Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. június 20., hétfő

30. Rész



Sziasztok!

Ez egy picikét rövidebb rész lett. Ezen kívül van még kettő darab rész, és sajnos vége Andy és Molly viharos történetének. Ne szomorodjatok el, biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb előrukkolok valami újdonsággal:) 

Néhány héttel később…



***Molly***



Ahogy megbeszéltük, Andy és én lassan haladtunk, nem kapkodtunk el semmit. Randizni jártunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat egymással, miközben éjszakánként összebújva aludtunk el. Nehéz volt számomra feldolgozni a Deannel történteket, és úgy vélem, sosem fogom magamban lezárni azt, ami velem történt, de talán jó úton haladok afelé, hogy ne okoljam magamat a nap minden percében a saját hiúságom és butaságom miatt. 


A saját magam áldozata lettem azzal, hogy bedőltem Dean kedves álarcának és azt hittem, megtaláltam azt, akire szükségem van, miközben ez a személy végig az orrom előtt volt. Andy nem csak, hogy kedves velem és jól érzem magam vele, hanem megért engem. Kialakult kettőnk között egy olyan viszony, ami számomra nagyon sokat jelent. Együtt hülyülünk mint a legjobb barátok, őszintén beszélünk egymással, ha komoly dologról van szó. Elismerjük a másikat, mindeközben pedig nem csak barátok lettünk, hanem szerelmesek is. Andy, már régen mondogatta ezt nekem, és az elején én is úgy éreztem, hogy szeretem, azonban az idő múlásával, rádöbbentem, hogy az nem szerelem volt, amit  akkor éreztem, hanem szeretet. Most viszont szerelmes vagyok. Fülig belé estem és nem csak azt szeretem amilyen ő velem, hanem az is, hogy vele magamat is jobban szeretem. Annyi minden megváltozott, mióta megismertem őt. Határozottabb lettem, magabiztosabb, közvetlenebb. Már a múlté a visszahúzódó, zavarba jövő „kislány”. Végre felnőtt nőnek érzem magam, igaz, kicsit megkésve, de huszonhét évesen lettem felnőtt, addig pedig bármennyire is rosszul hangzik, csak egy kislány voltam, aki adott mások véleményére, aki félt a kommunikációtól az idegen emberekkel való találkozásoktól  és nem nyitott a világ felé. Andy megtanított arra, hogy én is vagyok annyira jó mint mások, és ezt talán sosem fogom tudni meghálálni.



- Hé, Molly, jól vagy? - kérdezte Andy, mikor megtámaszkodtam a konyha asztal sarkába, mert hirtelen nagyon szédülni kezdtem.

- Igen, csak egy kicsit..szédülök - mondtam, miközben teljes súlyommal dőltem  Andynek, aki rögtön ott termett mellettem, amit meglátta, hogy nem vagyok jól.

- Gyere, dőlj le a kanapéra - mondta rémülten, miközben segített leülni az említett helyre. Hozok neked vizet és hívom az orvost - közölte kapkodva. Láttam a szemében az ijedtséget.

- Ne, hagyd csak, biztos csak leesett a vércukrom, volt már ilyen - mondtam neki nyugtatásképp.

- Akkor cukros vizet hozok - lefele, majd trappolt a konyhába. Hallottam, hogy sietve keveri a kávés pohárba felkevert cukrot és vizet, majd elém tartja azt. Egy aprót kortyoltam, majd még egyet, melytől a gyomrom is émelyegni kezdett. Fintorral az arcomon adtam vissza a poharat, kezemet a gyomromra helyeztem és mély levegővételekkel próbáltam nyugtatni háborgó gyomromat mely mellé a fejem szédelgése is társult.

- Látom, hogy nem jobb, hívom az orvost - mondta határozottan, mellyel most már nem vitatkoztam, hagytam, hisz én is megijedtem.

Míg Andy telefonált, végig fel s alá sétálgatott, míg én hátra dőltem a kanapén, szememet pedig becsuktam és próbáltam arra koncentrálni, hogy hamarosan jobban leszek. Mire megérkezett az orvos, talán azt mertem mondani, hogy jobban voltam valamelyest, a fejem kevésbe szédült, a hányingerem csökkent, de még így sem voltam jól.

- Jó napot kisasszony. Dr. Scott vagyok – térdelt le elém az orvos, táskáját az asztalra tette és rögtön kivett belőle egy vérnyomás mérőt - el tudja mondani, mi a panasza?

- Igen, szédülök és émelygek is, de egy kicsit jobb már, az előbbihez képest - feleltem, miközben felhúztam a pólóm ujját, hogy a doktor meg tudja mérni a vérnyomásom. Miközben ezt megtette, megkérte az idegesen toporgó Andyt, hogy hagyjon minket magunkra, míg a megvizsgál. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki, de kiment a verandára. Hallottam az öngyújtó kattanását is, az ablakon keresztül pedig azt, ahogy idegesen szippant egy nagyot a cigarettájából és kifújja a füstöt.

- A vérnyomása normális - mondta az orvos, amikor levette a karomról a készüléket, én pedig újra rá figyeltem,

- Evett esetleg valamit, amitől rosszul érezheti magát? - kezdte el kérdezgetni, a szokásos kérdésekbe, de érdemleges választ nem tudtam adni ezzel kapcsolatban, mert semmi olyat nem ettem, ami miatt rosszul lehetnék.

- Mikor volt az utolsó menstruációja? - kérdezte, nekem pedig erősen el kellett gondolkodom a válaszon.

- Ha jól emlékszem, tizenötödikén kell, hogy megjöjjön - feleltem.

- Kisasszony, már régen elmúlt tizenötödike. Ma huszonkilencedike van. Közölte az orvos, miközben furcsán nézett rám. Van esetleg lehetőség arra, hogy állapotos lenne? - tudakolta.

- Nem, tudom… feleltem magamba roskadva.

- Rendben, semmi baj, figyeljen rám egy kicsit. - érintette meg a kézfejemet Dr. Scott, melyre ráemeltem kétségbe esett tekintetemet. - Legyen szíves ezt a gyors tesztet megcsinálni - adta a kezembe az említett tárgyat - De mindenképpen keresse fel az orvosát mihamarabb, rendben? -  mondta,  melyre én szinte csak bólogatni tudtam. Hangját csak messziről hallottam, csak arra tudtam gondolni, hogy ha tényleg terhes vagyok, az Deantől van. A gondolattól pedig a gyomrom ha lehet, még jobban felfordult. Bármennyire is próbáltam vissza emlékezni arra az éjszakára, nem ment. Próbáltam minden emléket elzárni az agyam egy  kis szegletébe, és örökre elfelejteni, és most, hogy emlékeznem kellene arra, hogy Dean védekezett-e amikor megerőszakolt,  nem tudtam rá a választ.

Mikor megcsináltam a tesztet, letettem a mosdókagyló szélére, én pedig a vécé tetején ülve fohászkodtam, hogy ne legyek terhes. Nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy Dean gyereke növekszik benne. Szörnyen hangzik, tudom, de nem lehet. Nem történhetett ez meg velem. Dean egy szörnyeteg, akinek nem számít semmi, nem lehetek terhes az ö gyerekével.

Csiga lassúsággal teltek a percek, majd eljött a pillanat, hogy megnézzem, mit mond a teszt. Két erős vonalat láttam megjelenni ami azt jelentette, hogy bármennyire könyörögtem, hogy ez ne történjen velem, nem hallgatta meg senki az imámat. Terhes vagyok.



Összetörve, magamba roskadva léptem ki a fürdő ajtaján, kezemben a tesztel. Besétáltam a nappaliba, ahol az aktuális orvosom várakozott, majd letettem azt az asztalra és leültem a kanapéra. Csak bámultam magam elé, míg ő gratulált, majd újra elmondta, hogy keressem fel az orvosomat. A rosszullétekre Gyömbér teát javasolt és pihenést. Nem figyeltem rá, csak azon agyaltam, mi tévő legyek, mi lesz ezután. Hallottam, hogy elköszönt, melyre rutin szerűen köszöntem meg a segítséget majd magamra hagyott. Pár pillanat múlva Andy hangját hallottam, ahogy szólongat, de egyszerűen nem tudtam mit mondani. Kérdezgette, hogy mit mondott az orvos, és tudtam, eljött a pillanat, el kell mondanom neki azt, amit sosem akartam. Mélyen szerettem volna róla hallgatni, hisz szégyelltem magam miatta, de a sors úgy hozta, hogy meg kell tudja. Hisz, hogyan titkolhatnám el előle a tényt, hogy terhes vagyok egy olyan embertől, akinek börtönben volna a helye.



8 megjegyzés:

  1. Jujj...

    Nem lenne jó ha megtartaná a gyereket, de...
    Én az abortusz ellen vagyok de így.... Nem tudom.
    Molly biztos megtalálja a megoldást Andy-vel együtt.
    Vagy legalábbis remélem.

    Amúgy jó lett a rész várom a kövit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi:) Igen nehéz döntés mindenképpen sajnos:( :)

      Törlés
  2. Szia!
    Csodás volt!
    Ùgy sejtem megtartja a babát...Andy segìtneki...kozosen atbszelik a dolgokat..

    Orommel hallom hogy olvashatunk még majd tőled!
    Koszonom szepen hogy ezt a reszt is olvashattam!
    További szép hetet!
    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amint lesz egy kis időm, akkor mindenképpen szeretnék még blogolni:) Valahogy biztosan lesz:) Köszönöm, puszii:)

      Törlés
  3. Ha jól emlékszem, Andyvel sem védekeztek a legutolsó együttlétnél..simán lehet az övé is a gyerek.😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De védekeztek, csak nm emeltem ki a dolgot. Mindjárt bepasszintom, hogy ne legyenek félreértések:)

      Törlés
  4. Jajj nekem, nem soká itt a vége..
    Molly fusson abortuszért, menjen hozzá Andyhez és éljenek tovább boldogan amíg meg nem halnak... Vaaagy, kiszakadt a gumi, és Andyé a gyerek.. Igen, az lenne a legjobb. Megint túloztam egy kicsit, sok siket :D

    VálaszTörlés
  5. Most nagyon gonosznak fogok tűnni, de én alapvetően nem szeretem a gyerekeket, ráadásul Deantől van, aki egy, hát mondjuk ki, egy fasz, szóval remélem, hogy elveteti, bár kilencven százalékig biztos vagyok benne, hogy nem fogja.
    Mikor elkezdtem olvasni a történetet, és kiderült, hogy Andynek van egy gyereke, már akkor is gondolkoztam rajta, hogy nem olvasom tovább, ugyanis gyűlölöm, mikor egy gyerek bejön a képbe, de szerencsére nem szerepelt benne, olyan sokáig, meg amúgy is elég jól írsz ahhoz, hogy ezen áttudjak lendülni, erre bejön még egy gyerek, ez az én formám xd
    Minden esetre, gondolom rájöttél, hogy én nem vagyok az abortusz ellen, s bár egyértelmű, hogy nem feltétlenül ez a megoldás mindenre, én biztosan nem hordanám ki egy olyan ember gyerekét akit gyűlölök. Fiatal vagyok még hozzá, meg nincs is meg benne az anyasághoz való hozzáállás, de engem biztos mindig az apjára emlékeztetne a kölyök. Ez pedig senkivel szemben nem lenne fair.
    Annak ellenére, hogy szerintem megfogja tartani a gyereket, vagy valami váratlan baleset éri majd a babát, én azért szurkolok, hogy vetesse el :'D

    VálaszTörlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!