Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. október 20., csütörtök

5. Rész



***Thea ***


A kávézóba belépve örömmel láttam, hogy Andy már itt van. Rögtön jobb kedvem lett attól, hogy láthatom. Boldogan huppantam le a mellette lévő székre. Üdvözöltem Rose-t és bátyját, majd rendeltem magamnak egy kis kávét.



Otthon már reggeliztem míg David hívását vártam. Persze hiába üzletember, sosem pontos. Néha elgondolkodom azon, hogy biztos jó személy irányítja-e a cégem. Persze, apám sosem kételkedett benne, így nekem sem kéne. David megbízható, csak olykor túl sokat vállal magára. Sokat segített nekem a temetés részleteiben és a cég átírásával kapcsolatban.




Meglepő, hogy ilyen fiatalon eljutott a karrierje csúcsára, menő ügyvéd, és egy egész céget irányít. Apa azt szerette volna, ha hozzá megyek feleségül, de én nem gondolom, hogy ennyi idősen ilyen dolgokon kellene gondolkozzam, mint házasság vagy gyerekek. Fiatal vagyok ehhez, még járni sem jártam senkivel. Házasság? Még mit nem!



Éppen nagyon nevettünk azon, hogy Rose hogyan alázta meg saját magát régen az iskolában, mikor egy nő Andyhez intézett pár keresetlen szót.



- Nocsak, Andrew Biersack! Mennyire jó kedved van ma reggel. Talán a mobilod is vicces kedvében van és elbújt előled? Ezért nem vetted fel azt a nyomorult telefont?- Kérdezte és a szemét sem vette le róla. Látszott rajta hogy nagyon bosszantja a dolog. A jobb lábfejét jártatta fel s le megnyugtatásképp, de nem sok sikerrel.


Andy arcára fagyott a mosoly, és mintha egy kis félelmet is láttam volna megcsillanni a szemeiben. Rosera pillantottam aki tanácstalan arccal meredt a párra. A néhány másodperces csendet Andy törte meg.


- Eli ő itt Thea, most költözött ide. –Mutatott be gyorsan, én pedig tanácstalanul álltam a helyzet előtt, de már sejtettem, hogy ki is ez az Eli valójában.



Felálltam, odasétáltam elé és kezet nyújtva bemutatkoztam. Jobb esetben nem ezt a reakciót vártam volna. A lány végigmért tetőtől talpig, majd egy fintorral nyugtázta a dolgot, annyi tiszteletre sem méltatva, hogy rendesen bemutatkozzon. Már éppen nyitottam a számat, hogy elmondjam a véleményemet de a mobilom csengése megzavart benne.


Azért szó nélkül nem bírtam, így velősen megköszöntem a fogadtatását, viszonoztam a nézését, majd bosszúsan, kisétáltam a kávézóból hátra sem nézve, közben pedig fogadtam a hívást.


Annyira felbosszantott ez a liba, aki, ha jól sejtem Andy barátnője, és vagy szimplán bunkó, vagy csak egyszerűen féltékeny, hogy miután végighallgattam Davidot és kivételesen rövidre zártam a beszélgetést. David eltereltet a figyelmem egy kicsit az előbb történtekről, így valamelyest megnyugodtam de szörnyen felidegesített Elenor viselkedése. Legen ő bárki, ne viselkedjen így egy idegennel, csak mert beszélt pár szót a barátjával. Na jó, nem csak pár szót, és ha őszinte akarok lenni, nekem teljesen úgy jött le a helyzet, hogy Andy érdeklődik irántam. Valószínűleg, csak én tévedek és félreértettem a jeleket, ami egy kicsit elszomorított. Jó fej srác, helyes, kedves. El tudnám vele képzelni a jövőmet.


A nappali üveg asztalán sorakoztak a fotók, melyek az eddigi életem boldog pillanatairól készültek. Közös fotók a szüleimmel az érettségim napján, a diploma osztómon. Daviddal. Mind-mind a boldog időkre emlékeztettek s bár fáj rájuk pillantanom, mégis jól esik, hogy ha máshogy nem is, így velem vannak. 


Kiválasztottam néhányat majd elkezdtem a keretekbe pakolászni a képeket, mikor három halk kopogást hallottam meg a bejárat felől. Nagy nehezen feltápászkodtam és az ajtó felé vettem sietős lépteimet.


- Szia! Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy jól vagy –e? - Nézett rám bizonytalan szemekkel barátnőm.


- Gyere be. – Tártam ki az ajtót előtte és oldalra léptem, hogy beléphessen, a lakásba. - Egyébként, jól de miért kérdezed? – Néztem rá értetlenkedve.

- Hát tudod annyira jól elvoltatok Andyvel eddig, és ne tagadd mert láttam amit láttam. - Vágta rá gyorsan arckifejezésem láttán. - Sejtettem, hogy nem említette meg Elenort. 


- Nem igazán, és ha őszinte lehetek, nem értem az egészet. Andy teljesen úgy viselkedett velem, mint akinek nincs senkije és lehet, hogy én értettem félre, de úgy nézett rám, úgy beszélt hozzám mintha akarna tőlem valamit, és most nem tudom eldönteni, hogy van jogom haragudni, vagy csak én vettem rosszul a jeleket, és ő csak barátkozni próbált velem. – Mondtam el értetlenségem tárgyát.


- Jaj Thea, ez egy nagyon hosszú és bonyolult történet. Ha Andy szeretné, úgy is elmeséli majd de hidd el, biztos vagyok benne, hogy nem értettél félre semmit. Ismerem már a bátyámat és nem szokott csak úgy kedves lenni valakivel. De hiába is akarna tőled bármit, kötelezettségei vannak. Nem egyszerű az életünk, te pedig a közepébe csöppentél.


- Így is elég szar volt az életem, nem kell bonyolítani – mondtam szinte csak magamnak. Rose kérdőn nézett rám, de válaszképp csak megráztam a fejem, jelezve, hogy nem szeretnék erről beszélni.


- Most rohanok vissza dolgozni, de nyugodj meg, és ha baj van, csak gyere le – mosolygott rám kedvesen.


- Köszönöm.- öleltem meg barátnőmet, majd az ajtót becsukva tértem vissza az eredeti munkámhoz, de épp csak leültem, mikor újra kopogtak.


- Andy? Mi az, Biersack találkozó van nálam? - Dőltem neki az ajtókeretnek és kérdőn néztem rá.


- Beszélhetnénk? – Kérdezte szomorú arccal, válaszképp hideg tekintetem fogadta. - Odabent. - Kérlelt. Arckifejezését látva az a csekély haragom is kezdett elszállni. Végül beengedtem. Mindketten leültünk a kanapéra. Kissé sértve, de kíváncsian vártam a mondandóját.


- Szeretnék hozzád őszinte lenni, de nagyon nehéz. - Tartott egy kis szünetet. - Olyan lánnyal, mint te, soha életembe nem találkoztam még. Nagyon jól érzem veled magam, kedves vagy, szimpatikus és okos. Mikor veled vagyok, elfelejtem azt a sok szart, ami körülvesz. Nem tudom mi ez, azt sem, hogy mi lesz ezután, én csak szeretnék több időt eltölteni veled. Szeretnélek megismerni, tudni mindent, ami a fejedbe forog, tudni mi a kedvenc kajád, mit szeretsz csinálni, milyen zenét hallgatsz . Alig ismerjük egymást, mégis a feje tetejére fordítod a világomat Mióta először megláttalak lent a kávézóban, ahogy ültél ott magadba zuhanva, azóta csak rád gondolok. A baj pedig az, hogy én ebből még többet akarok!- Fejezte be heves monológját, s kérdő arckifejezéssel várta a reakciómat.


- Neked barátnőd van Andy. Mit akarsz? Ezt így nem szokás. Nem mondhatsz nekem ilyeneket miközben ott van neked Elenor. - Vágtam hozzá felháborodva.


- Nem szeretem Elenort, de nem hagyhatom el!

- Miért? –Kérdeztem értetlenkedve, hisz ha nem akarunk valakivel együtt lenni, elhagyjuk. Ez az élet rendje.


- Ez bonyolult. De kérlek, csak beszélgessünk, mesélj magadról, és egy kicsit felejtsük el, hogy Elenor egyáltalán létezik, rendben?



Kétkedve, de rábólintottam az ötletére, ám nem azért mert ő kérte, hanem mert ugyan így érzek én is. Egyszerűen nem tudom kiverni őt a fejemből. Mindenről ő jut az eszembe. Éreztem, hogy ez nagyon rossz ötlet, és biztos vagyok benne, hogy a végén én jövök ki rosszul a dologból, de olyan vagyok, mint egy szúnyog, akit vonz a fény annyira, hogy a saját életét sem félti. Jó ideje beszélgettünk már, mikor a családra terelődött a téma.



- Ők a szüleid? – Kérdezte az asztalon kiterített képekre mutatva.



Kétségbe estem. Nem bírok még erről beszélni. Gyorsan rávágtam egy igent, és elkezdtem összeszedni a képeket, küzdve a könnyeimmel. Andy csak értetlen pillantásokat küldött felém.


- Sajnálom, de nem tudok még erről beszélni.- Mondtam és pár könnycsepp már végig is folyt az arcomon, bármennyire is küzdöttem ellene.




A kanapé susogása jelezte, hogy közelebb ült hozzám, lágyan átölelt és magához vont, hagyta, hogy elsírjam neki a bánatom. Talán attól, hogy volt, ki simogatásával megnyugtasson, vagy csak az idő múlása miatt, de egész hamar megnyugodtam. Nem túl nőiesen blúzom ujjával töröltem le a könnyeimet, mikor arcomon lágy, puha keze siklott végig, hogy utolsó könnycseppemet hüvelykujjával törölhesse le, végig mélyen a szemembe nézve. Talán a sírástól felejtettem el gondolkozni, de hirtelen lágy és édes ajkait éreztem a sajátomon és onnantól kezdve megszűnt a világ, minden fájdalmammal együtt. Abban a pillanatban nem létezett más csak ő és én.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!