Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. augusztus 1., hétfő

Tiltott Gyönyör Novellák - #5 Köszöntelek a családban!

Sziasztok!

Bevallom, egy kicsit szomorú vagyok,  mert az előző két bejegyzésre egyáltalán nem érkezett egy vélemény sem és ez nagyon de tényleg nagyon elszomorít, sőt. Nem igazán volt kedvem írni sem, hisz már írtam  nektek többször, engem a kommentek inspirálnak,  azaz ti. Végül, nagyon nehezen az utolsó pillanatban befejeztem a részt, szóval parancsoljatok. Igaz, szabálynak nem hozhatom be, de igazán jól esne néhány vélemény!


Miután Andyvel megígértük egymásnak, hogy ezután tényleg mindent megbeszélünk és nem magunkban őrlődünk, minden rendben volt. A terhességem további időszakát ágyban töltöttem gyakorlatilag folyamatosan. Ha nem Andy volt velem, akkor Nancy, sőt még Tina és a barátnője is átjött párszor, hogy nem unjam magam halálra. Az időm nagy részét sorozat nézéssel, olvasással és internetezéssel töltöttem.


A cég, ami felvásárolta a programomat jól halad, de még legalább egy év, míg a piacra kerül az új felolvasó szoftver, ami igazából már nem is  az enyém, hanem a cégé, de az eladásokból profitálok életem végéig. Ezért sem aggódom amiatt, hogy nem dolgozom, mert az összegből amit kaptam hosszú idegig ellenék, illetve havonta érkezik majd a csekkem  az eladásokból. Az ominózus kerti partink óta, a szüleimmel nem beszéltem. Az apukámtól kaptam egy lapot névnapomra, de ennyivel le is volt zárva a kommunikáció közöttünk. Bevallom, fájt a dolog, úgy érzem nem érek annyit, hogy lenyeljék a büszkeségüket és ne törődjenek azzal mit gondolnak majd mások. Andy szerint csak meg kell békéljenek a helyzettel, azonban én nem tudom ezt elfogadni. Ha szeretnek, szeressenek így is. Ne legyen feltétel az, hogy úgy tegyek ahogy ők vagy mások akarják. Talán azt mondhatom,  ez az egyetlen dolog ami zavart az elmúlt időszakból.

Már alig vártam, hogy kibújjon a kis csöppségünk,  a karomban tarthassam, és gondoskodhassak róla, arról nem is beszélve, hogy furdalt a kíváncsiság, kisfiunk vagy kislányunk lesz e. Már csak pár napom volt a szülésig és nagyon izgatott voltam már. Mindenem fájt, úgy éreztem magam mint egy nagy lufi, ami pillanatokon belül kipukkanhat. Nyűgös voltam, fáradt és féltem is attól, hogy esetleg probléma merül fel a szülés alatt. Andy leste minden kívánságom, folyton kérdezgette, hogy van e valamire szükségem, de számomra ez már nem volt segítség. Feleslegesnek éreztem magam, semmittevőnek. Legszívesebben sétáltam volna egy nagyot az utcán, elmentem volna étterembe vagy bárhová, csak ne a négy fal között kellett volna henyéljek, de sajnos ezt nem tehettem meg addig míg a kis pocaklakóm világra nem jött.




A tavaszi nap sugarai a sötétítő függönyt kikerülve sunyi módon beszivárogtak a szobába, de ezúttal ezt nem bántam. Andy még bőven az igazak álmát aludta, hisz még korán volt, csupán hat óra, nekem azonban úgy pattant ki a szemem, mintha legalábbis tizenakárhány órát aludtam volna, ami nem igaz, hisz alig öt órával ezelőtt nyomott el az álom.

Nehézkesen kikászálódtam az ágyból és úgy döntöttem, veszek egy jó meleg fürdőt. Az orvosom szerint elősegíti a szülést. Én ebben nem igazán hittem, de amúgy is jól esett volna egy kis lubickolás, ezért ezúttal a tusolás helyett ezt választottam.

A sarokkádat tele engedtem jó meleg vízzel, némi vanília illatú habfürdőt öntöttem  a  csobogó vízbe, majd nyakig belemerültem. Jól esett a meleg, ellazította a fájó derekamat sőt, a közérzetem is sokat javult. Csukott szemmel relaxáltam, teljesen el voltam merülve a gondolataimba, mikor egy lágy kéz simított végig az arcomon. Tudtam, hogy a párom az, hisz ki más lehetne. Lassan nyitottam ki a szemem, és egy kedvesen mosolygó Andyvel találtam szembe magam. A kád szélén ült, és úgy nézett le rám, mintha szebbet sosem látott volna.

- Mi ez a vigyor korán reggel – kérdeztem, de az én arcom is tükrözte az ő jókedvét.

- Legközelebb kiabálhatok is, ha azt szeretnéd - viccelődött.

- Nem, ez teljesen megfelel így - válaszoltam, majd egy picit hátrább döntöttem a fejem, jelezve, hogy kérem a reggeli puszimat. Ő ezt szívest örömest meg is adta nekem. Ajkai élősszőr lágyan érintették a számat, s ahogy mélyült a csók, egyre jobban kívántam őt.

- Úgy beülnék melléd - mondta, mikor megszakította még jobban  elmélyülni készülő csókunkat.

- Elférünk ketten is - célozgattam arra, hogy nem lenne ellenemre, ha társulna.

- Az a baj, hogy nem tudnék jó fiú lenni ha csatlakoznék, úgyhogy, inkább megyek és csinálok neked reggelit. - Jelentette ki én pedig lemondóan sóhajtva egyeztem bele.

Mivel a teljes ágy nyugalom kitér arra is, hogy nem lehetünk együtt, mert az is elősegítheti a szülés beindulását, az elmúlt hónapokban újra nélkülöztük az együttléteket. Tudtam, hogy ez ebben az esetben jól is jött volna, de valahogy féltünk  attól, hogy negatív iránya sül majd el a dolog, ezért ezt a szex lehetőségét, mint szülés beindítást levettük a listáról. Ehelyett azonban szerepel rajta a tonik és a meleg vizes fürdő.

Még pancsoltam pár percet, majd úgy véltem, hogy elég a jóból, így megszárítkoztam felöltöztem és kibattyogtam a konyhába, ahol már Andy elkészítette a tálcát egy pohár narancslével, omlettet sütött és mellé rakott még egy kis pirítóst jammel és vajjal.




- Be az ágyba, kész a reggeli - parancsolt rám, de én ellenkeztem.

- Ma együnk inkább itt az asztalnál, jó? - Kérdeztem, és elővettem a mindig bevált boci szemeimet. - Csak most az egyszer - kérleltem nagyokat pislogva.  Pár pillanatig őrlődve nézett rám, láttam rajta, hogy legszívesebben mégis az ágyba dugna, ahogy azt az orvos parancsolta, de azt is tudja, milyen nehezen viselem már az ágyam társaságát.

- Na jól van, de csak most az egyszer - felelte beletörődve, majd a tálcát átvitte az asztalhoz. A Tányérokat és a poharat letette rá, és a saját tányérját is letette. Miután elfogyasztottuk a reggelit, nem volt más választásom, újra a szobába száműzött és miután biztos volt benne, hogy jó helyen vagyok, elindult dolgozni. Szerencsére egész rugalmasak voltak a munkahelyén, így, amíg meg nem érkezett a baba, Andy csak beugrós lett, így több időt tudott velem tölteni. Egész délelőtt sorozatot néztem és bevallom már igen idegesített a főszereplő lány rinyálása a Matt nevezetű gimis szerelme után, mikor úgy éreztem, lassan fél kettő fele, hogy megéheztem. Úgy, ahogy minden nap, most is a közeli étteremből rendeltem magamnak, ezúttal fűszeres rakott padlizsánt csirkehússal, és egy kis zellerkrém levest. Gyorsan meg is érkezett az étel. Miután megettem a rendelt finomságokat úgy éreztem, jó fog esni egy kis szundikálás, ezért le is pihentem.

***



Riadtan pattantak ki a szemeim. A hideg, nedves nadrágom kellemetlenül tapadt a combomra miközben újra éreztem azt a görcsös fájdalmat, melyet pár hónappal ezelőtt,  de ezúttal nem estem pánikba,  hisz tudtam mi következik:  jön a baba!  Andy reggel azt mondta, négy óra fele ér haza. Az órára pillantva,  az negyed ötöt mutatott, de úgy sejtettem még nem ért haza, ezért a telefonomért nyúltam, miközben próbáltam a videókból ellesett nyugtató légzést reprodukálni.




- Szia szívem, mindjárt otthon vagyok már - szólt bele csilingelő hanggal a telefonba.

- Az jó lesz, mert van egy kis dolgunk a kórház felé - mondtam, talán egy kicsit nagyobb izgalommal, mint ahogy azt szerettem volna.

- Tessék? - kiáltott fel rögtön - jön a baba? - kérdezte, szinte feleslegesen, csak bizonyosságképp.

- Igen - válaszoltam.

- Két perc és ott vagyok - csengett a hangja idegesen.

- Hé, nyugi, csak lassan, ne rohanj, még van idő - feleltem miközben jót mosolyogtam az izgalmán.

- Jó, akkor is igyekszem! - Felelte sietve, majd bontotta a vonalat. Mikor kicsit enyhülni éreztem a fájdalmat, lassan elbattyogtam a szekrényig és kivettem belőle egy tiszta melegítő együttest a fiúkból pedig fehérneműt, majd megmosakodtam és átöltöztem. A koszos ruhámat és a lepedőt pedig összefogtam és lassan lépkedtem a mosókonyha felé, mikor Andy szinte lihegve esett be az ajtón.

- Te meg mit csinálsz? - kérdezte idegesen.

- Megyek, és berakom a szennyest a mosógépbe - feleltem teljesen nyugodtan és természetesen, minta ő kérdezett volna butaságot. Nyugalmam köszönhető volt annak hogy tudtam, a magzat víz elfolyt ám a vajúdósomnak ez csak az eleje, a baba még biztosan nem bújik ki pár órán belül.

- De azonnal mennünk kell a kórházba - rivallt rám.

- Nyugodj meg életem, vegyél mély levegőket - mondtam, miközben odasétáltam hozzá, és vártam, hogy meg is tegye amit kérek. Miután fújt egy nagyot folytattam - jó, akkor most ülj le és szusszanj egyet, majd ha öt percesek lesznek a fájások, elindulunk  - mondtam és elmasíroztam a kitűzött célom felé. Betettem a mosást és a szárító funkciót is kiválasztottam.

Miután elkészültem, még én is leültem a kanapéra, ahova Andy és átnéztem az előre elkészített kis táskát, melybe olyan dolgok voltak, amire szükségem lehet a kórházban, miközben Andy ha jól láttam cseppet sem nyugodott meg.

Mikor éreztem a következő fájást, felpillantottam az órára és így megtudtam, hogy a fájásaim nyolc percesek, azaz, hogy a két fájás közötti idő nyolc perc körül mozog.

- Nem mehetnénk be hamarabb? - Kérdezte Andy aggodalmasan, mikor látta a fájdalmat az arcomon, melyet próbáltam mély levegőkkel kompenzálni.

- Attól megnyugszol? - Adtam be a derekam.

- Nem, de sokkal jobb volna, ha kórházban lennénk már, ahol biztos kezekben vagytok - válaszolta.

Miután rábólintottam arra, hogy induljunk hamarabb, pillanatokon belül beértünk a kórházba, hála annak, hogy elég közel van és annak is, hogy Andy valószínűleg ez idő alatt bekarmolt pár büntetést, de látszólag nem zavarta a dolog. Miután beérkeztünk a recepcióhoz,  kapta egy szobát és kis idő múlva az orvosom is megérkezett. Miután megvizsgált, és mindent rendben talált jelezte, ha bármi probléma van, nyugodtan szóljak egy nővérnek és jön. Bevallom, rosszabbra számítottam. Amíg vártam, hogy elérkezzen végre ez a pillanat, bőven volt időm böngészni, utána olvasni a szülési élményeknek,  pár videót is megnéztem ami őszintén megrettentett, hisz ott rengetegen írták, mennyire rossz élmény volt számukra a szülés, mekkora fájdalommal járt, s milyen kínokon mentek át míg kibújt a csöppségük, azonban nekem ez nem volt akkora törés. Fájt, természetesen, de csendben tűrtem a fájdalmat, olyankor Andy kezét szorongatva, összeszorított fogakkal számoltam magamban egytől felfelé, míg el nem múlt a fájdalom, miközben Andy a hátamat simogatta, vagy épp a mellkasának dőltem és vártam, hogy elmúljon a fájdalom. Mikor nagyjából öt óra elteltével elég sűrűek lettek a fájások,  az orvosom úgy döntött mehet a menet, így betoltak a szülőszobába. Andy is velem volt így zöld kórházi felszerelésben ült mellettem, végig a kezemet fogta s biztató szavakat sugdosott a fülembe, míg el nem jött az utolsó, nagy nyomás ideje és a pici babánk végre, a nagy várakozásnak eleget téve a világra jött, melyet hangos, fülsüketítő sírással jelzett mindenki számára.




Megkönnyebbülten dőltem hátra az ágyon, hisz bármennyire is könnyebb volt a dolog a vártnál, attól elfáradtam.




- Kisfiú - szólalt meg az orvos, miközben egy kis csomagot helyezett a mellkasomra. A sírás rögvest alábbhagyott, csak nagy szemekkel nézett rám. Nagy mosollyal  pillantottam fel  Andyre, kinek szemei boldogan csillogtak s talán néhány könnycsepp is megbújt bennük. Büszkén csókolt meg, majd dörmögte el, mennyire szeret én pedig teljesen megbabonázva néztem a jövevényt. Haja sötét, szinte fekete, kis szemei szürkésen csillogva néztek vissza rám. Olyan boldogságot éltem át, mint még soha. A kötelék, mely köztem és a gyermekem között rögtön kialakult, semmihezs em fogható. Tudtam, mostantól ő a mindenem, vigyáznom kell rá bármi áron és nem is vágytam másra, csak arra, hogy ez megtörténjen. Miután a picit is megvizsgálták és velem is végzett az orvos, visszatérhettünk a szobámba. A babának az ágy mellé tettek egy kórházi babaágyat de bevallom, semmi pénzért nem engedtem volna el, csak addig míg Andynél van.




- Hát nem gyönyörű ?- Kérdeztem Andyt, aki mellém fészkelte be magát, kezeit a vállamon pihentette míg kisfiuk a karomban aludt.

- A legszebb kisfiú  a világon - felelte, és egy halvány puszit adott az arcomra, miközben megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait.

- Megnyugodtál végre? - mosolyogtam rá és rápillantottam.

- Az hiszem - felelte - Annyira büszke vagyok rád - nézett rám őszinte tekintettel.

- Miért? - Kérdezem vissza, bár sejtettem a válaszát.

- Mert annyira jól bírtad. Hihetetlen, hogy szinte mosolyogva mentél szülni - kacagott egyet.

- Jó, azért nem pont mosolyogva, de sokkal  rosszabbra számítottam - feleltem. - Te nyertél - Mosolyogtam rá.

- Igen, tényleg - válaszolt, miközben láttam rajta, hogy elgondolkodott.

- Na, és? Mi lesz a neve? - Érdeklődtem, mert már tényleg tudni szerettem volna. Eddig nem mondott semmit, bár voltak felmerülő nevek, sosem mondta ki, mik közül válogat.

- Mit szólsz a Noelhez? - Kérdezte, miközben tekintetét újra a babára vezette.

Ízlelgettem magamba a nevet, miközben a karomban mocorogni kezdő picurra néztem. A pici kinyitotta álmos szemeit miközben kis nyöszörgő hangot hallatott.



- Szia Noel, köszöntelek a családban - mondtam, miközben picit ringatni kezdtem, hogy ne kezdjen el sírni. Andy közelebb húzott magához, és egy puszit adott a fejem búbjára. Végre, egész életemben először úgy éreztem, mindenem meg van amire szükségem lehet. Eddig mindig vágytam valamire. Fiatal koromban arra, hogy elköltözhessek a szüleimtől, kicsit idősödve munkára és diplomára, majd munkahelyre, szerelemre és végül egy családra. Mára mindenem meg van amire valaha vágytam és nem panaszkodhatom. Bármilyen  göröngyös is volt  az idáig vezető út, úgy érzem, ebben a percben én vagyok a világ legboldogabb embere!

9 megjegyzés:

  1. *-* *-* *-* *-*
    Nem tudom, hogy mit is mondjak. Bírtam, hogy Molly milyen nyugodt volt, Andy meg milyen ideges volt, hogy nem mentek rögtön a kórházba :D
    Nem tudom mit mondhatnék, mint ahogy az összes röbbi ez a rész is nagyon jó lett. Nem hiába ez a kedvenc történetem:3
    Várom a következőt!^^ :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szèpen, nagyon örülök, hogy tetszik ès azt is, hogy ìrtál<3

      Törlés
  2. Névtelen12:41 du.

    Nagyon jo lett nemreg keztem olvasni az egeszet de 2nap alatt elolvastam hihetetlenul jol irsz gratulalok hozza :) s nagyon varom a kovetkezo reszeket :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszik ès ügyes vagy, hogy ilyen gyorsan vègeztèl ennyi rèsszel:)

      Törlés
  3. Köszönöm, még csak ma/tegnap találtam rá a blogodra, és a történetre, de már megszállottja lettem, szabadon száll a képzeketem, még rajzolni is elkezdtem, megalkodtam pár jelenetet. Nem akartam lefeküdni, és most.. fél három van, és ezt a fejezetet most kezdem! :D És tervezem sokszor elolvasni.. c: Imádom c: Sok sikert kívánok, és remélem hamarosan könyvben is viszont láthatom ezt aa csodás történetet! Várom a folytatást!!!! :)
    Dóra <3

    VálaszTörlés
  4. Küldetés teljesítve! :D :D Elolvasva megszeretve! <3
    Noel név olyan aranyos! :D
    Nem tudok várni :'((((
    :D
    Dóra <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Dóra! El sem hiszed, mennyire örülök, hogy megszeretted a történetet. Ha minden jól megy, hétfőn érkezik a rész, de lehet, hogy lesz egy kis csúszás vele, mert most a napjaim kicsit húzósak. Igyekszem mindenképpen! Ölel: Sky Jensen<3

      Törlés
    2. Helló c:
      Ezazzzzz!!! :D :D Kedvenc napoma hétfőőőő!! :D :D Mostantól ;) nagy Andy fan vagyok, de mikor elolvastam a történetet tényleg mintha Andy személyiségét tükrözné, ilyennek ismerem, bár a koncertjén nagyrészt énekelni hallottam! :D
      Nagyon várom! :D
      Dóra <3

      Törlés
    3. Nagyon örülök:) Igen, én is így tudnám elképzelni a személyiségét, illetve amit mutat, nekem ilyennek jön le:)

      Törlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!