Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. október 20., csütörtök

8. Rész


- Eli, szia. Nem vagyok otthon mert, mert anyunál aludtam, de találkozzunk a kávézóban öt perc múlva rendben? - Húztam ki magam a csávából, legalábbis remélem, hogy sikerült. Thea is felébredt a telefonra és nagy szemekkel figyelte a jelenetet. Fél kézzel a telefont fogtam, a másikkal pedig próbáltam felvenni a nadrágomat kisebb-nagyobb sikerrel. Elenor kipanaszkodta magát, miszerint elege van abból, hogy mindig engem kell kergetnie. Sose ott vagyok ahol elvileg lennem kéne. Nem is tudja mekkora igazságot mondott ezzel. Végül beleegyezett, hogy ott találkozunk és letette nagy dírrel -dúrral. Borzalom.


-Rohannom kell ne haragudj. - Nyomtam egy puszit az arcára és már siettem is a kávézóba. Jobb ha én érek oda hamarabb.

***
- Szia Rose.- Ültem le a szokásos helyemre.- Ha Elenor kérdezi nálatok aludtam. Ne kérdezz semmit, 
később elmesélem de falazz nekem.- Kérleltem.

Ahogy ezt kimondtam barátnőm lépett be az ajtón, arcán igen mogorva arckifejezéssel. Rose szemeit forgatta és fej rázva távozott a konyha irányába.

- Na végre, hogy megvagy. Apa üzeni, hogy ma vár téged. Nem tudom mit akar, de elég pipa. - Csacsogta, mintha csak arról beszélne, hogy milyen szép az idő ma. Sajnos én tudom mit akar. Nem hiszem, hogy túl jó fényt vet rám a tény, hogy néhány napja megpróbáltam kilépni. Természetesen az arcomba röhögött, közölte, hogy egy idióta vagyok aztán pedig helyben hagyatott a hülye őreivel. Nyilván ezt vehettem nemnek. Azt sem tudom miért próbáltam meg. Egyértelmű volt, hogy ez lesz a vége. Talán reménykedtem benne, hogy Eli miatt majd máshogy fog velem bánni.
- Rendben. - Mondtam egyhangúan.
- Ha beszéltél vele, nálam alszol? Kivételesen rendelhetnénk pizzát. Meg is enném. Na? - Nézett rám nagy szemekkel. 
Teljesen megesett rajta a szívem. Tök furcsa volt az elmúlt pár napban. Kevesebbet hisztizett, mondhatni takarékra tette magát, kedves volt velem, és most, pizzát akar enni? Ő? Sose láttam pizzát enni. Mindig salátát meg natúr húsokat csipeget, szó szerint. Kezd egyre furcsább lenni nekem ez az egész.

- Pizzát? Te?- Kérdeztem meglepődve. Erre csak bólogatott mosolyogva.

- Igen és filmet is nézhetünk közben. Mindegy milyet, te választasz. Tőlem lehet valami undi lövöldözős is. Csak gyere. Szeretnék veled lenni. - Mondta egy kicsit halkabban és ha nem ismerném azt mondanám szégyenlősen.

- Jól van, te nyertél, de a filmet rád bízom.- Mosolyogtam rá, miközben összekulcsoltam a kezünket.

- Sziasztok. Köszönt egy ismerős, kedves hang mögöttem, Eli arcára pedig kiült az undor. Elengedtem a kezét és a hang felé fordultam.

- Thea, szia, de rég láttalak. Hogy vagy? - Kérdeztem cinkos mosollyal az arcomon.

- Szia Andy, Elenor! - Biccentett barátnőmnek is. - Jól, köszönöm kérdésed csak fáradt vagyok, hosszú volt az estém.- Célozgatott mosolyogva.

- Talán vendéged volt?

- Úgy is mondhatjuk.- Kacagott bele a bögréjébe ivás közben.

-Ha befejeztétek ezt a felettébb érdekfeszítő beszélgetést, elindulhatnánk Andy? - Karolta át a nyakamat birtoklóan a barátnőm.

- Induljunk. Rose, este jövők. - Szóltam oda húgomnak és elindultunk Elenorhoz.

- Nem unod még, hogy kísérgeted? Nem lakik innen olyan messze, nem értem, hogy minek mész vele mindig. Engem bezzeg nem szoktál elkísérni sehova - Mondta féltékenyen, ahogy kiléptünk a kávézóból.

- Ennek több oka is van Eli. Ö a húgom, féltem őt és tudom milyen fazonok járnak mostanában erre. Mielőtt pedig kiforgatod a szavaimat, téged azért nem kísérlek haza, mert azt a csinos kis popsidat autóval szokta szállítani a sofőröd. Teljesen biztonságban vagy mindig. Igazam van?

- Mert nem rajtad múlik - Mondta epésen.

- Ugyan már, ha szeretnéd mostantól elkísérlek ahova szeretnéd, de nem megyek veled vásárolni meg olyan helyekre ahol órákat kell ülni amíg szépítgetnek. - Adtam be a derekam mert tudtam, hogy nem szabadulok ha ezt a beszélgetést folytatjuk.


Na jó. Talán megegyeztünk. Mit szólnál ha apával megbeszélnéd azt amit szeretne, én kikönyörgöm, hogy ma az enyém lehess és kitalálunk valami közös programot. - Mondta egyre feldobottabban. Nem is volt kérdés, hogy Ronald enged neki ebben. Nekem pedig úgy sincs választási lehetőségem.


***

-Tessék! - Hallottam a hangot a nagy, fehér bőrrel bevont ajtó mögül.

- Kerestél. - Mondtam tárgyilagosan miután beléptem a hatalmas irodába.

- Nocsak-nocsak. Hát ideértél. Ülj le. - Gúnyolódott főnököm közben pedig rögtön a tárgyra tért. - Csak közölni szerettem volna veled, jobb ha nem ugrálsz nagyon. Csinos a kis vörös, nem tudtam, hogy szereted az árva kiscicákat, de jobb ha úgy viselkedsz ahogy azt a lányom megérdemli különben te is tudod, hogy mi vár rád. - Ivott közben bele a wiskeys poharába, majd hanyagul az asztalra helyezte.

- Nem tudom mit láttál vagy hallottál, de nem tudom miről beszélsz. Ha Theára célzol, ö Rose barátnője se több, se kevesebb.-Mondtam makacsul.

- Ugyan Andy. Nem érdemes egy csonka családból származó kis csitrivel foglalkoznod, és különben is, ha elfelejtetted volna, a megállapodásunk még mindig él, amit mellesleg még mindig nem teljesítettél.

- A lányodra gondolsz? - Csúszott ki a számon.

- Ezzel kurvára ne viccelődj! A kis cafkádról beszélek! Elenor nem ezt érdemli, és ha megtudja a kis kalandozásodat a vöröskével... - szürte a szavakat idegesen a fogai közt majd folytatta - ha megbántod isten a tanúm, kicsinállak, úgyhogy hagyd szépen békén azt a libát, Elenornak pedig egy szót se! Világos?

- Mint a nap.- Mondtam és indulásra készen felálltam.- Ja igen, Elivel szeretnénk egy kis időt együtt tölteni. Gondolom mindjárt jön és beveti a szép nézést, de azért én is szerettem volna megkérdezni, hogy nem e gond ha ezt a napot kivenném?- kérdeztem tőle, mintha az előző téma amiről szó volt, nem rémisztett volna meg, és mintha jelentéktelen lenne. - Csak lemondóan sóhajtott egyet s intett a kezével, hogy menjek.

Így, amilyen gyorsan csak lehetett, kisiettem az irodájából. Az ajtóban már Eli várt, hogy végezzek és megkörnyékezhesse apját. Egyenesen a mosdóba mentem. Hirtelen szédülni kezdtem.

Hát tudja. Hogy is gondoltam, hogy titokban tudom tartani a dolgot. Ki kell találnom valamit sürgősen. Nem értem magamat. Itt egy gyönyörű, gazdag lány aki epekedik értem, nekem pedig más kell.

Nem vagyok normális. Magamat és Theát t is bajba sodrom.. Lehet, hogy most kellene abba hagynom míg megtehetem. Nem tudom mi vonz benne. Olyan szép, okos, rejtélyes és érzékeny. Tegnap este alig tudtam leállni. Hihetetlen, hogy nemet mondott. Éreztem rajta hogy nehezére esett. Hát még nekem. És mégis mi a francot jelent az, hogy csonka családból származik? Mi történt ezzel a lánnyal?

-Andy, jól vagy? - Kiabált be barátnőm a fürdőbe aggodalmas hangon.

- Persze, rögtön megyek. - Kiáltottam vissza, gyorsan megmostam az arcom, majd kisétáltam mintha az előbb semmi sem történt volna.

Bármit kitalálhattunk volna, de nekem mégis bele kellett egyeznem, hogy elvonuljunk a világ elől és sorozat maratont tartsunk. Úgy éreztem a szemem kiesik a helyéről, mikor valami nyávogós liba életéről szóló, emberkínzásnak tökéletesen megfelelő valami, túl sokadik epizódját szenvedtem végig. A csaj csak rinyált és rinyált, hogy mennyire szereti azt a Matt gyereket, a hiperaktív barátnőjétől a falat kapartam és persze, miért is ne, meg kell örökítenie életének minden egyes elcseszett momentumát egy privát blogon, amit végül hülye mód publikál. És ezt a lányok szeretik. Még egy epizód, és szellemileg károsodok örök életemre!


- Mennem kell Rose elé. Hazakísérem, felugrok anyához aztán jövök, rendben? - Kérdeztem, de szerintem nem hallotta meg, csak bámulta a tévét, és a kezével hessegetett, hogy menjek arrébb. Legalább addig is csendben van. Gondoltam magamban és elindultam a kávézóhoz, ahol húgom már az ajtóban várt és már sétáltunk is a házuk felé.

-Végre, hogy ideértél. Most rögtön mond el hol aludtál ha nem otthon, és miért is kellett volna azt mondanom, hogy nálunk ha Elenor rákérdez? - Mosolygott sejtelmesen séta közben, mintha tudná a választ.

- Minek kérdezed, ha úgy is tudod?

- Mert a te verziódat is hallani akarom. - Szökkent párat izgatottan.

- Úgy viselkedsz mint egy kislány. Állj le. Mit akarsz tudni? Theánál aludtam, ennyi, de ezt úgy is tudod.

- És miről beszéltetek? Milyen vele? Mesélt magáról? Mikor hagyod el Nyafi Elit? Jaj ne kelljen már harapófogóval kihúzni belőled. Mondj el mindent. - Könyörgött.

- Nem fogom pont neked elmondani, hogy mi volt. Legyen elég annyi, hogy jól éreztem vele magam. És a téma itt, le is van zárva. - Néztem húgomra ellentmondást nem tűrő arccal.

- Ó, hogy ti mind a ketten ilyen szemetek vagytok. Még egy kis morzsát se dobtok le, szegény éhezőnek.- Mondta ezt teljesen komoly arccal. - Amúgy én Theának szurkolok. Elenort nem szerettem sose. Olyan elkényeztetett. Nem tudom mit eszel rajta Andy!

- Ezt ne firtassuk Rosie. Tudod, hogy nem egyszerű vele.

- Jól van, mindegy. Feljössz? Anya biztos örülne neked.- Kérdezte az ajtó nyitása közben.

- Persze, úgy is régen voltam már nála.- Mosolyogtam húgomra és beléptem az ajtón.

Egyenesen a nappaliba mentem, mert tudtam, anyu ott lesz. A tágas nappali sarkában üldögélt nagy karfás foteljében. Épp valami regényt olvasott, annyira bele volt merülve, hogy észre sem vette, hogy ott vagyok.

- Szia anyu.- guggoltat le mellé.

- Andy, észre sem vettem, hogy itt vagy, olyan érdekes ez a könyv, szinte egész nap ezt olvastam. De nem lényeges, hogy vagy fiam? És Elenor? - Csukta be a könyvet miután megjelölte a könyvjelzővel az oldalt, És rögtön kérdezgetni kezdett.

- Jól vagyunk anyu. Te, hogy vagy? Hogy megy a kezelés? - Tértem rögtön a tárgyra, mert számomra most az a legfontosabb, hogy jól legyen.

- Jól szívem, hamarosan újra a laborba kell mennem, és ha minden jól megy akkor már csak évente egy kezelésre kell járnom ami nagyjából húsz alkalom. Újra majdnem egészséges leszek, mint a makk. Ne aggódj értem. - Simogatta meg az arcomat, hideg kis kezével.

Borzalmas őt így látni. Bőre sápadt és elvékonyodott. Rengeteget fogyott a sugárterápia miatt. Nagyon sokat alszik, napközben alig van a levegőn, mindig itt ül, és olvas. Többet kellene kimozduljon, de ez elég veszélyes, mert könnyebben megfázik mint mások. Az immunrendszere teljesen legyengült, hiába nem kapja már több hónapja a sugarat.

- Mit szólnál hozzá, ha holnap után, elmennénk sétálni egyet. Majd jól felöltözöl, nehogy megfázz. - Kérdeztem tőle mosolyogva.

- Egy jó túrában mindig benne vagyok drágám.- Mondta kacagva.

- Rendben anyu, most mennem kell mert Elenor vár, de akkor holnap után délután jövök a beígért túrára. Addig keresd elő a bakancsod.- Mondtam viccesen, puszit nyomtam az arcára és már indultam is mikor húgom elkapott a folyóson.

- Rendes tőled. - Mondta halkabban, hogy anya ne hallja.

- Ez nem rendesség Rose. Eddig ő gondoskodott rólunk, most nekünk kell vigyáznunk őrá.

- Tudod, hogy nem csak erről beszélek. A pénzről. Ha nem lennél nem tudom mi lett volna. - Mondta elcsukló hangon.

- Na, ne sírj nekem. Itt vagyok és ez a lényeg.- Vontam ölelésembe és megnyugtatóan simogattam a hátát.

- De milyen áron?- Dünnyögte mellkasomba alig hallhatóan.

- Bármi áron Rose. És ezt ne feledd. De most már tényleg mennem kell. -Engedtem el.- Megleszel? - Kérdeztem tőle.

- Persze, menj csak. - Intett a kezével, elköszöntünk egymástól és már el is indultam a barátnőm háza felé.

A viszonylag rövid úton, Rose kérdésén gondolkoztam.

Milyen áron?: Igen ezt magam is feltettem már jó párszor. Muszáj volt elvállalnom Ronald állásajánlatát két éve, mikor apám halálra itta magát, és ránk pedig közel nyolcezer font összegű tartozást hagyott. Sürgősen szükségem volt nagyobb összegre, amit nem tudtam máshogy, csak így megszerezni. Mire nagy nehezen kifizettem, addigra anya lett beteg és az egész kezdődött elölről. Nem elég anyu betegsége, most itt van Ronald aki tud Theáról. Nem elég ez az egész, még ezzel is foglalkoznom kell. Persze, magamnak kerestem a bajt. Valamit ki kell találnom, hogy Theával legyek úgy, hogy az ne legyen feltűnő.

Lassan nyitottam ki a bejárati ajtót, a lehető legkisebb zajt csapva magam körül. Felsétáltam barátnőm szobájába, benyitottam, ő pedig ugyan abban a pozícióban bámulta a tévét ahogy itt hagytam. Ilyen ha az embert beszippantja egy sorozat. Hagytam had nézze, addig letusoltam és alvásra készen feküdtem be az ágyba.

- Jössz aludni? - Kérdeztem tőle.

-Persze, még öt perc van belőle, befejezem ezt a rész és megyek. - Mondta de a szemét a tévéről le nem vette.


Nem tudom mennyi idő telt el, öt perc vagy öt óra, de arra ébredtem, hogy Elenor hozzám bújik és egy hatalmas puszit nyom az arcomra.

- Alszok.- Dünnyögtem álmosan.

- De ne aludj. Kelj föl, beszélgessünk úgy mint régen.- Mondta kérlelő hangon.

- Nagyon fáradt vagyok. Nem lehetne ezt legközelebb?- Kérdeztem, de már szinte aludtam is tovább. Eli erre mérgesen fordult el tőlem és húzta a nyakáig a takarót.

De, persze, hogyne. Jó éjt Andy Biersack. - Mondta hisztizve.

Jó éjt Eli! -Dünnyögtem, és már aludtam is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!