és ezúttal szeretném, hogy ha végig is hallgatnál. Elég nehéz nekem és szeretném ezt úgy elmondani, ahogy már jó pár hónapja akartam. - közölte, és nagy levegőt vett, majd kifújta és belekezdett.-  Szóval, én szerettem volna neked elmondani valamit pár hónapja, de akkor nem sikerült és úgy érzem, ezt tudnod kell, mielőtt döntesz a kettőnk kapcsolatáról - szólt pár szót előzetesen s dologról, majd jobb kezemért nyúlt és hüvelykjével simogatta azt ahogy kezei közé vette az ép kezemet.

Újabb nagy levegőt vett, szeméből kétségek, némi félelem és bátortalanság sugárzott, ami Andytől meglepő volt, hisz ő mindig magabiztos és tudja mit szeretne. Legalábbis eddig annak láttam. 

Kifújta a már másodpercig bent tartott levegőt, majd bátran a szemembe nézett és közölte reményteljes pillantásokkal: Szeretlek!




Őszintén szólva, nem fogtam fel azt amit mondott. Egyszerűen nem ment. Szeret? De hogyan és miért? Sőt, a legfontosabb kérdés: Mi óta?




- Szeretsz? - kérdeztem vissza, döbbenetem közepette. 

- Igen, szeretlek, már nagyon régen, de mikor el akartam mondani, te elmesélted, hogy Deannel vagy én pedig jobbnak láttam ha hallgatok.

- De, miért? - tettem fel egy kérést újra jobb híján. Nem értettem a dolgot, és a legfurcsább, hogy szívem mélyén nem csak döbbenetet de némi boldogságot is érzetem. Azt hittem, a mi kapcsolunk lehetetlen. Azt gondoltam, egy ilyen kedves, helyes srácnak, aki ennyire odaadó és család centrikus, nincs szüksége egy magam fajtára aki szétszórt és gyenge jellem. 




- Most azt kérdezed miért szeretlek? - Kérdezett vissza meglepődve.

- Igen, miért? Miért én? Hisz, nálam sokkal szebb és jobb nőkkel is találkoztál. Akkor miért pont én?




Mert te más vagy. Nem olyan mint a többi, és az összes közül akikkel valaha találkoztam, te vagy a legszebb. Imádom, mikor reggel mellettem szuszogsz, csodálom, ahogy Miával bánsz. Rögtön megszeretetted vele magad, ami ritka. Te elfogadsz a múltammal a régi munkámmal és a sok szarral együtt, amivel nap mint nap küzdök. Te az embert láttad bennem nem pedig a tárgyat mint mások. Szeretlek, és biztos vagyok benne száz százalékig. Majd bele pusztultam, hogy nem láthatlak, nem lehetsz mellettem.(..) és mikor tegnap itt aludtál el, úgy éreztem végre újra kapok levegőt. - Fejezte be az érvelését én pedig csak döbbenten hallgattam végig a szavait. Hihetetlen számomra, hogy ő ezt így  látja, és érzi, hisz én nem igy láttam a helyzetet, vagy csak nem akartam bevallani magamnak. Most, hogy ezt elmondta, kezd számomra is világossá válni, mi is van közöttünk igazából. Lehullt a lepel, már én is tisztán látok. 

Az érzelmeim szinte villám sebességek kólintottak fejbe és rájöttem, én is szeretem őt, csak elhitetem magammal azt, hogy ez az egész közöttünk lehetetlen. Addig mondogattam azt, hogy nem kellek neki, míg el nem hittem, és semmit sem vettem észre. Egy jelre sem figyeltem, ami arra utalt, hogy többet érezhet irántam. Csak ledöbbenve néztem őt, fürkésztem az arcát, csodáltam a gyönyörű égszínkék szemeit, melyben ott bujkált a kétség. Azon gondolkoztam, mit mondjak, hisz szeretem és ő is engem, de ez nem ilyen egyszerű. Ott van nekem Dean, együtt élünk. Nem rúghatom csak úgy fel az egészet. 

Ahogy telletek a percek, Andyn láttam, hogy egyre idegesebb. Várta a válaszom de egyszerűen nem tudtam mit mondani. Úgy éreztem, át kell gondoljam, le kell tisztázzam magamban a dolgokat. Megérdemli azt, hogy végre őszinte legyek vele, de így, ilyen káosszal a fejemben és a szívemben, úgy érzem, nem biztos, hogy jól döntenék. 

- Nem mondasz erre semmit? - Kérdezte, mikor már eltelt több hosszú perc, de én még mindig csak döbbenten néztem rá. 

- Kellene, de nem tudok. Sajnálom, de nekem ezt át kell gondolnom, ez így... bonyolult. - Feleltem. 

- Nem, nem az! - Csattant fel. - Nagyon is egyszerű. Vagy engem szeretsz, vagy őt és ezt érezned kell. Vele, vagy velem akarsz lenni? - Kérdezett újra. 

- Nem tudom, ez annyira bonyolult - Csattantam fel én is. 

- Ne mondogasd ezt! Akkor bonyolult valami, ha azzá teszed. Mit érzel ha velem vagy és mit, ha vele? Elmondom én mit mit érzek, hátha így könnyebben tudsz dönteni! 

Ha este hozzám bújsz, fellélegzek, megnyugszok és boldogan alszok el, reggel pedig kipihenten ébredek. Ahogy kinyitom a szemem, meglátlak téged és újra elönt a boldogság. Legszívesebben örökké ölelnélek és soha el sem eresztenélek. Bármit meg tudok veled beszélni és nem félek semmit sem megosztani veled.Tudom, te nem ítélnél el semmiért. Ha rád nézek, úgy érzem hazaértem, mindegy hol és milyen körülmények között vagyunk. Nem számít, csak az, hogy együtt legyek veled és tudom, bármit megoldok ha velem vagy. Szerintem ez a szerelem és ezt, nem érezheted két ember iránt ugyan úgy, úgyhogy ne mond nekem azt, hogy bonyolult és azt sem, hogy nem tudod eldönteni. - monda, miközben hevesen gesztikulált kezeivel. 

- Jó, rendben, nem mondom, de akkor is át kell ezt gondoljam. - Feleltem, és már álltam is fel, hogy haza induljak és ö, velem együtt tette ezt. Zavart voltam a rengeteg érzelemtől és gondolatoktól, melyeket  rám zúdított és talán fel sem fogtam még, miket mondott nekem, nem tudtam mit tegyek vagy mondjak csak azt, hogy időre van szükségem. - Majd kereslek, jó? - Mondtam és elindultam a bejárati ajtó felé. 

- Most elmész? - Kérdezte döbbenten, ahogy látta, hogy elindulok. 

- Igen. - feleltem gondterhelten.

- Várj, hazaviszlek, csak Miát beteszem a kocsiba - vágta rá rögtön de én leállítottam. 

- Nem kell, hagyd csak, sétálok. 

- De messze laksz innen, akkor hívok egy taxit - erősködött. 

- Nem, jó lesz a séta. Van mit átgondoljak - feleltem, miközben már az ajtóban álldogáltam. 

- Rendben, ahogy szeretnéd. 

- Akkor, majd beszélünk - feleltem majd közelebb léptem, jobb kezemmel megsimítottam az arcát, majd vállába kapaszkodva adtam arcára egy lágy puszit, miközben mélyet szippantottam parfümje fűszeres illatából mely lágyan keveredett a nem régiben elszívott cigarettájának füstjével. 

- Ahogy elengedtem és hátrább léptem, ő még mindig behunyt szemmel állt előttem és mikor kinyitotta, minden érzelem az arcára volt írva. Olyan elkeseredettség ült ki az arcára, melyet még sosem láttam tőle és a szívem majd meg szakadt, hogy így kell itt hagyjam őt, de muszáj ahhoz, hogy tudjam, mi számomra a legjobb. Miután nehéz szívvel elköszöntem, lassan kezdtem sétálni a meleg utcán. A nap forrón sütött, családok grilleztek a kertekben, gyerekek játszottak az élénk zöld pázsiton, bicikliztek az utakon én pedig csak ballagtam, és azon merengtem, mit tegyek. Dean, vagy Andy. Azt kell válasszam, aki számomra a legjobb. Dean eddig kedves volt velem, odaadó, ő egy fix pont az életembe míg Andy nem az. Voltam vele párszor, a kapcsolatunk érdekesen indult és nehezen is folytatódott, csak járt az agyam, gondolkodtam mit tegyek, miközben nyugodtan sétáltam otthonom felé.


13 megjegyzés:

  1. ESZMÉLETLEN RÉSZ VOLT!! Kicsit fura volt mikor Andy megszólalt, hogy : Elmondom én mit.
    Olyan... Fura volt... Mindenesetre köszi a részt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Átfogalmaztam azt a mondatot, igy talán jobb és köszönöm szépen:)

      Törlés
  2. Wáó, wáó, wáóóóó! :333
    Ez volt az eddigi legszomorúbb és legédesebb rész egyben!! :OO
    Andy eszméletlen cuki és annyira sajnálom, remélem, Mollynak megjön az esze, különben mehetek be a blogba és pofozhatom fel a csinos kis pofikáját:D
    Nagyon nagyon szeretem, csak így tovább! :)
    Puszi:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahh,bárcsak lehetne olyat, hogy beugrunk egy törtènetbe*.* örülök,hogy tetszett, majd szòlok Mollynak, hogy ha nem jòl válszt, kivivja a haragod:)

      Törlés
  3. Szia!
    Huha...ugy érzem ez a 'biztos pont' dolog még bajt okoz.
    Andy vallomását jaj de imáttam..
    De ...bár csak ilyen konnyen menne.:
    Szeretik egymast. Szint vallottak. Együttlehetnek.
    De sajnos ez nem ilyen konnyu..
    Kiváncsian varom a kovetkezo reszt!
    Imadtam mint mindiģ!

    Remélem minden rendben és valamennyire sikerült kipihenni a fáradalmakat!

    További szép estét!
    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rosszul irtam..azt irtam hogy szint vallottak...egyenlore csak Andy vallotta be az érzéseit...de akkor is msnnyivel konnyebb lenne ìgy..
      De na az élet nem ìgy müködik.
      Talán akkor tùl unalmas is lenne, ha minden simán menne.
      Egyébkén az első hat ok között-amiér bevonzott a blogod/blogjaid- szerepel a valòsághűség is ..az olvasò simán eltudja képzelni ezeket a szituáciokat-ha, nem is mindet, de jò rèszét- a valòságban...és azonosul dolgokkal :)

      Törlés
    2. Igen, sokszor nem egyszerű, remèljük, hogy minden ugy alakul majd, ahogyan azt elterveztèk. Köszönöm, nagyon jò ezt hallani, mert nagyon szerettem volna, ha valòsághű lenne, ès ne legyen benne olyan rèsz, amire az olvaso csak a fejèt rázza, hogy ilyen nincs. Egyszer meghallgatnám azt a hat pontot:):) Simán mennènek a dolgok, nem lenne mirôl ìrni, mert uncsi az egyszerűsèg:)

      Törlés
    3. 1. Élethű
      2. Remek történetvezetés
      3. Gördülékeny
      4. 'Tartalmaz tájleìrást-kellően részletesen
      5. Minden fontosabb mellékszálròl kellő informáciòt kapunk
      6. (Ami tulajdonképpen az első is lehetne ) Benne van az ìrò nő szive -lelke :)

      Törlés
    4. Köszönöm, hogy leirtad ès azt is, hogy ìgy gondolod. Mindent megteszek ès az időm nagy rèszèt az irásaimra fordìtom, ìgy nagyon jò èrzès ilyet hallani. Nem tudok mást, csak azt ismètelgetni: köszönöm<3

      Törlés
  4. Szia!:)
    Tetszett a mai rész, eléggé meglepő fordulat volt a számomra, hogy Andy csak így simán szerelmet vallott Mollynak. Remélem, hogy a lány őmellette dönt!:)
    Ami összességében szúrta a szememet, az a pár vesszőhiba volt, amikre jobban oda kéne figyelned. Nem bántásképp mondom, csak segítségképpen. Például:
    ....hogy kezdtem azt hinni amit nekem papolnak.
    Az "amit" elé kellene egy vessző, hiszen vonatkozó névmás. Hasonlóan van például a "mint", a "hogy" , vagy bármilyen vonatkozó névmás. Figyelj arra is, hogy az "és" kötőszónál is kell valamikor(!) vessző, de nem mindig. Emellett természetesen minden kötőszó elé szükséges.
    Remélem nem bántottalak meg, nem abból a célból írtam ezt le!:)

    Üdvözöl: Stella Shepherd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a következő rèszben jobban bele látunk majd Andy fejèbe is. Tudom, hogy olykor elmarad nèhány vesszőm, ebben a rèszben valòszìnüleg több is mint az átlag. Most èrtem haza egy èlèg hosszù ùtròl, ès nagyon siettem az ìrással, hogy ne várjatok sokat miközben elèggè ki vagyok merülve. Termèszetesen jobban oda fogok figyelni ezekre, ès mielőtt elutaztam lett a bloghoz egy Bèta is, aki majd ahogyan az ideje engedi átnèzi majd a rèszeket. Köszönöm azèrt, hogy szòltál, ès dehogy is bántottál meg:) Minden jòt neked! Ölel: Sky

      Törlés
  5. Nagyon nagyon NAGYON jo volt ez a rész ! *w* még most sincs kifogásom a blog ellen ! :)

    VálaszTörlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!