Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. augusztus 15., hétfő

#7 - Itt a vége, fuss el véle!



- Mia, játszatok szépen az öcséddel! Ne dobálózzatok, mert sírás lesz a vége! - Szóltam rá aznap sokadszorra nevelt lányomra és a kisfiamra. Most, éppen a homokozóból dobálták ki marékszámra a homokot, de alig fél órája még vízipisztollyal kergetőztek a hátsókertben. Ha hétvégenként összeszabadul Mia és Noel, a házat a feje tetejére fordítják, és az idegeimen táncolnak, mert míg ők jól érzik magukat én azt lesem, nehogy valamelyiküknek, vagy ne adj Isten mindkettejüknek baja essen a nagy rosszaság közepette, mert bizony volt rá példa. legutóbb Noel fejét öt öltéssel kellett összevarrni, Miának pedig megzúzódott a bokája és ha ez nem volna elég, Tina paprika piros fejjel küldött el melegebb éghajlatra, mert nem figyeltem jobban a lányára. 

Ettől függetlenül imádom, mikor együtt vannak, nagyon jó testvérek. Nem veszekednek csak néha vitáznak egy keveset, de az gyorsan meg is oldódik, Olykor veszélyes ötleteik vannak, és szemernyi félelemérzet sincs bennül. Bennem annál inkább. Andy mindig rám szól, hogy hagyjam őket egy kicsit kibontakozni, de akár hányszor egy kicsit is kétes dolgot csinálnak, én már látom lelki szemeim előtt, hogy hogyan esnek le valahonnan, miképpen ütik meg magukat és a többi szörnyűség, amitől rettegek velük kapcsolatban.



- Molly, elmeséled nekünk újra azt, mikor összeházasodtatok apuval? - Jött oda a napozó ágyhoz Mia, nyomában Noellel és kért, hogy idézzem fel életem egyik legszebb napját mára sokadszorra.


- Nem emlékszel? Te is ott voltál - viccelődtem, mert nem, hogy csak ott volt, de már annyiszor elmeséltem neki, hogy kívülről fújja az egészet, ő mégis imádja hallgatni.


- De igen, csak újra szeretném hallani, és Noel is - mentegetőzött a testvérével, aki csak csendben várt. Nővérével ellentétben, az ő személyisége inkább rám ütött, csendes, kissé visszahúzódó, hagyja, had intézkedjen helyette a testvére, míg ő beleegyezően bólogat, vagy helyesel.


- Te is szeretnéd szívem? - Kérdeztem az öt éves kisfiamat.


- Igen anya, meséld el - felelte, miközben közelebb jött, hogy az ölembe ülhessen és onnan hallgassa végig a mesét, míg Mia behúzta a napernyő alá, a kissé odébb lévő széket, majd elhelyezkedett rajta, kényelmesen. 


- Hát legyen. Honnan kezdjem ezúttal? - Tettem fel a kérdést. 


- Onnan, hogy a nagyi nem haragudott már - felelte a kis csöppségem, ahogy még mocorgott kicsit az ölemben. 


- Rendben, szóval. Mikor kiküldtük az esküvői meghívókat, Martha nagyiéknak is küldtünk, pedig tudtuk, hogy haragszanak ránk, amiért nem volt hamarabb esküvőnk. Igazából én is haragudtam rájuk kicsit, mert úgy éreztem, hogy fontosabb nekik mások véleménye, mint én, de azért mégis küldtünk nekik meghívót. Nem szóltak, hogy jönnek e, én pedig nem foglalkoztam ezzel, mert nagyon sok dolgom volt, és még te is pici baba voltál Noel - pillantottam le, az ölemben kuporgó kis angyalra, majd folytattam. 






Az esküvőnk, egy szép nyári napon volt. Már hajnalban fent voltam, pedig nyugodtan pihenhettem volna, de túl izgatott voltam az alváshoz. Egész délelőtt csak tébláboltam, és később apa is elmesélte, hogy nem tudott ő sem nyugton maradni. Nagyon lassan telt az idő, és ahogy közeledett az óramutató a tizenegyeshez, én folyamatosan izgatottabb lettem. Már a hasam is fájt, és csak egy kis almát bírtam enni reggel. Ti voltatok már ilyen izgatottak? - kérdeztem közbe.


- Én igen - vágta rá Mia, és aztán el is magyarázta, mikor. - Akkor, mikor a nagyiékhoz mentünk és tudtam, hogy ott lesznek az unokatestvéreim is. Nagyon vártam és nekem is fájt a hasam - regélte, melyre csak bólogattam majd Noelhez fordultam. 


És neked? - Néztem rá a nyugodtan, az ölemben gubbasztó kisfiamra.


- Én akkor szoktam izgulni, mikor a nagyiéknál vagyok és már majdnem este van, és tudom, hogy nemsokára jössz értem, mert szoktatok hiányozni apuval. Ez is számít? - Nézett rám kérdően, melyre majdnem elnevettem magam az arckifejezése láttán. 


- Igen, szívem, számít - feleltem, majd folytattam. - Akkor tudjátok mennyire izgultam. 


Mikor a nagyiék megérkeztek, amiről persze nem tudtam, akkor feljöttek hozzám és bocsánatot kértek tőlem, amiért így viselkedett velem. Tudtam, hogy az esküvő változtatta meg a hozzáállásukat, de nem zavart, csak azt akartam, hogy ne veszekedjünk többet és újra beszélhessünk és láthassuk egymást. Örültem, hogy ezen a napon ők is velem vannak. 


Aztán, eljött az idő. Már minden barátunk és családtagunk megérkezett, minden készen állt arra, hogy összeházasodjunk Apával. Belőlem hercegnőt varázsoltak, Apa pedig igazi királyfiként nézett ki és úgy várt az oltárnál. 






- Mi az az oltár? - vágott közbe Noel, de mire válaszolhattam volna, Mia megelőzött.


- Jaj Noel, te mindig rákérdezel valamire - tolta le kissé kisöccsét, de azért válaszolt - Az ahol a pap bácsi áll és házaspárnak ott kell állni amíg elmondja a szöveget, két oldalt pedig ott ülnek a rokonok - felelte, mutogatva, egészen nagy átéléssel. 


- Jól van na, ha nem tudtam? Most ne értsem a mesét? - Vágott vissza felháborodva.


-Jó- jó, nem baj, hogy megkérdezted, csak nyugi, ne egyétek meg egymást emiatt - vágtam közbe, hogy biztosan ne alakuljon ki semmilyen vita. Nem különösebben veszekednek, de ilyen apróságokon össze tudnak zörrenni. - Mehet tovább? - Kérdeztem rá, de meg sem vártam a reakciót, folytattam.


- Nos, mind a ketten készen voltunk már, apa beállt az oltárhoz, én pedig az ajtóba vártam, hogy odasétálhassak hozzá, amikor elindult a zene még nagyon izgatott voltam, ugyan úgy mint reggel, de amikor megláttam Apát, ahogy ott állt és csak engem várt, minden izgalmam elszállt. Apa rám mosolygott, én vissza, és biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz. Tudtam, hogy apához kell hozzámenjek feleségül és tisztában voltam azzal is, hogy ö az igaz szerelmem. 


- Meg jött a fagyi! - kiáltott ki Andy a hátsó udvarra, de mit sem törődve vele, meséltem tovább és a gyerekek sem moccantak, hallgattak, mintha először hallgatnák végig.


- Miután kimondtuk a boldogító igent, mindenki tapsolt, majd világra szóló lakodalmat ültünk. Volt, mi szem s szájnak ingere. Mindenki jól érezte magát, mulatott és táncolt, mi pedig olyan boldogok voltunk mint még soha azelőtt, mert úgy éreztük, egymáséi vagyunk már mindenhogy, ahogyan csak lehetséges. - Fejeztem be, és abban a pillanatban ért ki Andy is. Egyik kezében négy tálat egyensúlyozva, a másikban pedig az említett fagylaltot tartva. 


- Már megint a történetünket meséled? Lassan le is írhatnád. Amilyen szerencsétlenek voltunk, simán el tudnám képzelni azt, hogy valaki rákap és legközelebb már könyvből mesélhetnéd - viccesedett Andy, de én ezt nem éreztem viccesnek, sőt, nagyon is jó ötletnek tartottam. Úgy éreztem, ez nem butaság, hisz a mi történetünk nem szokványos, mégis boldog a vége. Akkor, abban a pillanatban dőlt el bennem az, hogy igaza van Andynek, leírom a történetünket. 






- Tudod mit? Igazad van. - feleltem. - De majd később, most együnk fagyit! - Mondtam, majd Noelt a talpra állítva segítettem kiporciózni a a fagylaltokat. Andy mellém ült a napozó ágyra, Noel és Mia pedig egy - egy széken falatozta a hűvös édességet. 


Megálltam egy pillanatra, elgondolkozva néztem a családomat és büszke voltam. Nem csak magamra, hanem mindenre, amim van. A szerelmemre, mert kitartott mellettem, tényleg jóban és rosszban. Arra, hogy Mia a saját anyjaként szeret, noha csak hétvégenként van velük, a testvérét pedig imádja. És végül a gyönyörű kisfiamra, mert nélküle az életem sem lenne ennyire szép. Úgy érzem, ha ő nem lenne, nem sikerült volna leküzdenem a démonjaimat, ha nem ismertem volna meg Andyt, a mai napig otthon gubbasztanék egyedül és azon rágódnék, hogy mit kellett volna másképp csinálnom az életemben. Ezzel szemben, van egy gyönyörű családom, boldog vagyok és büszke mindenre amit az élet nekem adott. 


Így kezdődött hát el minden, és így történt az, hogy a mi viharos, olykor zavaros, nagy részt félreértésekkel teli történetünket te is olvashattad.






11 megjegyzés:

  1. Ooooo, hogy rágjam széjjel, ez de édes volt!!! *-*
    És akkor most nem is lesz több rész? :O
    Egyébként imádtam az egészet, az első betűjétől egészen az utolsóig! <3
    Millió Puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. Sajnos nincs több. Puszii*.*

      Törlés
  2. Nagyon imádtam! Remélem hamarosan olvashatok még tőled ilyen remek írásokat!
    Hálám öröké üldöz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szèpen, èn is bìzom benne:)

      Törlés
  3. Szia Sky!
    Neharagudj, hogy igy eltuntem de halozati gondjaink vannak...
    Meg a gép se jô..

    Gyönyörű, kerek befejezês volt!

    Köszönöm szêpen, hogy novellák formájában mindent biven kifejtettel es ilyen modon deritettel fenyt dolgokra..

    Koszonom szépen!

    Minden jôt!
    Szia
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi baj Tina, a lènyeg, hogy idèrtèl. Örülök, hogy tetszett. Èn köszönöm, hogy velem voltál. Puszi:Sky:)

      Törlés
  4. Köszönöm szépen! Remélem hamarosan olvashatok még töled :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem és folyamatosan munkálkodom. Bízom benne, hogy találsz még magadnak tetszőt;)

      Törlés
  5. Nagyon tehetséges vagy! Imádtam! Köszönöm az élményt! :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon tetszett Andy és Molly története,különösen,hogy mindkét szemszögből megismerhettük gondolataikat,érzéseiket.
    Ráébreszti az olvasot,hogy mennyire fontos az ember életében az igaz barátság,az önzetlen szeretet,az őszinteség, a bizalom és még sorolhatnám.Köszönöm,hogy olvashattam ezt az igényesen megírt történetet.Biztos,hogy ezek után rendszeres olvasod leszek,mert tehetséges íro vagy! Sok sikert kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Csilla!
      Köszönöm ezt a pár kedves sort. Nagyon örülök, hogy át tudtam adni azt, amit szerettem volna. köszönöm, hogy velem tartottál és ezután is ezt velem tartasz. Minden jót kívánok neked
      Ölel: Sky

      Törlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!