Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. október 20., csütörtök

7. Rész




***Thea***

- És, hogy gondoltad ezt? Titokban találkozunk? - Kérdeztem döbbenten értetlenkedve. 

- Úgy gondolod van más választásunk? - Kérdezett vissza. 

- Nem is tudom... - kezdtem, de félbeszakított.



- Hagyjuk a döntést későbbre! - Suttogta, s a másodperc töredéke alatt kapta tenyerébe az arcomat, hogy keményen megcsókolhasson.

Minden olyan gyorsan történt. Mire észbe kaptam már az ágyamon feküdtem, Andy rajtam, úgy csókolt mintha ez lenne az utolsó.

- Andy - szólítottam, de csak egy halk morgás volt a válasz, közben a nyakam csókolgatását minduntalan folytatta. - Andy , kérlek, elég!

-Mi a baj? - Kérdezte zihálva, szemeiből pedig sütött a meglepődöttség és a vágy. 

Válasz nélkül toltam el magamtól, és ültem fel az ágyon. Ő csak kérdőn nézett rám, nem értette, miért nincs folytatás. Arcomat a kezembe temetve azon gondolkoztam, hogyan húzzam ki magam ebből az igen kínos szituációból amit magamnak csináltam. Nyilván érzete a feszültséget, mert témát váltva megkérdezte, nincs kedvem kérdezz feleletek játszani, miközben kényelmesen elhelyezkedett az ágyamba a támlának dőlve. 

*** 

-Szóval. A szabály a következő. Egy ember, egy kérdést tehet fel egyszerre. Visszakérdezni nem ér, és csak őszintén. Egyszer passzolhatsz, ha nem akarsz válaszolni de másodjára bünti feladat jár amit a másik fél szab ki. Minden világos? - Kérdezte és közben még mindig fészkelődött

. - Mint a nap.- Mondtam és mosolyogva, én is befeküdtem az ágyba. Igaz, arcát nem látta a sötétben, de megmagyarázhatatlan érzés járta át a testem. Tudtam, hogy itt van, velem. 

-Te kezded Napsugár.- Törte meg a csendet vidáman csengő hangja. 

- Rendben, milyen volt iskolába járni? -Tettem fel az első kérdésem.

- Ez meg milyen kérdés? Mint bárki másnak. Unalmas, hosszú de azért szerettem. Egy csomót szívattuk a kisebbeket, sokat lógtam de elnézték mert jó jegyeim voltak. Általában a sulihoz közeli parkban bandáztam. Egyszer elmesélem részletesen de most én jövök.- Mondta mosolyogva.

- Honnan jöttél?- tette fel első kérdését.

- Redhillben születtem, és ott is laktam ezidáig. Ez egy kis város, legalábbis Londonhoz képest. - Fejeztem be zárkózottan a mondatot.

Nem tudom mit mesélhetnék arról a helyről. Nekem nincsenek olyan emlékeim mint neki. Erősen gondolkoztam mit kérdezzek ezért egy darabig csendben voltam.

- Na megvan a kérdésed? - Kérdezte tőlem pár perc után.

- Igen. Van valami amit másképp csinálnál ha visszamehetnél az időben? - Tettem fel jól irányzott kérdésemet.

- Erre határozottan az a válaszom, hogy igyekeztem volna másik munkát keresni, hogy ne Ronaldnál kelljen dolgoznom. Nem választottam volna a könnyebb utat, hanem küzdöttem volna azért, hogy legális munkával tudjam előteremteni azt a pénzt amire a családomnak szüksége van. Talán akkor most sem ott tartanék ahol a part szakad. - Mondta szomorúan, a mondat végét már szinte az orra alatt mormolva.- Na de mindegy.

- Miért jöttél Londonba?- Kérdezte hirtelen, én pedig rögtön rávágtam a passzt. Nem akarom neki elmondani. Nem akarom, hogy sajnáljon mert a családom nincs többé. Ez viszont, hogy passzoltam elvette a jogomat, hogy elmenekülhessek a következő ilyen kérdés elől. Nem volt jó ötlet ez a játék...

- Rendben. Hogy ismerted meg Elenort?- Tettem fel a kérdést amire igazából nem is vagyok kíváncsi de valamiért úgy éreztem, ha ö kellemetlen helyzetbe hozott, nekem is ilyesfajta kérdést kell feltennem.

- Mikor Rose még suliba járt, tagja volt a szurkoló csapatnak és Elenor is. Sokat voltak nálunk és összeismerkedtünk. A többit sejtheted.- Mondta kertelés nélkül, nyilvánvalóan ez a téma őt nem zavarta.

- Én jövök. A következő kérdésem pedig - húzta el ezt a mondatot - mikor vesztetted el a szüzességed? - Kérdezte arcátlanul, huncut mosollyal a szája sarkán. Szerencsém, hogy sötét van mert az arcom pillanatokon belül változott át természetes színből, vörösre.

- Passz. Mondtam letörten mert tudtam, hogy most kérhet tőlem valami.

- Csókolj meg végre! - Hallatom türelmetlen hangját, de ezúttal nem lopott csókot, nem hajolt közelebb csak várt. Várta, hogy én lépjek, én hajoljak oda és én vegyem el azt, amit akarok és Istenem de mennyire, hogy akartam. Lassan közelebb csúsztam hozzá, erős vállára tettem a kezem majd arcára csúsztattam a tenyerem. Lágyan végig simítottam a nyaka vonalán, hüvelykujjammal megcirógattam alsó ajkát majd rátapasztottam számat az övére. Csókunk lassan kezdődött, de egyre csak intenzívebbé, gyötrelmesebbé vált. Éreztem, hogy meg kell szakítanom a csókot. Bármennyire is akarom nem folytathattam, mert tudtam mi a következő lépés és arra még nem állok készen. Lassan elszakadtam édes ajkaitól és hanyatt dőltem az ágyon. Tapintani lehetett a köztünk lévő feszültséget. A hosszúra nyúlt csendet Andy törte meg.

- Miért hagytad abba? Nem akarod folytatni? - Kérdezte értetlenkedő hangon.

- Most én jönnék sorba, de azért válaszolok. Nem, nem szeretném folytatni.

- Miért nem? - Folyatta a kérdezősködést.

- Mert így döntöttem! Azért itt alszol? Próbáltam terelni a témát.

- Ha szeretnéd itt alszok -felkelte majd levette a pólóját és a farmerjét, leterítette a sarokban álló székre és befeküdt az ágyba. Hátat fordítva neki, az oldalamra feküdtem és a nyakamig felhúztam a takarót.

Éreztem ahogy a matrac emelkedik majd süllyed, a takaróm megmozdul majd egy szoros kar öleli át a derekam. Én önkéntelenül is mély levegőt vettem, s mikor kifújtam mindent elsöprő nyugalom járta át a testem, melyet még soha nem éreztem. 

- Jó éjt Andy - dünnyögtem és már merültem is az álok tengerébe.

- Jó éjt Thea- válaszolta, még adott egy puszit a tarkómra majd mind kettőnket elnyomott az álom, 




***Andy***



- Igen? - Szóltam bele a telefonba álmosan.

- Végre, hogy felvetted a telefont. Kinyitnád az ajtót? Csengettem de nem ébredtél fel rá! - Mondta Elenor türelmetlenül, én pedig rögtön tudtam, hatalmas bajban vagyok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!