Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. június 27., hétfő

31. Fejezet



***Andy***



Mikor megérkezett az orvos, megkért, hogy a vizsgálat erejéig menjek ki. Nagyon nem tetszett, nem akartam egyedül hagyni Mollyt, de megtettem, amit kért és kijöttem. Legalább a harmadik szál cigimet szívtam, mikor az orvos végre valahára kijött, de hiába kérdeztem mi a baja Mollynak, csak annyit felelt, hogy beszéljem meg vele. Megköszöntem a segítséget és szinte rohantam Mollyhoz, hogy megtudjam mi történt. Ideges voltam és féltem attól, hogy valami nagyobb baja van. Féltettem őt, és mikor rosszul lett, hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, most pedig hiába kérdezgetem tőle, hogy mi történt, mit mondott az orvos, nem felelt, csak nézett maga el, szemeiből a kétségbeesés sugárzott és ettől, ha lehet, még jobban megijedtem.




- Mondj már valamit könyörgöm - csattantam fel hirtelen, mert már nem bírtam a tudatlanságot. Tudni akartam, mit mondott. Hevességemre végre rám emelte a tekintetét majd nagyot sóhajtott.

- Terhes vagyok - közölte remegő hangon, majd szeméből előbukkantak az első könnyek. 

Ledöbbentem. A szavam elakadt, csak ismételgettem magamban azt, hogy terhes, de nem tudtam hová tenni a dolgot.

- Terhes vagy? De hogyan? - Kérdeztem, mert azt tudtam, hogy én mindig védekeztem, és azt is tudtam, hogy ő sosem lenne ennyire felelőtlen, hogy védekezés nélkül legyen együtt valakivel.

- Amit most mondani fogok, azt ne akartam elmondani soha, nem csak neked, senkinek sem. - Kezdett bele, és nem volt túl biztató az amit mondott. - Aznap éjszaka, Dean, nem csak megvert – mondta, de hangja elcsuklott, nem folytatta, és nem is kellett. Tudtam hogyan folytatódna a mondandója, és nem akartam hallani.

- Istenem - mondtam döbbenten, de ez az érzés hirtelen átcsapott valami másba. Haragba. - Kicsinálom - mondtam és idegességembe felpattantam a szőnyegről, ahol eddig Molly előtt térdeltem. 

- Már megkapta azt, ami jár neki – felelte Molly, miközben lassan emelte rám a tekintetét. Láttam rajta, hogy fáj neki erre akár csak gondolni is.

- Remélem legalább az intenzíven kötött ki – jegyeztem meg, majd visszaültem mellé, de egyszerűen nem bírtam nyugton maradni. Hihetetlenül ideges voltam. - Miért nem mondtad el? - Kérdeztem az első gondolatot, mely ezzel kapcsolatban felmerült bennem.

- Mert szégyelltem - válaszolta, miközben könyökét a térdének támasztotta s úgy temette tenyerébe az arcát.

- És mi lesz most? - Tettem fel a következő kérdésem.

- Nem tudom. Egyszerűen a gondolat, hogy az ő gyerekét hordom… rosszul leszek... Mi van akkor, ha rá hasonlít majd? Mi lesz, ha olyan lesz, mint Ő? - tört ki - Nem akarom, nem akarom ezt az egészet – kezdett el zokogni. 

Megsajnáltam őt, és rájöttem, nem könnyítettem meg a dolgát. Csak kérdezgettem, de nem gondoltam arra, hogy benne is háború dúlhat, csak úgy, mint bennem. Közelebb ültem hozzá, átkaroltam a vállát, fejét pedig a mellkasomhoz húztam. Hagytam, hogy hozzám bújjon, had sírja ki magát, és ha majd megnyugodott, megbeszéljük.

Sokáig csak sírt, míg én nyugtatásképpen simogattam a hátát, csitítgattam és azt hajtogattam, hogy minden rendben lesz, miközben azon agyaltam, hogy mi  a jó oldala ennek az egésznek. Talán, hogy anyuka lesz. Ha belegondolok, Molly csodálatos anyuka lenne, hisz Miával is annyira jól bánik. 



- Nem akarom megtartani - dünnyögte a mellkasomba, melyre nem sok mindent tudtam mondani. Nincs jogom beleszólni abba, hogy hogyan dönt, nekem támogatom kell mindenben. 

- Bárhogy is döntesz, én veled leszek - mondtam, miközben közelebb húztam magamhoz és a másik kezemmel is megöleltem őt. Nem felelt, de talán lassacskán megnyugodott a karjaim között, majd kis idő múlva fáradtan emelte fel a fejét. 

- Lepihenek egy kicsit - mondta, majd nehézkesen indult el a háló felé, míg én továbbra is a kanapén üldögéltem. Próbáltam felfogni azt a sok információt, amit megtudtam. A haragom Dean felé egy cseppet sem lankadt, sőt, ahogy teltek a percek, egyre jobban felhúztam magam. Miután szinte összevesztem magammal azon, hogy elmenjek e hozzá, vagy sem, felpattantam és a kocsimba vágódva hajtottam el Dean lakásáig. Szélsebesen szedtem a lábamat a kapuig, és amint megtaláltam a Dean Turner nevet, elkezdtem nyomni a csengőt. Már hosszú percek óta csak vártam, már legalább háromszor ismételtem meg a gomb nyomását, de senki sem válaszolt, ezért egy másik személyhez csengettem be, Dean neve alatt. Miután megnyomtam a gombot, kis idő múlva egy idősebb női hang szólalt meg a kaputelefonon át.

- Ki az? - Kérdezte a hölgy.

- Jó napot, elnézést, hogy zavarom, de az egyik szomszédjához jöttem, Dean Turnerhez. Nem tudja esetleg, hogy mikor szokott hazaérni? - Tettem fel a nagy kérdést, mikor találom meg azt a nyomorultat.

- Dean elköltözött pár hete, azóta nem láttam - felelte az idős nő, melyre lemondóan sóhajtottam, majd megköszöntem a segítséget, és visszasétáltam a kocsimig. Hiába is akartam megtorolni Molly sérelmeit, nem ment, mert megfutamodott ez a nyomorult. Nagy sóhajjal és lemondással ültem be a kocsimba és dőltem a kormányra. Az életünk már megint fenekestül felbolydult, pont, mikor már úgy éreztem, minden rendben lesz. 

Nagy sóhajjal indítottam be a motort és indultam haza, már- már nyugodtabban az előbbinél. Úgy tűnik, tényleg nem verhetem ki a fogait annak a kreténnek, de ha egyszer az életben még találkozok vele, biztos vagyok benne, hogy ez be fog következni. 

Bevallom, életemben először féltem a jövőtől. Tartottam attól, hogy Molly helytelenül dönt, féltem, hogy emiatt eltávolodunk egymástól, pedig én nem akartam mást, csak vele lenni végre, mint egy igazi, rendes pár, gyerekkel vagy nélküle. Elgondolkoztam azon, milyen lenne, ha megtartaná a babát. Tudom, most elképzelhetetlennek tartja azt, hogy megszülje egy ilyen ember gyerekét, de az a baba arról nem tehet, hogy ilyen az apja és arról sem,  hogy hogyan fogant. Csak abban bízom, hogy a döntését, nem fogja megbánni. 

Halkan nyitottam ki a lakás ajtaját, de felesleges volt, mert Molly ott üldögélt a már-már szokásos helyén, a kanapén. Arca nyúzott, szemei pirosak voltak a sírástól. Nem tudtam mit mondhatnék neki, hisz ez egy nagyon faramuci helyzet, így leültem mellé, és vártam, hogy mondjon valamit.

- Andy – mondta ki a nevem jelzésképp, hogy figyeljek rá, majd kis szünet után folytatta - elkísérnél délután az orvoshoz? - kérdezte óvatosan.

- Persze - feleltem, apró mosollyal az arcomon, majd közelebb húzódtam és nyugtatóan átöleltem a vállát. - Tudod, hogy szeretlek? - kérdeztem.

- Igen. Én is téged - felelte, majd közelebb bújt. - Döntöttem, el szeretném vetetni - mondta gyenge hangon.

- Ezt te érzed szívem, nem szólhatok bele, de egészen biztos vagy benne? Én támogatlak, bárhogy is dönts, ezt ne feledd. Nem változik közöttünk semmi, bárhogy is döntesz - mondtam, mert szerettem volna, ha tudja, mit érzek és gondolok ez ügyben.

- Reméltem, hogy ezt mondod - felelte, majd kis szünet után tette fel a benne bujkáló kérdést - hogy tudnám felnevelni egy ilyen ember gyerekét?



- Igaz, hogy Dean egy szemétláda, de ne feledd, ez a baba nem csak az övé, hanem a tiéd is. Ő nem tehet róla, hogy ilyen az apja. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy csak akkor vetesd el, ha tényleg nem akarod és ne azért, ahogyan megfogant - mondtam, melyre Molly nagyot sóhajtott de nem mondott semmit. Hátradőltem a kanapén, az egyik karom Molly feje alatt pihent. Egy apró késztetést éreztem, hogy megsimogassam a hasát, mert lehet, hogy ez az utolsó lehetőségem rá. Lassan odanyúltam, majd nagy tenyeremet ráhelyeztem az egyelőre semmiről sem árulkodó pocakjára. 
 Annyira pici még, nem is látszik a hasán, de én már tudom, hogy odabent van, és bármennyire is szeretném tagadni kötődni kezdtem hozzá. Megmelengeti a gondolat a szívemet, hogy Mollyval közösen nevelhetnénk fel, Miának lehetne egy kis tesója, nekem pedig egy új lehetőségem egy igazi, boldog, összetartó családra. Rossz belegondolni, hogy lehet, hamarosan eltűnik egy apró kis élet. Olyan gyorsan megy, amilyen gyorsan érkezett, és nem marad utána, csak a nagy kérdés melyre sosem kapunk választ: Mi lett volna ha…

10 megjegyzés:

  1. Szia.

    Nagyon tetszett a rész, remélem megtartják, és együtt nevelik fel. :D Mia biztos örülne neki, szóval én is.

    Ölel,
    Kanna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bármi lehet, a következőből pedig kiderül:)
      Mia biztos örülne, ki nem örül egy kis tesónak?!:)

      Törlés
  2. Szia!
    Szuper rész lett,én támogatom Molli álláspontját. Nem akarta a babát,ráadásul az is lehet,hogy nem tudná szeretni,ha csak Deant látja benne. Nem tudom mit hozol ki belőle,de kíváncsian,epekedve várom a következő részt. (Én egy kicsi Andynek időközben jobban örülnék. :P)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokszor nem az a lényeg, ki a biológiai apa, a neveltetés sokat számít. Mondatjuk, ha esetleg megtartanák, ha kívül nem is, de belül biztosan hasonlítana Andyre:)

      Törlés
  3. Szia!
    Imádtam!
    Andy reakciója... na igen hasonlóra számítottam :).... és nyugi Andy az a féreg megkapta a magáét... na és ahogyan reagált a babára...:):) Az én szívemet is megmelengedte az eszmefuttatása :)

    További szép napot!
    szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa:) Úgy örülök, hogy tetszik és szimpatikus volt a reakciója:) Igen, azok akik ennyire "belelátnak, éreznek" egy szereplőbe, azok már sejthették, hogy nem fog hanyatt -homlok menekülni:) Puszi

      Törlés
  4. Nos, nehéz szóhoz jutni. Nem írtam az előző fejezethez véleményt, mert kíváncsi voltam, mi lesz a következő részben, szóval akkor most leírom, hogy én személy szerint nem tartottam jó ötletnek, ezt az egész babás dolgot. Mármint, Mia még okés, mert szerelemből fogant, de Molly gyereke nem, és emiatt furcsa érzések vannak bennem. Elvetetni egy babát, aki nem tehet semmiről, szörnyű dolog, de mégis, ha Molly akárhányszor ránézne a kisbabára (főleg, ha fiú lesz) akkor az apját látná benne. Legalábbis szerintem. És persze, ha Dean rájönne a dologra, gondolom ő is látni akarná a gyereket, teljesen jogosan, hiszen nincs börtönben. Szóval ez így maga a cselekményről a véleményem. Aztán van még valami, ami szintén a terhességhez kapcsolódik. Egyre több olyan blogot láttam, amiben a főszereplő várandós lesz a történet alatt, tehát nem csak az epilógus részben derül ki, hogy pár év múlva a sztori vége után gyereket vár. Emiatt is, sajnáltam, hogy ehhez folyamodtál, nekem sokkal jobban tetszett volna, ha Molly csak később lesz terhes Andytől. Jó, tudom. Ez így túl happy end érzést kelt, de akkor kevésbé kellett volna befejeznem a történetet rossz szájízzel, és elkerültük volna ezt a mostanában divattá vált terhességet a blogoknál.
    Andy őrlődése csak azt mutatja, hogy mennyire jó ember. Határozottan állíthatom, hogy az én véleményem szerint, ő a legjobb karakter a történetben. Remélem, ha meg is tartják most ezt a babát, akkor bevállalnak Mollyval egy közös gyereket.
    (Még egy gyors észrevétel így a végére: a posztert nem hosszú 'ó'-val írják.:D De egyébként az első nagyon menő lett.)
    Kíváncsian várom az utolsó részt!:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi baj, ami késik nem múlik:) Szóval, hogy válaszoljak az észrevételeidre: Pont ezt a kettősséget szerettem volna elérni, hogy az olvasó elgondolkozzon azon, hogy mi lenne a helyes vagy logikus lépés. Kicsit agyaljon, ő mit tenne Molly helyében, hisz ez egy nem megszokott helyzet, és úgy látom nálad is elértem a célom:) A babás mozzanatról viszont annyit, hogy ez a történet már akkor megvolt, ha ne is kidolgozva teljesen, mikor még nem volt annyi "babás" blog, sajnálom, hogy ez számodra ez negatívan jött le, sajnos ez tényleg felkapott téma lett, de nem szerettem volna megváltoztatni az alap történetet, hisz erre építettem a hónapok alatt.
      Ha lesz folytatás - még nem vagyok benne biztos, hogy elkezdem, de úgy is fejezem be, hogy legyen rá lehetőség a jövőben - akkor egy alappillére Dean, így jogos a Deannel kapcsolatos észrevételed:)
      Köszönöm, hogy jelezted, igazad van, már javítottam is, illetve azt is köszönöm, hogy kifejtetted a gondolataidat a történettel kapcsolatban. Jó tudni ezeket:)

      Törlés
  5. Na szóval, már mióta olvaslak, ne kérdezd miért, de nem nagyon kommenteltem. Itt az alkalom! :D
    Én valahol mélyen azt remélem, hogy Andytől származik a baba.. Biztos kilyukadt az óvszer. Nagyon remélem!!!
    A másik ami tetszett: Andy. Türelmes, megértő, gyengéd.
    Adri :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond, ami késik nem múlik:) Köszönöm, hogy leírtad, hogyan gondolod:)
      Hamarosan folytatás:)

      Törlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!