Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. október 20., csütörtök

6. Rész



Sokan mondták már, hogy egy idióta vagyok. Nos, talán ez be is igazolódott. Hagytam, hogy megcsókoljon, és még viszonoztam is. Mentségemre szóljon, biztos vagyok benne, hogy pillanatnyi gyengeség volt. Ennek soha nem szabadott volna megtörténnie.
Barátnője van, már évek óta. Játszik velem, ebben biztos vagyok. Ha nem így lenne, teljesen máshogy alakulhatnának a közös dolgaink.

Két hete sikerült elkerülnöm, ebben pedig Rose-nak hatalmas hálával tartozom. Mindig szólt, mikor tiszta a levegő. Hihetetlen ez a csaj. Mindig segít, ott van ha kell, és átlát rajtam, mint a szitán. Kezdettől fogva látta azt a valamit, ami köztünk van, már ha ez nevezhető bárminek is.
Andy azóta nem is keresett. Nem jött el hozzám, sőt nem is hívott. Tény, kissé jobban is reagálhattam volna a dologra. Amint észbe kaptam, hogy mit is teszünk, elküldtem őt, amit ha őszinte akarok lenni, nem akartam, de megijedtem, nem tudtam mit mondjak, így ez egyszerűbb volt.
Annyira jó volt azt érezni, hogy van velem valaki, megvigasztal, átölel. Olyan volt, mintha nem volnék egyedül. Van mellettem valaki, aki figyel rám.
A legrosszabb az egészben, hogy élveztem figyelmének minden pillanatát, és bűntudatom van emiatt. Nem tudom mit érzek, és nem vagyok biztos abban, hogy hihetek neki. Nem tudom mit tegyek, hisz ha komolyan gondolná, már elhagyta volna Elenort. Tőmondatokban elmondta, hogy nem fogja elhagyni, és ez nekem nem jó. Nem akarok én lenni a harmadik, az akinek csak titokban fogja a kezét, csókolja meg és ha egyszer kiderül minden, ami előbb utóbb bekövetkezik, én legyek mindennek a felelőse.
A csengő zaja zavarta meg a nyugalmam. Fogalmam sincs ki lehet, nem várok senkit. Kinyitottam az ajtót, de nem az várt amire ilyen esetben mindenki gondol. Az ajtó előtt, egy gyönyörű rózsacsokor árválkodott futár nélkül. Kihajoltam az ajtón, körülnéztem de nem találtam senkit, így fogtam a virágokat és kerestem nekik egy vázát. Ahogy bontogattam a védőfalát, egy apró fehér kis kártya koppant a földön.

A kártyán ez állt: Ne haragudj, beszélhetünk? A.

Akárhogy is próbáltam nem mosolyogni, nem ment. Valljuk be, ez egy nagyon szép formája volt annak, hogy megkeressen. Kíváncsi vagyok mit szeretne mondani. Két hét sok idő, elég arra, hogy eldöntse kivel szeretne lenni. Nem szeretném elbízni magam, de virágot nem küld senki azért, hogy aztán közölje, hogy nem akar tőlem semmit.
Csak rövid üzenetet írtam neki, hogy jöjjön át. Nem akartam, hogy azt érezze, lekenyerezett ezzel. Egy perc sem telt el, már meg is érkezett. Leültünk a kanapéra s mikor jobban megnéztem az arcát, láttam, hogy a jobb arccsontján enyhe véraláfutás látható. Rémülten kaptam az arca után, de ő elfordította az érintésem elől.
- Veled meg mi törtet? -Kérdeztem rémült hangon.
– Semmiség. Megtanultam mik a szabályok. - Mondta sejtelmesen. Úgy gondoltam, hagyom a témát, nem erőltetem. Ha nem akarja, úgy sem mondja el.
- Rendben, akkor miért jöttél? - Kérdeztem idegesen.
- Erre a kérdésre végre rám nézett, valamivel nyugodtabb arccal.
- Két dolog miatt jöttem. Az első, hogy elmondjam, nem fogok bocsánatot kerni azért a csókért, mert minden percét elveztem és ha tehetném, újra és újra megtenném. A második, hogy tisztázzuk, te mit érzel irántam, mert én el mondtam neked legutóbb, hogy én mit érzek. Szóval? - Nézett rám kérdően.

- Hogy mondhatnám el, hogy mit érzek ha még magam sem tudom? -Kérdeztem halkan és kezdtem zavarban érezni magam.
- Jó, akkor mond el hogy mit éreztél mikor nem találkoztunk? Milyen érzés volt, mikor megláttál az előbb? - Kérdezte segítségképp, látszott rajta, hogy nem megy el válaszok nélkül, én pedig egyre rosszabbul éreztem magam.
- Ez most mire jó? - mondtam, kitérve a válaszadás elől.
- Kíváncsi vagy? Ez arra jò, hogy belásd azt, hogy érdekellek. Meg akarsz ismerni, tudni akarsz rólam mindent ami lehetséges, úgy mint én rólad.
- Ugyan már, ha tényleg így lenne ahogy állítod, akkor nem lennél együtt Elenorral. - Mondtam egyre idegesebben, de már nem zavaromban, hanem mérgemben.
-Nem tudsz te semmit! Tudod mi a munkám? Hagyd csak, el mondom. - Mondta szinte kiabálva majd felpattant a kanapéról, ès sétálgatni kezdett. Kis idő múlva megállt az ablaknál, nagyot sóhajtott ès nyugodtabb hangon kezdett bele a történetébe.

- Thea, én drogterjesztő vagyok. A főnököm pedig Elenor apja. Ezért nem megy az, amit kérsz. Hidd el megtenném, de nem lehet. A családomnak pénzre van szüksége és ezt máshogy nem tudom megszerezni. Ha megpróbálnám elhagyni, valószínűleg halott ember lennék. Durva dolgok folynak itt. Ez nem egy egyszerű kapcsolat és nem egy egyszerű munka. Érted már? Nem azért nem hagyom el mert nem akarom, hanem azért mert nem tudom. Nem akarlak veszélybe sodorni, de nem tudom magam tőled távol tartani. - Fejezte be a mondandóját, nekem pedig végre világossá vált a kép, megértettem, hogy miért van így ahogy. Az egyetlen kérdés, akarom –e ezt az egészet?



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!