Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. május 30., hétfő

26. Rész



***Molly***

Andy mobilja, fél ötkor ébresztett. Álmosan sóhajtott fel majd nagyot ásítva botladozott ki a fürdőbe. Felültem az ágyon, miközben minden porcikám fájt. Kezem lüktetett, a nyakamat alig tudtam jobbra és balra fordítani. Szemeim fáradtak voltak a sok sírástól és a torkom is fájt, valószínűleg szintén attól. Éreztem a lelkemre telepedett fájdalmat, az éjszaka eseményeinek súlyát. Tudtam, ez mindent megváltoztat. Gyengének, esetlennek és zavartnak éreztem magam. Nem volt célom, nem tudtam mi lesz ezután, csak annyit tudtam, hogy létezem és életemben először éreztem azt, hogy a létezés pokoli a számomra.



Nem akartam Andyt eltaszítani. Annyira szerettem volna közel érezni magamhoz, tudni, hogy velem van, mégis, ahogy hozzám ért belül sikítottam, hogy engedjen el. Hiába tudtam, hogy ő nem Dean, hanem Andy, mégsem tudtam elviselni az érintését. Féltem, hogy ha nem engedem közel, azt gondolja majd, hogy nem akarom őt, pedig ez nem így van. Csak miatta akartam elhagyni Deant, de a helyzet megváltozott és most megint elromlott minden. Úgy éreztem, nem megy már tovább számomra a küzdelem. Dean tönkretette az életem, megalázott és elérte, hogy magam ellen forduljak. Úgy éreztem, felesleges a harc, a küzdelem, értelmetlen az élet. Nem bírtam megküzdeni a történtekkel, és nem mondhattam el Andynek mi történt, mert féltem, ha megteszem, nem úgy néz majd rám, mint azelőtt.



- Fent vagy? Nem akartalak felébreszteni - szólalt meg Andy, ahogy felkapcsolta az ajtó mellett lévő álló lámpát, mely halvány fénnyel terítette be az apró szobát.

- Dolgozni mész? - kérdeztem rekedt hangon.

- Sajnos igen, mennem kell. Neked nem kell menned? - Kérdezett vissza teljesen természetesen.

- Pár napja felmondtam. Egy informatikai cég megvette a programomat én pedig szerettem volna közreműködni a fejlesztésnél és az első teszteknél - magyaráztam.

- Na, nem is tudtam - mosolygott rám, majd miközben a munkapólóját felhúzta, odalépett hozzám és megpuszilta a homlokomat. - Gratulálok! - Duruzsolta.

- Köszönöm - hagyta el halvány mosoly az ajkaimat.

- Akkor maradj csak itt és érezd otthon magad. Kilenc körül érek haza, de most muszáj elindulnom. Kiteszem a pótkulcsot a konyha asztalra, hogy legyen neked is. - Mondta kapkodva, majd mobilját az éjjeli szekrényről a zsebébe rejtette, de egy pillanatra még leült mellém az ágyra. Tenyerét az arcomra simította, s fürkésző szemekkel nézett rám.

- Megleszel? Lemondhatom a mai napomat, ha úgy érzed, hogy nem szeretnél egyedül maradni - mondta őszintén.

- Nem, menj csak, jól leszek. Úgy is van egy kis dolgom később - feleltem, s így is gondoltam .Valahogy a magányt, most jobb társnak éreztem.

- Rendben. Este hozok vacsit, de a hűtő se üres, szerintem találsz majd magadnak valamit - felelte, s egy gyenge gyors puszit adott újra a  homlokomra. Hallottam ahogy bezárta az ajtót és beindította autóját. Pár perc elteltével,  mégsem éreztem jó ötletek az egyedüllétet.  Túl sok gondolat kavargott a fejemben, rengeteg kérdés, melyre nem tudtam választ adni. Próbáltam behunyni a szemem és nem gondolni semmire csak elaludni, de nem ment. Nagy sóhajjal keltem fel az ágyból. Nehézkesen csoszogtam el a konyháig, főztem magamnak egy kávét s miközben az lassan csepegett a kiöntő kanába, megkerestem a táskámat és kivettem belőle a mobilom. Félve oldottam fel a zárat, s ahogy megláttam, azt a tucatnyi nem fogadott hívást és üzenetet,  rögtön görcsbe rándult a gyomrom. Dean rengetegszer keresett és emellett Nancytől is több hívás érkezett.

A táskámba kezdtem el kutatni, hisz tudtam, a slusszkulcsomnak ott kell lennie, tegnap este mégsem találtam meg azt. Kipakoltam már mindent, s végül azt a fránya kulcsot az egyik oldalzsebbe csúszva találtam meg.

Azon gondolkoztam, hogyan kellene elhoznom az autómat, s vele együtt pedig a holmimat amit már előzetesen bepakoltam, mikor újra rezegni kezdett a mobilom. Kisebb nyugodtság öntött el, mikor barátnőm neve villant fel a kijelzőn.

- Jesszusom Molly, végre, hogy felvetted. Egész éjszaka hívogattalak - torkolt re rögtön.

- Most vettem csak észre - feleltem köntörfalazva.

- Hol vagy? Dean mindenhol keres. Arra keltem hajnalba, hogy eszeveszett módjára nyomja a csengőnket és téged keres. Azt mondta nem mentél haza és izgult, hogy bajod esett - mesélte el a történteket.

- Valóban ezt mondta? - kérdeztem vissza döbbenten. Tudtam, hogy egy féreg, de hogy ennyire, azt ne gondoltam. Tudta kinek és mit kell mondania ahhoz, hogy megtaláljon, de nem fogom neki hagyni.

- Nem így volt Nancy. Én este otthon voltam és ő... - csuklott el a hangom, majd nagyot nyeltem és folytattam - ő bántott engem, aztán, amikor nem figyelt, kiszöktem. - Mondtam el a könnyeimmel küszködve.

- Te most csak viccelsz velem - mondta kezdődő haraggal a hangjában, s mikor nem válaszoltam, csak a vonal sistergő hangját hallgattam, feltételezem, hogy feldolgozta a hallottakat, mert pár másodperces csend tán robbant a bomba.

- Isten az atyám én megölöm azt a férget, csak találkozzam vele, sőt, tudod mit? Jobbat tudok, hol vagy? Érted megyek és megyünk a rendőrségre - mondta, miközben hangján érezni lehetett a feszültséget és a haragot.

- Nem akarok a rendőrségre menni – jelentettem ki.

- Mi az, hogy nem? Fel kell jelenteni és akkor megkapja azt, amit érdemel - erősködött.

- Ugyan. Dean ügyvéd. hamarabb kimosná magát, minthogy tanú vallomást tennék és még a végén engem csuknának le rágalmazásért - mondtam el gondolataimat a témával kapcsolatban - csak el akarom felejteni ezt az egészet.

- Ebben lehet valami - törődött bele - jó, akkor hol vagy? Találkoztuk valahol? Aggódom érted – mondta.

- Andynél vagyok. - mondtam félve.

- Várj. A hoteles Andynél? Mi a francot keresel te ott? – döbbent le.

- Hát, egy- két dolgot nem mondtam el… - mondtam ki félve az igazságot.

- Ha nem állna fenn ez az egész Deannel és nem lennék marha kíváncsi, most moharagudék - jelentette ki.

- Ne haragudj, csak, én magma sem tudtam mi ez köztünk és így nem akartam róla beszélni - feleltem bűnbánóan.

- Jó, rendben, megbocsájtok, ha most már beavatsz. Hol találkozzunk? - Kérdezte.

- Ami azt illeti, szükségem lenne egy kis segítségre - kezdtem - kellene néhány ruha és az autóm még a garázsban áll Deannél, benne a holmimmal a kulcs pedig nálam. El tudnád nekem hozni a kocsim? - kérdeztem.

- Persze, rögtön indulok és megbeszéljük a részleteket - felelte.

Még lediktáltam neki Andy címét, majd letettük. A beszélgetésünk alatt elkészült a kávé, melyből öntöttem magamnak egy bögrébe, beízesítettem és leültem a kanapéra de nyugalmamat nem élvezhettem sokáig, mert újra rezegni kezdett a mobilom, mely ezúttal újabb üzenetet jelzett.
Előtte már küldött néhány üzenetet, de meg sem nyitottam, most viszont elolvastam őket melyben nem épp a legszebb hangnemben kért, hogy menjek haza és vegyem fel a mobilom. Úgy döntöttem visszaírok neki egy üzenetet melyben annyi állt, hogy sosem fogom elfelejteni, mit velem tett és hagyjon békén. 

Miután elküldtem az üzenetet, a mobilomat nagy lendülettel dobtam át a elletem lévő egy személyes fotelba, majd felálltam és sétálgatni kezdtem a lakásban. Úgy igazán nem éreztem otthonomnak Andy lakását, de sokkal otthonosabb volt számomra, mint Dean lakása. Ha most így visszagondolok sosem éreztem magma ott jól. Ridegnek és személytelennek éreztem a helyet, hiába volt az ízlésesen berendezve. A saját bútoraimat eladtam, a konyhai eszközeimet és a felesleges tárgyakat, melyekből kettő lett volna elajándékoztam, így csak a ruháimat és néhány személyes tárgyamat illetve könyvemet vittem át Deanhez, mikor hozzá költöztem. Istenem, milyen buta is voltam, hogy ilyen hamar belementem ebbe az egészbe. Talán, ha akkor egy kicsit hallgatok Nancyre és nem a saját fejem után megyek, nem történt volna meg velem ez az egész. 

A csengő zaja törte meg a síri csendet, mely a lakásban uralkodott s csak léptem hallatszottak, ahogy a bejárat felé mentem. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, az ajtó melletti kis ablakon kilesve bizonyosodtam meg afelől, hogy a várt személy áll az ajtóban. Miután meggyőződtem róla, hogy Nancy az, kinyitottam az ajtót. Gyorsan köszöntöttem, beengedtem őt, majd kávét töltöttem neki, miközben arról kérdezgetett, hogy mit és hogyan tett Dean, és legfőképpen, mi okból.

-Nem tudom Nancy. Az egyik percben még normális volt velem, aztán összefutottunk a Rebel’s-ben Andyvel és a nevemen szólított. Onnantól kezdve kifordult magából. Egyre erőszakosabb lett.

- Akkor jól sejtem, hogy kamu volt a kirabolós téma is, ami miatt be volt gipszelve a kezed? - kérdezte, de már egyértelmű volt számára a válasz.

- Sajnálom, hogy hazudtam, de szégyelltem a dolgot és csak reménykedtem, hogy nem fordul elő többet. Hittem neki, mikor ezt mondta. - Feleltem s továbbra is szégyelltem magamat, pedig tudtam, hogy nem kellene, miatta legalábbis nem.

- Nem haragszok, de talán ha szólsz, akkor nem fajulnak el a dolgok. És mi történt tegnap? - Kérdezte meg újra s én úgy éreztem, el kell mondanom valakinek.

- Tegnap el akartam hagyni – mondtam, miközben nagyot nyeltem, majd nehezen de folytattam, miközben torkomban újra éreztem a mardosó szorítást, melyet előtörni kívánkozó könnyeim okoztak - de mikor elmondtam neki, hogy elmegyek, szabályosan kinevetett, majd kirángatott a teraszra, és azt mondta, hogy ha távozni akarok, csak arra tehetem meg - mondtam el mindezt, már remegő hangon, s első könnycseppjeim már gyűltek a szememben. Nagy levegőt vettem, hátha vissza tudom nyelni a ki kívánkozó sírást, de sokat nem segített s meg sem nyugtatott. - aztán pedig…

- Mi történt? - Kérdezett rá, mikor nem folytattam.

- Megerőszakolt – böktem ki, s arcomat a tenyerembe temetve hagytam, hogy könnyeim utat törjenek maguknak.

- Istenem - Sóhajtott fel szavaim hallatán, majd közelebb húzta a székét és átölelt, én pedig rádőltem a vállára s úgy zokogtam tovább.

- Nyugodj meg drágám, nem lesz semmi baj. Túl leszünk rajta. Itt vagyok veled… - nyugtatgatott, én pedig próbáltam hinni neki. Hitetlenül jól esett, hogy ott van velem, s hiába fájt kimondani hangosan is azt, ami velem történt, de hittem neki és tudtam, tényleg velem van. Azt kívántam, bár Andy is így megértené, de még mindig rettegek a gondolattól, ha elmondom neki, máshogy néz majd rám, s már nem kellek neki. 


12 megjegyzés:

  1. Hű, most nehezen jutok szóhoz.:o Nagyon tetszett a rész, mindössze annyi mérgesített fel benne, hogy Molly azt hiszi, Dean ezt csak úgy megúszhatja. Hát nem!:O Amúgy én tökre féltem szegény Andyt, hogy ez a félkegyelmű bántani fogja őt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez tudod, benne van a pakliban, hisz nem tudni sosem, ki hogyan reagál le egy ilyen dolgot. Reméljük nem lesz ezzel gond:)Köszönöm:)

      Törlés
  2. Wáó, wáó!! *-*
    Csodálatos rész, mint mindig ;)
    Mollyt iszonyatosan sajnálom, és csak remélni merem, hogy elmondja Andynek az igazat... őt ismerve egyáltalán nem fog rá máshogy tekinteni, mint ahogy azt ő hiszi, csak ne rohanjon nekem a kékszeműm a vakvilágba, hogy kiverje a szart is Dean-ből, mert félek, alulmaradna... :( És még ő kapna bűntetést..
    Összességében... imádom <3
    Puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen˘˘ Igen, Dean azért egy nagyobb testű egyén, foci, meg minden, ha erre kerülne a sor, izgatott lennék, hogy ki jön ki győztesen a dologból. Puszi

      Törlés
  3. Szia!
    Nagyon tetszett!
    Kivancsi vagyok Andy, hogyam fogja megtudni a tortenteket...
    1.Molly momdja el
    2. Molly baratnoje mondja el
    3. Vagy 'veletlen' folytan jon rá

    Koszonom szepen, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Tovabbi szep hetet !

    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Tina:) Na igen, a nagy kérdések, hamarosan minden kiderül:) Én köszönöm, hogy itt vagy. Puszi, és neked is szép hetet:)

      Törlés
  4. Aztamegabaszkimiafaszuramistenmiaszardejó! Remélem elmondtam amit akartam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számomra teljesen nyilvánvaló, mire gondoltál:) Köszönöm:)

      Törlés
  5. Szia! Meglepi nálam!:) http://taken-madison.blogspot.hu/2016/06/off-bejegyzes-dij3.html#more

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm a dìjat, nagyon megtisztelő, de az oldalon külön ki van emelve, hogy sajnos nem áll mòdomban kitölteni ès tovább küldeni. Minden esetre tènyleg, nagyon szèpen köszönöm:)

      Törlés
    2. Hát... bocsi, igazából telefonról szoktam olvasni és hát ott nem láttam:D De mindegy is, a díj szerintem nem veszett kárba, mert akár kitöltöd akár nem, megérdemled:)

      Törlés
    3. Hát... bocsi, igazából telefonról szoktam olvasni és hát ott nem láttam:D De mindegy is, a díj szerintem nem veszett kárba, mert akár kitöltöd akár nem, megérdemled:)

      Törlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!