Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. október 20., csütörtök

10. Rész

***Thea***

A gyász érzésénél egy dolog lehet rosszabb. Ha nem csak a halott családod gyászolod, hanem a szerelmet is, ami talán el sem kezdődött. Lehet, hogy a kapcsolat nem fejlődött ki, de határozottan biztos vagyok benne, hogy a szívemet lassanként megnyerte. Ha megkérdezné valaki, miért szeretem, nem tudnám rá a választ. Borzasztó belegondolni, hogy rajtam kívül mást is csókol, mást is átölel s ő nem az enyém; nem is volt soha. Adandó ez a helyzetből, de lehet, hogy könnyebb neki titkolni a dolgokat, mintsem lépni, és vállalni a felelősséget az érzései és a döntései után. 

Úgy érzem magam, mintha visszacsöppentem volna a baleset utáni időszakba. A rossz kedv és a passzivitás eluralkodott felettem, nem vagyok jól, nem vagyok teljes. Rose felnézett hozzám párszor, de miután nem voltam túl kommunikatív, feladta. Sokan nem tudják kezelni ezt a helyzetet és inkább hagyják. Nem okolom érte, azt szerettem volna, hogy hagyjon békén, és ezt meg is értette, viszont 

David keményebb dió volt. Miután nem fogadtam a hívásait napokig, kaptam egy üzenetet, hogy a gépe ma eset nyolc órakor landol a reptéren. Nagy nehezen, de összeszedtem magam egy kicsit. A lakásba rendet tettem, kiszellőztettem és vettem egy nagy fürdőt. Attól a ténytől, hogy David meglátogat, egy fokkal jobban éreztem magam. Belebújtam egy kényelmes cica nadrágba, pólót és egy jó meleg szőrös pulcsit húztam, majd lementem a kávézóba.

Mikor beléptem, Rose és Andy valamin nagyon vitáztak. Nem tudtam kivenni semmit a beszélgetésből, és nem is érdekelt. Kellemetlen volt számomra, hogy Andy is ott volt a kávézóban, így rendeltem egy kávét és leültem a legmesszebb a társaságtól.

Végig követett a tekintetével, míg helyet nem foglaltam. Próbáltam nem rá figyelni, ezért az ablakon bámultam kifelé, azon merengve miképpen juthattam megint ennyire a béka feneke alá érzelmileg, és lassan testileg is.

Egy bögre koppanására lettem figyelmes, majd egy huppanásra, mely jelezte, hogy valaki leült a boxom szemközti részére.

- Szia! - Szólított meg az ismerős hang, de én pedig figyelmen kívül hagytam a tényt, hogy társaságom van. Nem akartam foglalkozni vele, hogy ott ül velem szemben, de a szívem majd kiugrott a helyéről. Legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam ott helyben, de nem lehetett.

- Rám figyelnél kérlek? Csak pár percre, aztán folytathatod az ablakon kibámulást. - Szólt kissé ingerültebben.

Lassan felé fordítottam a fejem, de nem mondtam semmit, hallgattam, vártam, hogy mit szeretne mondani, hiába tudtam, bármit is szeretne mondani, attól a helyzet csak rosszabb lesz.

- Megbeszélhetnénk a múltkor történteket? Nem hiszem, hogy nem tudnánk megoldani ezt a dolgot valahogy. Hidd el, próbálok megoldást találni arra, hogy együtt legyünk, de nem egyszerű a helyzet. Féltelek téged és a családomat is. Ha valami történne veletek, azt nem bocsájtanám meg magamnak soha. Ezért szeretném, ha titokban tartanánk a dolgot addig, míg meg nem oldom. - Mondta közelebb hajolva, szinte suttogva, mintha a falnak is füle lenne; nehogy meghallja valaki.

- Persze, én csak egy titok vagyok, nekem nincsenek érzéseim. Igaz? Tudod milyen ez Andy? Tudni, hogy mikor elmész mellőlem, más lányt ölelsz, mást csókolsz helyettem? Látni, ahogy Elenorral vagy, és tudni, hogy én is lehetnék? Végig nézni mindezt rezzenéstelen arccal? Ha nem tudnád, igazán szar érzés! - Mondtam, miközben erre a kis időre a szemébe néztem, majd folytattam - Nem, nem szeretném ezt megbeszélni és nem vagyok rád kíváncsi addig, amíg azt nem mondod, hogy elhagytad őt és teljes egészében, nyilvánosan egy pár lehetünk. - Mondtam, már a végét könnyekkel küzdve ő pedig szomorú szemekkel hallgatott végig a válaszom, majd lehajtott fejjel felállt, és szó nélkül sétált vissza a pulthoz.
Kávémat a kezembe véve, lábamat felhúzva bámultam ki újra az ablakon, hagytam, hogy az önsajnálat leple újra rám hulljon és elzárjon a külvilágtól.

Az ajtó halk csilingelése jelezte, hogy új vendég érkezett a kávézóba. Egy magas, világos hajú, kék szemű kissé izmos testű ismerős alak lépett be az apró ajtón, határozott léptekkel a pult felé vette az irányt és igaz, nem hallottam, de feltehetőleg engem keresett, mivel barátnőm felém intett a kezével közben pedig tátott szájjal figyelte a betoppant, számára idegent. Andy hasonló reakcióval nézte végig, hogy David odasétál hozzám, leül mellém és se szó, se beszéd, szoros ölelésbe von.

Rögtön megeredtek a könnyeim, nem érdekelt ki lát, ki hall. Szorosan öleltem magamhoz az egyetlen biztos pontot az életemben. Egyszerre tört rám a hiány érzet, a szeretet amit David iránt érzek. Megnyugtató volt az ölelése. Hiába nem tudta mi a baj, nem kérdezett. Nem éreztem a hiányát míg ide nem ért. Most tudatosult bennem csak az a tény, mennyire szeretem őt. Hosszú percekig csak öleltem, mikor egy hatalmas ajtócsapódás zengte be a kis kávézót. Felkaptam a fejem, de csak Rose értetlen tekintetét láttam. Közelebb lépett hozzánk és kérdő tekintettel nézett rám. Vettem a célzást, így bemutattam őt Davidnek miután kibújtam az öleléséből. 

- Rose, ő itt David. Egy régi jó barátom. David, ő pedig Rose, már meséltem róla. - Mondtam kedvtelenül, szipogva a könnyeimet törölgetve.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Rose. - Nyújtotta felé a kezét David.

-Én is. - Viszonozta a kézfogást a lány.

- Thea nem akarok beleszólni, de szerintem, fel kéne hívnod Andyt. Egy kicsit talán - keresete a megfelelő szót - elhamarkodottan vonta le a következtetéseket. - Írta körbe Andy féltékenységi jelenetének a körülményeit. 

- Nem hiszem, hogy bármit is meg kellene magyaráznom neki. - Mondtam dacosan, pedig tudtam, lenne mit elmondani, hisz nem tudja ki David, nem tudja milyen szálak fűznek hozzá. Ő csak annyit tud, amit látott az pedig félreérthető. Bevallom kicsit jól esett a reakciója. Hiába nem úgy van ahogy gondolja, legalább most érezheti, nekem milyen, mikor együtt látom Elenorral. 


*** 


Kis idő múlva, a lakásom kanapéján kucorogtam David ölelésében. A csendet ö törte meg.

- Megnyugodtál egy kicsit? - Kérdezte, mikor már nem sírtam.

- Igen, azt hiszem - feleltem nagyot sóhajtva. 

- Szeretnéd elmondani mi volt a baj? - Kérdezte kedvesen.

- Csak akkor ha te kezded. Hetek óta furcsa vagy. Tudom, hogy bánt valami. - Húztam az időt, hátha később kell kimondjam hangosan is azt, ami körülöttem forog mostanában.

- Hát rendben - sóhajtott ő is és belekezdett. 

- Igazából a bajom, te voltál - tartott egy rövid szünetet, én pedig rákaptam a tekintetem, hisz nem gondoltam, hogy én vagyok mindennek a forrása - jó ideje érzek irántad valamit, szerintem ez nyilvánvaló, hiába nem mondtam ki kerek perec neked még sosem. Szeretlek, jobban mit azt gondolnád. Tudom, nem kellene ezt elmondanom, tudom, hogy te nem így érzel, de annyira hiányoztál már az elmúlt hetekben és most, hogy megláttam, menyire ki vagy borulva - hagyta abba a mondatát, majd visszatért az eredeti témához - Ha van egy kis esélyem arra, hogy valaha, csak egy kicsit is szeress úgy, mint én téged, akkor ezt tudnod kell. Mindent megtennék érted, és azért, hogy velem légy, de megelégszem a barátságoddal is, ha csak ennyit tudsz adni nekem magadból. 
Őszintén szólva, két dologért jöttem ma ide. Az első, hogy ezt megmondjam, a másik pedig, meg szeretnék tenni valamit, ami talán megváltoztathatja az érzéseidet felém - felelte s én még fel sem fogtam szavait, már ajkamon éreztem az övéit. 
Úgy szorított magához, úgy csókolt mintha ez lenne az egyetlen esélye arra, hogy megmutasson mindent amit odabent érez. Egyszerre volt csókja vad, gyengéd, érzelmekkel teli és nyers.

Éltem a pillanattal, visszacsókoltam. Magam is meglepődtem, de élveztem az erőt, melyet David sugárzott. Azt az energiát amit árasztott magából; hirtelen elfelejtettem minden bajom, olyan volt mint egy drog. Drog, ami elfeledtet velem mindent, és mindenkit, pár pillanat erejéig.

Az eszem és a szívem véres harcot vívott. Míg szívem Andyért, eszem Davidért küzdött egy reménytelen csatát, melyet úgy is a szív nyer.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!