Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. október 20., csütörtök

13. Rész

***Thea***

 Meg sem tudom számolni, az elmúlt pár hónapban, hányan kérdezték meg tőlem, hogy hogy vagyok. Mindig csak azt feleltem, nem jól, de jól leszek. Annyiszor adtam ezt a választ, de magam sem hittem, hogy ez bekövetkezhet, mostanáig.
Hónapok óta először érzem azt, hogy boldog vagyok. Színlelés nélkül tudok mosolyogni, talán, mintha az a folyamatosan szorító fájdalom, amit a mellkasomban érzek, lassanként csökkenne.


Magam sem tudom elhinni, hogy mindezek után, lefeküdtem Andyvel.  Annyira kiakaszt az egész, ami körülötte folyik, mégis vele úgy érzem, végre újra kapok levegőt. Ha meglátom, hirtelen a szívem a torkomban dobog, a szavam pedig elakad. Viszont, pár perc után, felengedek, s minden bajom elmúlik majd szívemet elönti a boldogság.  Csak rá figyelek, és ő pedig rám. Annyira jó érzés, ha velem van.


Miután délelőtt elment dolgozni, úgy gondoltam, ideje egy kicsit össze szednem magam, így elindultam, hogy keressek egy szépségszalont, ahol rendbe rakja valaki a hajam, mert nagyon elhanyagoltam mostanában.
Már jó ideje sétáltam, be-betértem egy egy üzletbe és találtam is pár, nekem való csinosabb ruhadarabot, így egyben a ruhatáramat is frissítettem, tekintve, hogy nem sok holmit hoztam magammal Redhillből.
Fáradtan léptem be, az első szépségszalonba amit találtam.
-  Üdvözlöm! Miben segíthetek? - Kérdezte nagy mosoly keretében a recepciós pultban álló, körülbelül harmincas évei elején járható, magas, afroamerikai nő.
- Jó napot. Szeretnék vágatni a hajamból, és talán egy festés sem ártana -  mondtam, apró mosollyal hölgynek.
- Ezen szerencsére tudunk segíteni. Két féle szolgáltatásunk közül választhat. Vannak olyan fodrászaink akikhez időpont szükséges, illetve gyors fodrászatunkban azonnal igénybe veheti a szolgáltatásainkat, ha úgy érzi, most rögtön megcsináltatná - ajánlotta fel a lehetőségeimet.
- Köszönöm, ha egyforma szakértelemmel dolgoznak, mindenképpen szeretném most letudni a dolgot - jelentettem ki határozottan.
- Természetesen, minden dolgozónk rendkívül ügyes. Jöjjön, bekísérem Gremmához. Ő, talán az egyik legjobb emberünk, bátran mondja el neki mit szeretne, teljesen biztos vagyok benne, hogy bármilyen frizurát elkészít önnek igénye szerint - hadarta el a megnyugtató szavakat, miközben az üzlet szemközti oldalán lévő székekhez kísért.
- Foglaljon helyet, Gremma azonnal itt lesz - kínált fel a kényelmes fodrász széket egy hatalmas tükörrel szemben, mely előtt különböző eszközök és termékek sorakoztak katona rendben.
Kis idő múlva, egy fiatal, talán velem egyidős lány állt meg mögöttem. Haja a szivárvány minden színében pompázott, orrába karika, szájába piercing, a füleiben fültágító, körülötte pedig végig pici pont fülbevalók dobták fel az eddig is extrém megjelenését.
Kicsit meghökkentem a kinézetén, de kedvesen szólított meg, így a kezdeti rémület gyorsan alább hagyott.
- Szia. Nagyon örülök, hogy hozzám kerültél. Én Gremma vagyok és  imádom a hajad - túrt bele rögtön derékig érő sörét vörös hajamba - szóval, miben segíthetek neked?
-  Én Thea vagyok, s mint látod, eléggé töredezett a vége, így abból vágatnék, és egy festés sem ártana, talán esetleg egy más árnyalat jó lenne, de a vörös maradjon - soroltam el mit szeretnék.
- Szuper, már van is egy ötletem, de nem árulom el mi az, csak ha kész, rendben?
Beleegyeztem a meglepetés átalakításba, így Gremma el is kezdte munkát. Nem tudtam mit csinál, de fél óra múlva egy csomó alufólia kocka állt ki a fejemből, és beültetett egy búrába ami meleg levegőt keringetett.
Mikor lejárt a húsz perc, lemosta a festéket, majd megigazította a hajvégeimet, és megszárította az elkészült frizurámat. Mikor belenéztem a tükörbe, meglepődve tapasztaltam, hogy az arcom szinte megváltozott. Eddig sötét vörös  hajamból, világos meggy vörös lett,  a hossza nem kifejezetten változott, megmaradt az eredeti hosszúsága, mégis sokkal lágyabb és puhább lett. Gremma segítségével elértem a célom. Nem csak belül, de kívül is megváltoztam. Úgy érzem új ember lettem, mégis ugyan az.
- Szóval, most már elárulod? Pasi ügy, igaz?  - Kíváncsiskodott munkája befejeztével alkalmi fodrászom.
Mosolyogva ráztam meg a fejem, úgy éreztem, hogy meg fogja kérdezni.
- Nehéz időszak áll mögöttem, most talán bonyodalmasan, de találtam valakit, akivel jól érzem magam, úgy gondolom,  végre le tudom zárni a múltam, és élhetem az életem - avattam be a kis titkomba.
Ő csak kedvesen mosolygott válaszképp. Megköszöntem a csodás munkáját, megígértem, hogy legközelebb is hozzá jövök majd, s elindultam hazafelé. Út közben még beugrottam a gyógyszertárba, kiváltottam az utolsó adag fogamzásgátlómat majd bandukoltam tovább, megújulva, boldogan s közben azon agyaltam, hogy mindenképpen keresnem kell itt egy nőgyógyászt, mert a féléves vizsgálatom hamarosan aktuális lesz és a receptem is elfogyott.
Nagy csomagjaimmal, fáradtan huppantam le a kávézó pultjához.
- Nem hiszem el, hogy nélkülem mentél vásárolni, és még fodrászhoz is! -  Nézett rám haragos szemekkel Rose, de a végét már el is nevette.
- Úgy gondoltam, ideje egy kis változtatás - válaszoltam felettébb vidáman.
- Á! Valakinek nagyon jó kedve van ma. Ácsi! Nem hiszem el! Ez nem lehet igaz! Mi a jó francot csináltál te Andyvel? Reggel, az ö képéről sem lehetett levakarni a vigyort. Vagy, tudod, mit? Nem, nem érdekel, nem akarom tudni! -  Vívódott, s közben a kezét fal ként  maga elé tartva rázta a fejét.
-  Rendben, te tudod! -  Vigyorogtam, mint a vadalma. - Akkor adj nekem egy kávét mert végem van mára.
Rose mosolyogva tette le elém a kívánt fekete mérget, s már ment is tovább dolgozni. Amint megittam, s szusszantam egyet, hazamentem. Kipakoltam a szekrénybe mai szerzeményeimet, majd lepihentem, mert tényleg lefárasztott, az éjszaka és a mai nap.
***

Egy erdőben voltam. Mindenütt hó lepte fák. Zihálva álltam  meg egy száraz törzsénél. Hirtelen egy árnyat láttam felvillanni a szemem sarkában, de mire oda kaptam a fejem, nem marad belőle semmi. Csak futok, rohanok, s érzem: az életemért küzdök.  Hallottam  a lépteit magam mögött, de mikor hátranéztem, nem láttam, csak a mögöttem elterülő havas erdőt. Hirtelen erős rántással a földre kerültem és elnyelt a sötétség. Már tudtam, nem más kergetett mint a Halál.
***


Egy újabb rémálomban volt részem. Hát már soha sem múlik el a rettegés? Mindig ez történik, ha nagyobb változás áll előttem. Újra és újra előjön, ahogy futok az életemért, de mind hiába, mindig ugyan az a vége, meghalok. Ilyenkor elgondolkozom, a szüleimen. Vajon ők is ezt érezték? Ők is így mentek el, ekkora fájdalommal?


Halk kopogás jelezte, vendégem érkezett. Nyúzottan, fáradtan nyitottam ki a bejárati ajtót, a tegnapi vidámság és jó kedv, elillant, mintha meg sem történt volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!