Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. október 20., csütörtök

12. Rész


*** Andy***




Arra ébredtem, hogy Thea vörös hajtincsei Csiklandozzák az orromat. Kinyitottam a szemem, s gyönyörű arcának minden négyzet centiméterét mélyen az emlékezetembe véstem, mert lehet, hogy ez az utolsó alkalom, hogy így láthatom őt.






A bűntudat lassan felemészt. Itt ez a gyönyörű, angyal arcú, ártatlan lány, aki tegnap éjszaka annyira megbízott bennem, hogy még a szüzességét is nekem adta, én pedig úgy érzem nem érdemlem meg. Nem lehet, nem szabad, hogy engem szeressen. Túl jó hozzám.




Bonyolult a kapcsolatom a munkám, az egész életem. Úgy érzem, mindenemet átjárja a romlás, s ez csak egyre rosszabb. Én kapálódzok, próbálok javítani mindenen, kihúzni magam a mocsok gödréből de minél jobban tiltakozom, ezer s ezer kéz húz vissza. Félek, ha hagyom, hogy ez a csoda, aki belépett az életembe, mellettem maradjon, magammal rántom a mocsokba.




Lassan mocorogni kezdett, majd kinyitotta azokat a tenger kék szemeket amiket annyira imádok. Huncut mosoly terült szét az arcán, ahogy meglátott.







- Szia. - köszöntem, s közben nyakába fúrtam az arcom, belélegeztem az édes vanília illatot amit a haja árasztott.




- Szia. - köszönt rekedtes hangon.




- Hogy érzed magad? - kérdeztem óvatosan, célozva a tegnap estére.




- Jól, mosolygott, válasz közben s lassan szembe fordult velem az ágyon, kezét a nyakam köré fonta majd lágyan megcsókolt. - Most pedig már még jobban.




- Legszívesebben onnan folytatnám, ahol éjszaka abbahagytuk, de sajnos nem gondolom, hogy jó ötlet volna, ezért mit szólnál egy kád forró vízhez? - Dobtam fel az ötletet, mert nem akartam neki fájdalmat okozni, így is elég volt tegnap.




- Hmm... benne vagyok. - egyezett bele szinte azonnal.




Nehézkesen felkeltem és elindultam a fürdőbe. Megnyitottam a meleg vizet s míg vártam, hogy megteljen a sarokkád, az első flakonból amit találtam, nyomtam egy keveset a vízbe. Szinte rögtön megcsapott ugyan az a vanília illat, melyet Thea haja is árasztott.




Szépen megtelt a kád meleg vízzel a tetején pedig vastag habréteg úszott. Visszasétáltam a szobába, ahol ő már a pólómban üldögélt az ágy közepén.




- Kész a víz, és nagyon csini a pólód - böktem rá mosolyogva.




- Bocsi, nem találtam a kéz közelben másikat - mosolygott rám - vigyázok rá! - Biztosított arról amit eddig is tudtam.




- Na, gyere, kész a víz - mondtam, és a kezénél fogva felhúztam, majd magam előtt vezettem el a fürdőig.




A hátulról átöleltem, majd nyakába csókoltam. Lassan, gyengéden megemeltem a pólót az alsó szegélyénél fogva, majd áthúztam a fején, így ott állt előttem, kínzóan, meztelelenül. Lassan végighúztam az ujjbegyeimet a háta vonalán egészen a fenekéig, majd derekára csúsztattam a kezem, és magam felé fordítottam.




A szemeit lesütötte, nem nézett a szemembe, szégyenlős volt. Kezemmel megemeltem az állát, jelezvén, hogy nézzen rám.




- Gyönyörű vagy - mondtam mélyen a szemébe nézve. Válasza egy halvány mosoly volt.




Besegítettem a kádba, majd csatlakoztam hozzá. Rajtam feküdt a vízben, tarkója a mellkasomon pihent, csak halk, nyugodt szuszogása törte meg a csendet.




- Most mi lesz? - Kérdezte kis idő múlva - Mármint, kettőnkkel - javította ki magát.

- Bár tudnám - mondtam őszintén, nagy sóhaj kíséretében.
- Gondolkoztam, és szeretném veled megpróbálni. Ha csak ennyi amit adni tudsz, ha csak egy titok maradok is, és csak egy hétig, egy hónapig, vagy egy évig tart majd, nekem úgy is jó. Boldog vagyok, ha ennyit is veled tölthetek - vallotta be az érzéseit velem kapcsolatban, ez pedig váratlanul ért.
- Teljesen biztos vagy ebben? Félek nem vagy tisztába azzal, hogy mire vállalkozol. Sokkal bonyolultabb és veszélyesebb dolgok folynak körülöttem, mint azt gondolnád. Nem akarlak veszélybe sodorni. Rettegek a gondolattól is, hogy bajod esik. Nem ismered Ronaldot, és Elenor sem annyira ártalmatlan, ahogy kinéz. Ronald így is tud rólad, de talán sikerült elterelnem a gyanúját. Elenor pedig nagyon furcsa mostanában. Mindenben a kedvemre tesz, és nem vitázik. Sosem volt ilyen. Nem tudom mi lelte. Így is úgy gondolod, hogy megéri? -  vázoltam fel számára a helyzet komolyságát. 
- Nem, nem vagyok benne biztos, de ez nem számít. Majd jobban figyelünk. Szeretnék veled lenni Andy- fordult meg, hogy a szemembe nézhessen.
Hogy tudnék ellenállni azoknak a gyönyörű szemeknek, hiába tudtam, ez az egész nagy hiba, hiába kellett volna lezárnom és hagynom öt nyugodtan élni, nem ment. Valami vonz benne, valami furcsa, valami megmagyarázhatatlan, s csak azt érzem, mellette kell lennem bármi áron...

Lassan megcsókoltam. Éreztem, ahogy a vágy egyre jobban úrrá lesz rajtunk, már nem tudtam parancsolni magamnak, újra érezni akartam öt, újra belé akartam temetkezni, felejteni, mert mikor mellettem van, csak azt érzem, jó helyen vagyok, megérkeztem oda, ahol lennem kell.
A lassú, gyengéd csókok, hamarosan kívánkozó gyötrelemmé váltak. Egyre inkább vágytam arra, hogy testem testében érezhessem újra. Meredező férfiasságom Thea  combjához ért. Felnyögött,  olyan kéjesen, olyan vágyakozva, hogy alig tudtam magam türtőztetni. Vizes teste hozzám simult, csak néztem hogyan vonaglik felettem ő is a vágytól. Elváltak ajkaink, zihálva néztünk egymás szembe, majd másodpercek alatt, ha lehet még durvábban csókolt. Lassan végig simítottam belső combján melytől megremegett a kezeim alatt.
Kényelmesen elhelyezkedett fölöttem, majd fokozatosan csúszott rá, a férfiasságomra. Lassú tempóban mozogni kezdett. Láttam rajta, hogy élvezi, máshol jár már, pont mint én.
Tempója gyorsabb és gyorsabb lett, én a derekát fogva próbáltam irányítani, de nem volt rá szükség, csodálatosan csinálta. Halk nyögésekkel adta tudtomra, ő is élvezi. Lassan hatalmába kerített az ismerős érzés, erősen szorítottam magamhoz, ezzel késztetve arra, hogy erőteljesebben mozogjon.
Izmai megfeszültek, körmeit a vállamba mélyesztette. Hangos nyögés közepette érte el a gyönyör kapuját. Nekem sem kellett több, ahogy láttam az arcára kiülő élvezetet, engem is utolért a várva várt érzés.
Tempója lelassult, majd teljesen megállt. Mellém feküdt a már langyos vízben, s nagy sóhajjal bújt hozzám.

- Köszönöm - törtem meg a csendet. Úgy éreztem meg kell köszönnöm azt, hogy bízik bennem, hogy esélyt adott, de legfőképp, hogy nem menekült el s megmutatta, hogy engem is lehet szeretni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!