Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. október 20., csütörtök

3. Rész

   Másnap, boldogan ültem be a taxiba mely új lakásom felé vitt. Egyedül az árnyékolta be a jókedvem, hogy David nem örül annak, hogy itt vagyok. Ő úgy gondolja, otthon is túl tudtam volna lépni a dolgokon, és nem örül, hogy egyedül vagyok itt. Értem az aggályait, hisz a legjobb barátom és félt engem, de be kellene lássa azt, hogy jobb itt nekem. Ha pedig van kedve és ideje, sec perc alatt ideér repülővel, úgy hogy én, nem aggódom.


   A sofőr leparkolt az aranyos kis kávézó előtt, majd segített kivenni a három nagy bőröndömet a csomagtartóból és a bejárat mellé helyezte őket. Kulcsaimmal kinyitottam az apró főbejárat ajtaját, majd elkezdtem betuszkolni a csomagokat a keskeny folyosóra. Mikor a második bőrönddel küszködtem, egy mély, érdes férfi hangot hallottam meg a hátam mögött melyre felkaptam a fejem.

- Had segítsek – mondta, s rögtön a csomag füléhez nyúlt, majd egy könnyed mozdulattal már át is emelte a küszöbön. A harmadik csomaggal is ugyan ezt tette, majd megállt velem szembe míg én kifulladva dőltem neki a falnak.

- Köszönöm, hogy segítettél. Marha nehezek. Legközelebb jobban meggondolom, hogy mit hozok magammal – mosolyogtam rá.- Thea vagyok. - nyújtottam felé a kezem.

- Andy – viszonozta a kézfogást egy igazán szép, és szexi mosoly keretében. - Szóval te vagy az új lakó. Rose már ódákat zengett rólad, pedig nem is ismer szerintem. - Mondta legyintve. 

- Rose, a pincér lány a szomszéd kávézóban. Igaz? kérdeztem rá. 

- Igen és a húgom. Azt hiszem, tegnap találkoztál vele, mikor Maryhez jöttél.- világosított fel.

- Igen, emlékszem. Nagyon kedves lány, és finom kávét főz – jegyzetem meg.

- Borzalom az a nő, néha letagadnám, hogy ismerem, főleg mikor beleüti más dolgába az orrát.

- Ugyan, annyira csak nem rossz – nevettem 

- Majd meg tudod - felelte vészjóslóan.

- Nos, most ha nem bánod, folytatom a berendezkedést, de ha végeztem, lehet, hogy átmegyek egy kávéra. Köszönöm a segítséget még egyszer. Ha nem jössz, még mindig az ajtón tuszkolnám be ezeket. - Mutattam a csomagjaimra. 

- Nagyon szívesen - mosolygott s elindult a kijárat felé, én pedig a csomagokkal kezdtem bíbelődni, mikor újra megszólított.

- Thea! Örülök, hogy jobb kedved van most, mint néhány napja – mondta, majd tovább is állt. 

Én csak döbbenten álltam a hallottakkal szemben. Az első napomra gondoltam, mikor először láttam őt és a húgát. Akkor kifejezetten magam alatt voltam. Akkor jöttem a városba, és még nem éreztem a változás jótékony hatását. Nem mondom, hogy tökéletesen vagyok és túl tettem magam a dolgokon, talán nem is lehet, de úgy érzem jó úton haladok felé.

***

Nagyjából hét óra pakolás, takarítás és rendezkedés után, kipurcanva dőltem le a kanapéra. Nem vágytam másra, csak egy jó kávéra és egy finom cukros süteményre mellé. Éhes nem voltam, hála az előző lakó által itt hagyott pizzás szórólapnak és a rendkívül gyors pizzás fiúnak aki kiszállította nekem a pepperonis pizzámat. Mivel akkora mákom van, hogy egy kávézó mellé költöztem, úgy döntöttem ki is használom a dolgot és lemegyek, holnap pedig majd bevásárolok mindent, amire szükségem van. Feltéve, ha találok egy boltot a környéken. 
Titokban pedig azt is reméltem, hogy Andy is ott lesz majd. Nagyon szimpatikus srác és igazán helyes. Van benne valami, ami már az első találkozásunknál is megfogott. Olyan titokzatosnak tűnik, mégis közvetlen, az átható kék szemeitől melyekkel rám néz, hajlamot érzek arra hogy elpiruljak, pedig nagyon ritkán történik meg velem.
Az étterembe belépve Rose hatalmas mosollyal fogadott, amin meg is lepődtem, mert nem is ismerjük egymást.

- Hát itt van az új barátnőm! - Kiáltott fel, ahogy közelebb lépem a pulthoz és helyet foglaltam. Meglepődve, zavartan pislogtam rá, amíg egy mély, kellemesen csengő hang, meg nem szólalt a hátam mögött.

- Ne is törődj vele! Mindenkivel úgy viselkedik, mintha együtt nőttek volna fel - mosolygott barátságosan Andy, majd leült mellém a pulthoz és szívélyesen nézett rám. 

- Rose, kaphatok egy kávét és sütit is szeretnék, ha van – kértem, ezek szerint újdonsült barátnőmet.

- Tessék, válassz valamit, - adta a kezembe a sütis lapot, - addig megcsinálom a  kávéd – mosolygott és már sarkon is fordult.

Egy nutella krémes palacsinta szerű süteményt választottam, aminek a neve megjegyezhetetlen s közben Andyvel beszélgettünk, nevetgéltünk míg Rose sürgött-forgott körülöttünk. Kis idő múlva, meg is kaptam a rendelt sütit és a kávét. Sok mindent megtudtam róluk. Andy huszonöt éves Rose pedig húsz. Míg Andy a rock zenét, addig Rose a pop zenét szereti. Egymás szöges ellentétei mint külsőre, mint belsőre egyaránt. Andy általában a barátaival bandázik, ám erről elég titokzatosan beszélt. Kelletlenül, már-már szomorúan beszélt a banda dolgairól, de konkrétan nem kérdeztem rá, hisz még csak alig ismertük egymást, mindezek ellenére kíváncsivá tett az élete.
A beszélgetésbe úgy bele merültünk, hogy már csak azt vettük észre, hogy elérkezett a záróra. Elköszöntem újdonsült barátaimtól, és én hazamentem.

Az első éjszakámon álmatlanul forgolódtam az ágyamban. Lehet, hogy az új környezet teszi? Vagy csak Andyt nem tudom kiverni a fejemből. Nagyon szimpatikus, helyes és kedves én pedig megrögzötten keresem azt akivel pótolhatnám szüleim hiányát. Legalábbis a Pszichológusom ezt mondta. Lehet hogy igaza van, nem tudom, de egy biztos, nagyon tetszik Andy...









2 megjegyzés:

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!