Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. október 20., csütörtök

4. Rész



***Andy*** 


Zárás után elköszöntünk Theától. Ma is, mint minden este hazakísértem Roset. Túlságosan szeretem őt ahhoz, hogy hagyjam egyedül sétálgatni éjszaka. Út közben persze másról sem beszélt csak újdonsült barátnőjéről. Áradozott mennyire jó fej, mennyire kedveli és ezzel én sem voltam másképp. Mikor beszéltem hozzá, csak rám figyelt. Látszott rajta, hogy tényleg érdekli az, amit mondok, s nem csak unalmában hallgatja a dumámat. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valaki a teljes figyelmét nekem szentelje. Elenor általában a telefonját nyomkodja, mikor beszélek hozzá. Sosem néz rám és tulajdonképpen nem is érdekli, hogy mit mondok neki. Valószínűleg meg sem tudná mondani miről volt szó, ha visszakérdeznék. Szép arc, üres fej. Ezt hamarabb is észrevehettem volna.




- Figyelsz te rám egyáltalán? – Ripakodott rám a húgom, mikor nem válaszoltam a kérdésére.


- Persze, szerintem is. - Mondtam valamit, pedig azt sem tudtam, miről beszélt az imént.


- Tudod Andy, olyan furcsa vagy mostanában. Alig beszélsz, mindig le vagy törve. Talán történt valami? Elenorral van a gond? – kérdezősködött.


- Ugyan Rosie, semmi gond – feleltem és egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra, hazugságom koronázása kép. Átható tekintettel figyelt pár másodpercig, tudtam, hogy nem hiszi el egy szavamat sem. Ahogy megérkeztünk, sértődötten vonult be a házba én pedig tétlenül néztem utána; - megint sikerült magamra haragítanom, abból pedig soha, semmi jó nem sül ki. Megvártam míg becsukja az ajtót, majd hazaindultam.

Rose és az anyám lakásától két utcányira lakom. A munkám miatt muszáj volt kettesben hagyjam őket. Nem vagyok rá büszke, hogy drogot árulok, de nem tudok mit tenni. Pénzre van szükségünk. Amennyi most kell, azt tiszta munkával nem lehet megkeresni. Nem elég, hogy apám adósságát halála után még másfél évig fizettük, most az édesanyám lett beteg. Egy éve mellrákot diagnosztizáltak nála. Az orvosok szerint még időben kaptuk el el a daganatot, de ettől függetlenül szükség volt a műtétre, a kezelésekre pedig rendszeresen kell járjon. A költségeink túl nagyok, én pedig mindent megteszek azért, hogy ő életben maradjon. Ha ehhez az kell, hogy naponta harmincszor csörögjön a telefonom, hogy ne legyen nyugtom senkitől és rettegjek a lebukás veszélyétől, ám állok elébe. Túl sok gond szakadt a nyakamba és ezt nem könnyíti meg Elenor sem. Ezt látja rajtam Rose, de nem szeretném ha tudná ő, vagy bárki, hogy miből keresem ezt a rengeteg pénzt, és milyen árat fizettem azért, hogy ezt fenntartsam. 


A hab a tortán barátnőm folyamatos ellenőrizgetésé és féltékenysége. A múltkor még a mobilomat is átnézte, mikor azt hitte nem figyelek. Naponta többször telefonál és tudni akar minden lépésemről. Valljuk be, nem volt a legjobb döntésem az, hogy belementem Ronald ajánlatába. Ő munkát és pénzt ajánlott cserébe a lánya boldogséágáért és egy örökösért, aki majd tovább viheti a családi vállalkozást. Az idő szorít, a feltételei szerint egy éven belül meg kell foganjon a baba, amitől őszintén szólva a hideg is kiráz. Persze nem magától a gondolattól, hogy gyerekem születik majd, hanem attól hogy kitől és még inkább, hogy miért. 


Hazaérve egyenesen az ágyamba vezetett az utam. Gondolataim megint az új lány felé terelődtek. Azon gondolkozom, miért jön egy ilyen lány teljesen egyedül Londonba? Alig ismerem, de folyamatosan rajta agyalok. Úgy vonz magához, mint még senki más ezelőtt. Mindent meg akarok tudni róla. Ugyan teljes mértékig tisztában vagyok vele, hogy nem szabad, de képtelen vagyok távol tartani magam tőle. Hosszú időn át csak gondolkoztam a vele töltött perceken, majd elnyomott az álom. 



*** 


Hangos csörgésre ugrottam ki az ágyból, s rögtön elkezdtem keresni a hang forrását. A konyha asztalon találtam meg a telefont, ami elhallgatott mire felvehettem volna. Meg sem kellett nézzem, hogy tudjam: Elenor keresett. Letettem a készüléket és a fürdőszobába mentem. 



Letusoltam és rendbe szedtem magam, majd a tükör előtt állva megállapítottam, hogy borzalmasan nézek ki. A szemem alatti enyhén püffedt terület jelezte, hogy nem volt pihentető alvásban részem. Szarul néztem ki és úgy is éreztem magam. A legjobb a reggelben az, hogy ki kell békítsem a húgomat, mert még kávét sem kapok, nem, hogy reggelit. Össze szedtem magam és elindultam, hogy meghunyászkodva könyörögjek Rose bocsánatáért. Ő az a fajta ember, akivel jó békességben lenni, ellenkező esetben megismerhetjük a haragját. 


Bűnbánó arccal lépkedtem a pult felé, ahol a húgocskám idegesen törölte az asztallapot, látszólag figyelmen kívül hagyva a jelenlétemet. 



- Szia! – Köszöntem és közben leültem a szokásos helyemre. Választ persze nem kaptam. - Aggódom anyáért és tudom, hogy te is. Elivel sem jövünk ki jól mostanában, ezért voltam olyan tegnap – mondtam el az igazságnak csak a töredékét. Erre a mondatra persze felfigyelt, nem is a húgom lenne, ha nem érdekelné minden ilyen és ehhez hasonló téma. 




- Mi van Elenorral?- Kérdezte durcásan, de már láttam, hogy sikerrel jártam. Elmondtam neki néhány dolgot, azt, hogy milyen mostanság, mennyire féltékeny, hisztis és sorolhatnám. Végül megenyhült és kávét is kaptam. Rose épp azt fejtegette, hogy nem érti Eli viselkedését mikor Thea jelent meg az ajtóban. 



Egyenesen mellém ült és mosolyogva üdvözölt minket. Most is elámultam, hogy mennyire szép reggel, smink nélkül egy melegítő alsóba és egy egyszerű trikóba. Hosszú vörös haja a hátára omlott, néhány tincs előrelógva keretezte az arcát. Késztetést éreztem, hogy hátra simítsam őket, addig is érinthessem lágy bőrét. Feltűnően vidám volt a tegnapi naphoz képest. Velem ellentétben kipihentnek tűnt és gondtalannak. Persze, megtanultam már, hogy nem minden a látszat, de mégis jó volt ránézni, Őt látva, egy kicsit elfelejtkeztem a saját problémáimról. Nagyon édes volt ahogy Rose poénjain nevetett. Folyton azon kaptam magam, hogy bámulom, mintha rá lenne írva az arcára az, ami a fejében van. 



- Komolyan, és amikor próbáltam kiszedni a cipőm sarkát, miniszoknyában a csatornafedél nyílásából, lazán odasétált egy srác és felrántotta a szoknyám. Mindenki röhögött. Azóta nem vettem fel se minit sem pedig magassarkút iskolába.- Mondta pukkadozva húgom és én sem bírtam tovább. Hangos kacagásba törtünk ki egyszerre. A szemem könnyezett, a fejem pedig feltehetően piros volt, mint a paprika, mikor meghallottam azt a hangot, amit a hátam középre sem kívántam volna ebben a szituációban. 



Nocsak, Andrew Biersack! Mennyire jó kedved van ma reggel. Talán a mobilod is vicces kedvében van és elbújt előled? Ezért nem vetted fel azt a nyomorult készüléket?- Mondta a robbanás szélén álló barátnőm, aki magassarkúban, kikenve-fenve idegesen toporzékolt a lábával, a szikrákat szóró szemét le sem véve rólam.


– Elenor – mondtam ki meglepve a nevét, és rögtön azon gondolkoztam, hogyan is mentsem a menthetőt. 


- Eli ő itt Thea, most költözött ide. –Mutattam be idegesen Tehát, aki rögtön lepattant a bárszékről, határozottan elé állt és kezet nyújtva mutatkozott be. Eli végig mérte a lányt, fintorral az arcán a szembe nézett, de nem tett, vagy mondott semmit. Árgus szemekkel néztem végig a jelenetet. Szerencsére Thea mobilja napolta el a kezdődő „cica harcot”. Mielőtt fogadta volna a hívást a barátnőmre nézett és így szólt: 



- Nos Elenor, nagyon örültem, hogy ilyen kedvesen fogadtál, nem is vártam mást.- Mérte végig fél szemmel majd megfordult, és kisétált a kávézóból, se szó se beszéd. Értetlenül néztem rá húgomra, aki leplezte a kitörni kívánkozó nevetését. Gyorsan észbe kaptam, hisz attól még az Elenor vulkán kitörni készül. 



Naaa Elii, ne durcázz már, ahelyett inkább gyere, ülj le, reggelizzünk együtt! Úgy hiányoztál! - Nyújtottam el a hazugságomat, mert tudtam, hogy csak így tudom megelőzni azt a jelenetet, amire készül. Valójában legszívesebben elküldtem volna, szórakozzon mással és visszarántattam volna Theát, akár a hajánál fogva is, csakhogy még pár percet vele tölthessek. 



A tervem bejött, megenyhült arccal lépett hozzám közelebb és ölelt át. Épp Rose-nak akartam leadni a reggeli rendelésem, de már csak a húgom hátát láttam amint becsukódik mögötte a bejárati ajtó és balra fordul. Ez nem jelent mást, Theához tart, nélkülem. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!