Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. december 2., péntek

Az árva - II. Rész Novella


– Rendben, akkor mit szólnál hozzá, ha ma itt maradnál? A raktárban van egy régi heverő, csak le kell róla pakolni, holnap pedig ki találunk valamit – ajánlotta fel Jack félve, nehogy Sara félre értse a szándékait, mert Ő igazán, őszintén csupán segíteni szeretett volna, bár azt sem tagadja, hogy a lány szépsége, kisugárzása és talán a hasonló sorsuk miatt, megérintette a férfi szívét, hisz tudta, hogy csak az értheti meg, hogy min ment keresztül, aki maga is megtapasztalta azt. Mások viszont, mint már többször is beigazolódott csak sajnálnák őt, és a tény, hogy szülők nélkül nőtt fel lassan de mérgezte a kapcsolatait. 

A nők úgy gondolták ez feljogosítja őket arra, hogy babusgassák őt, azt éreztették Jackkel, hogy ő egy árva kiskutya, akiről gondoskodni kell. Akadt olyan is, aki faképnél hagyta mondván, hogy az aki nem nőtt fel családban, hogyan is tudatná azt, hogy miként legyen sajátja, de Jack ezt nem így gondolta. Nagyon jól tudta, hogy mije nem volt, pont ezért szeretett volna sajátot. Szerette volna megmutatni, hogy ő is pont olyan ember, mint bárki, sőt. Több bárkinél, mert ő tudta és mindennél jobban akarta, hogy szeressék és szerethessen. 

Félve pillantott Sarara, aki csodálkozva emelte szürkéskék tekintetét a nála több mint egy évtizeddel idősebb férfira. 


A lány valójában megkönnyebbült, hogy nem kell az utcára mennie, de meg is rémült, hisz a vele szemben ülő férfit nem is ismerte. Lehetett volna akár ő maga az, akitől eddig tartott. Lehet, hogy bántaná, sőt ki tudja mit tenne vele, ha elfogadná a szállást. Akár elbújhatna erre a pár órára, hamarosan úgy is pirkad és akkor egy újabb napja lesz szállást találni. Eddig az árvaház falai közt élt, csak nagy ritkán hagyta azt el. Addig mindig védve volt, legfeljebb a társai bánthatták, de azzal elbírt, megszokta az évek során. Most viszont az utcára kényszerült ami veszélyeket rejt, ő is nagyon jól tudta, de azt is, hogy butaság és meggondolatlanság egy idegen férfitől bármiféle ajánlatot elfogadni.

– Köszönöm, nagyon kedves öntől, de nem fogadhatom el – válaszolta hosszú töprengés után, majd kabátjáért és bőröndjéért nyúlt, hogy útnak induljon, ám Jack megállította.

– Tudom, hogy furcsán hangzik, hogy ezt felajánlottam, de tudom milyen most neked – Mondta Jack sietve, hátha megállíthatja ezzel a lányt.

– Minden tiszteletem uram, de nem tudja – felelte a lány megbotránkozva.

Olyan ember, aki nem járt a cipőjében hogyan is tudhatná, hogy mit érez most. Jack elgondolkodott, hogy elmondja-e neki titkát, hisz megtanulta, jobb erről hallgatni, de végül úgy döntött, ez egy különleges eset és ha ezzel maradásra bírja Őt és ezzel együtt biztonságban, akkor mit számít a sok sérelem amit a múltban kapott. Ha van valaki, aki nem fogja őt elítélni emiatt, akkor az Sara lesz.

– De tudom, mert igaz, hogy annak már jó pár hosszú éve, de én is álltam úgy, mint te. Én is kétségbe voltam esve, én sem tudtam mit hoz a holnap mert nekem sem voltak szüleim és árvaházban nevelkedtem. Mit nem adtam volna akkor, hogy valaki segítsen nekem. De én most itt vagyok, és segítek neked, ha megengeded.

Jack megnyílt Saranak, elmondta a titkát, melyet ezelőtt csak pár embernek. Szerette volna maradásra bírni és úgy tűnt ez segített, mert Sara letette bőröndjét és visszaült a boxba. Tekintetében Jack meglepettséget látott és némi megnyugvást melyet nem tudott hová tenni. 

– Maga is árva? – Kérdezett rá Sara újra, mintha nem hitt volna a fülének és lehet, hogy ez így is volt. Nem értette, hogyan lehet ennyire szerencsés. Már tudta, hogy Jack nem akarja bántani, csupán tényleg csak segíteni akar neki és ez megkönnyebbüléssel töltötte el. Félt bízni, hisz eddig mindenki elhagyta, de most az egyszer utoljára úgy érezte, meg kell próbálnia. Miután rájött, hogy Jack jó szándékú, arra is rájött, hogy szimpatikus és jóképű is, igaz, hogy sokkal idősebb nála. Valahogy azzal, hogy megtudta: egy sorson vannak, közelebb érezte a férfit magához, talán mert Jack is tudta mit jelent a magány.

Sara végül úgy döntött elfogadja a szállást ezért Jack lepakolta a raktárban lévő régi heverőről a rá dobált dobozokat és újságokat, majd a kocsma padlásterén lévő lakásából hozott tiszta ágyneműt és lepedőt, hogy kényelmesebbé varázsolja a fekhelyet. 

– Én a padlástérben leszek, ott a lakásom. Ha bármire szükséged van, megtalálsz ha feljössz a lépcsőn – Mutatott Jack a pár méterre lévő feljáróra. Sara kedvesen megköszönte a segítséget majd mikor megbizonyosodott, hogy Jack távozott, bőröndjét felnyitva kikereste a pizsamáját. Az is, mint minden holmija régi, használt darab volt. Nagyon ritkán kaptak új ruhákat, többnyire adományokból öltözködtek, de ezt Sara nem bánta. Mindig nagyon örült a számára új ruháknak. Kissé elkedvtelenedett mikor rájött, ezentúl ez is a saját nyakába szakad de próbálta pozitívan látni a világot és nem feladni. Az a nap csalódás volt, de legalább megismerkedett Jackel. Egy barátja már van, ez több mint a semmi. Nem szeretett volna teljes mértékben rá támaszkodni de örült, hogy van kihez forduljon ezután.

Miután felvette a pizsamáját, bebújt a rögtönzött fekvőhelyére és beszívta az öblítővel átitatott ágynemű friss illatát. Nagyon tetszett neki a virágos illat, kellemes volt az orrának és némiképp megnyugtatta, de hiába volt fáradt, nem tudta lecsukni a szemeit. Úgy érezte, túl nagy a nyomás, túl izgatott amiatt, hogy mit hoz a jövője és Jack miatt is ideges volt. Bár nem ismerte még igazán és beszélgetni is csak keveset tudtak, lenyűgözte a férfi és némi bűntudatot is érzett amiatt, hogy azt hitte, bántaná őt, miközben csak segítő jobbot nyújtott. 

Sara hosszú órákon át forgolódott, de nem tudott elaludni, ezért inkább felöltözött és vékony pokróca és könyve társaságában kiment ahhoz a boxhoz, ahol este üldögélt, majd bele temette magát Némó kapitány történetébe. Mikor az utolsó oldalt is elolvasta, odakint már világos volt. Szemei fáradtak voltak, torka pedig száraz, ezért félve bár, de bement a bárpult mögé, a tálcáról leemelt egy poharat és a csapból engedett magának vizet. Amint az utolsó kortyot is kiitta, sietve öblítette el poharát ügyelve, hogy pontosan úgy tegye vissza, ahogy volt majd lábait kapkodva ült vissza a helyére. Bár Jack megengedte, hogy kiszolgálja magát, mégis úgy érezte helytelen amit csinál. Betolakodónak érezte magát, aki kihasználja a férfi jóindulatát hiába biztosította Jack az ellenkezőjéről.




Sara végül felhúzott térdein nyugtatta homlokát s talán egy kicsit el is bóbiskolt, mert már csak arra lett figyelmes, hogy valaki leül vele szemben. Ijedten kapta fel a fejét, mint aki rosszban sántikál és ahogy észre vette, hogy Jack mosolyogva őt nézi, rögtön kiegyenesedett, lábait a padlóra tette és zavartan és szabadkozva bár, de üdvözölte a férfit. 

– Sajnálom, azt hiszem elaludtam egy kicsit, este nem tudtam aludni és kijöttem olvasni. – magyarázkodott a lány.

– Semmi baj. Ami azt illeti, én sem nagyon aludtam az éjjel, de kitaláltam valamit, persze csak ha beleegyezel – kezdte a férfi, Sara pedig kíváncsian várta, hogyan folytatja. – Nekem szükségem lenne egy alkalmazottra. Ami azt illeti elég régen keresek már egyet, de senki sem vállt be – vezette fel Jack a hazugságát, hisz egyáltalán nem lett volna szüksége senkire, győzte a munkát, de úgy gondolta, Sarának nagyobb szüksége volt állásra, neki pedig volt kerete, hogy ezt megengedhesse. Akár maga helyett is felvehette volna, ezt persze nem akarta, hisz szerette a bárját, szeretett ott dolgozni, de ha jobban bele gondolt, ideje volt pihennie egy keveset.

– Felvenne ide? – Kérdezte meglepődve, hisz nem gondolta, hogy ilyen ötlettel áll elő.

– Miért ne? – Kérdezett vissza Jack mosolyogva.

– De hát, nem is tudja, hogy helyt állnék- e. Még magam sem tudom – felelte a lány.

– Ez esetben pont itt az ideje, hogy kiderítsük és ami azt illeti, van egy kiadó szobám is – tette hozzá a férfi, mintha teljesen természetes volna, hogy felajánlja ez a lehetőséget is.

Sara úgy érezte, ez már túl sok. Jack túl messzire megy azzal, hogy ily módon felkarolja Őt s bár hálás volt, úgy érezte nem fogadhatja el. 

– Kedves öntől Jack, hogy itt maradhattam de úgy hiszem, ez már túl nagy segítség. Szállást és munkát ajánlani már túl sok. Köszönöm, de nem fogadhatom el.

– Ugyan Sara ne makacskodj, már miért ne fogadhatnád el? Nekem munkaerőre van szükségem, neked pedig munkára, az a szoba meg ott árválkodik már évek óra üresen. – Erősködött.

– Én elhiszem, de túl kedves velem. Boldogulok magam is, nincs szükség erre – szabadkozott a lány.

– Nos, ahogy gondolod, de ha nem te foglalod el a szobát, akkor majd más teszi és jobban örülnék annak, ha egy kedves lány lenne a lakótársam, nem pedig egy fura fazon aki bömbölteti a zenét, a munkát pedig azért ajánlottam fel, mert pihenésre lenne szükségem, de nem találok senki a helyemre – magyarázta abban bízva, hogy ezzel majd hat a lány lelkére.

– Sara vonakodva bár, de bele egyezett abba, hogy kipróbálja magát a bárban, és végre, hosszú idő után elhagyta a száját egy apró mosoly. Megnyugodott, és eltökélte, hogy bármit meg tesz, hogy ne okozzon Jacknek csalódást. A legjobb formáját fogja hozni és igyekszik majd, hogy a legjobb legyen.


Jack maga sem tudta, miért ragaszkodik ennyire a lányhoz. Egész este csak Sara hófehér bőrére és jég kék szemeire tudott gondolni, vagy arra, hogy bár megölelhetné őt. Legszívesebben lement volna és a karjába zárva sugdosta volna a fülébe, hogy nem lesz semmi baj, mert ő ott van neki. Mostantól ő vigyáz rá és minden a legnagyobb rendben lesz. Végül arra jutott, hogy megpróbál munkát és szállást adni a lánynak ezzel maradásra bírva. Jack hosszú idő után úgy érezte, hogy újra él. Remény csillant egy szebb jövőre valakivel, akivel kölcsönösen megértik egymást. Igaz, hogy még nem ismerték egymást annyira, hogy azt mondhassa szereti, de megkedvelte őt. Korkülönbségük ellenére lehetőséget látott abban, hogy végre talált valakit aki úgy szereti majd, ahogy van. Tudta, hogy Saraval nem kellene majd a múltban vájkálni, nem kellene újra és újra felidézni a gyerekkorát, hisz ő megértené. Nem kellene attól tartson, hogy majd sajnálkozva tekint rá, ahogy attól sem, hogy majd emiatt elhagyná őt. A lánnyal lezárhatná a múltját és egy közös jövőt kezdhetnének mind a ketten, ahol egyikük sem lenne többé: Az árva. 

2 megjegyzés:

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!