Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2016. december 14., szerda

Az árva - III. Rész


Sara jó néhány hete ismerte meg Jacket és azóta egyre jobban megkedvelték egymást. Az elején Sara sok időt töltött az új szobájában, kiélvezte a helyzetet, hogy végre saját kis kuckója lehet, nem pedig sokad magával kell egy légtérben lennie. A falakat különböző pózterekkel és képekkel díszítette ki, melyeket a nem messze lévő papír írószeres üzletben vásárolt. Az ágya küllemét is feldobta némi világító LED sorral, így ha éjszakába nyúlóan olvasna, elég számára az a fény is. Sara megnyugodott, hogy ezentúl jó sorsa lesz, az új otthonát imádta, a munka is megfelelő volt a számára és Jackel is összebarátkozott. Az idő múlásával egyre kevesebb időt töltött a szobájában, inkább Jackel volt odalent a bárban és szinte minden este zárás után is lent maradtak és beszélgettek, jót nevettek és jól érezték magukat. 

Sara nem merte bevallani, de megszegte a saját szabályát azzal, hogy közel került Jckhez. Régebben azt mondta, sosem fog szeretni senkit, de most mégis megszerette a férfit. Mindig várta az együtt töltött időt mert élvezte, hogy a férfi csak rá figyel. A gyomrában pillangók repkedtek, izgatott lett már attól is, ha a férfi rápillantott, de ezt nem merte elmondani neki. Attól tartott, hogy Jack nem viszonozza az érzéseit és akkor mindennek vége szakadna, elküldené őt és mindent elveszítene, így inkább csak csendben szerette Jacket, csak akkor mosolyodott el mikor senki nem látta, csak a szobája rejtekében játszott el a gondolattal, mi lenne ha a férfi viszont szeretné. Álmaiban Jack minden reggel csókkal üdvözölte, majd együtt reggeliztek, munka közben pedig olykor csókot loptak egymástól, mikor senki sem figyelt és mikor vége volt a napnak egy ágyban, összebújva hajtották álomra a fejüket. Később gyerekeik is születtek, egy fiú és egy lány, ők pedig hihetetlenül boldogok voltak. Minden este Sara úgy aludt el, hogy egy közös szerelmes, együtt töltött napon ábrándozott. Volt olyan, mikor csak egy lusta vasárnapot képzelt el, de volt, hogy moziba mentek, színházba vagy sétálni. Sara mindig boldogan aludt el mert tudta, hogy az álmaiban Jackel lehet, pont mint egy romantikus regényben, de másnap mikor felkelt, nem szólt semmit, csak kedvesen üdvözölte Jacket, mintha csak barátok lennének.

Jack épp a raktárban nézte át a készleteket, Sara pedig a pultban álldogált a vendégekre várva, mikor a ajtó csilingelt, majd tűsarkú kopogása törte meg a csendet ahogy a kemény fa padlóhoz ért. Sara a hang irányába kapta a fejét és látta, hogy egy szőke nő sétált be a bárba. Szoknyája rövid volt, Saranak fel is tűnt, hogy talán túlságosan is apró a darab, a felsője pedig túl kivágott. A nála jóval idősebbnek tűnő nő, arcán is túl erős smink volt, szája pedig vér vörösen csillogott. Sarat megbotránkoztatta a nő külleme, túl kihívónak találta, de végül arra jutott, semmi köze hozzá ki mit visel, így inkább kedvesen köszöntötte a nőt.

– Szép napot! Mit adhatok? – Csilingelt Sara szokásos mondata, de a válaszra kissé hátra hőkölt és meglepődött a nő durvaságán.

– Ohh, Jack már kislányokat is alkalmaz? Na mindegy, hol van? – Nyávogta a szőke, miközben felült a bárpult előtt lévő székre, a másikra pedig ledobta a táskáját.

– Kicsoda? – Kérdezett vissza Sara, s hangjában ott bujkált a sértettség, amiért a nő kislánynak nevezte. 

– Jack, aranyom, ki más? – Válaszolta a nő, mintha teljesen egyértelmű lett volna, közben pedig rosszallóan ingatta a fejét olyan tekinettel, mintha Sara nem csak fiatal de buta is lenne.

– A raktárban van, azonnal szólok neki – válaszolta a lány, majd hátra ment, hogy szóljon főnökének a furcsa nő érkezéséről. Sara szinte be sem lépett a raktárba, csak az ajtófélfának támaszkodva kukkantott be.

– Jack, egy hölgy keres téged – mondta, melyre Jack felkapta a fejét és meglepődve nézett a lányra.

– Rögtön megyek – válaszolta, miközben a tollat és a papírt letette az polcra és Sara után eredt. A lány vissza állt a helyére, míg Jack távolságtartóan üdvözölte a nőt. Sara próbálta lefoglalni magát, pakolászta a poharakat, elmosta a mosogatóba tett kávécsészéket majd eltörölte és a helyére tette őket, de ez sem segített abban, hogy ne hallja Jack és a nő közötti párbeszédet.

– Régen nem voltál nálam, így úgy gondoltam, hogy megnézem, hogy vagy – Csengett a nő hangja kacéran, és ahogy Sara felpillantott még azt is látta, ahogy a nő Jack ingének felső gombjai közt táncoltatja az ujjait, miközben kacéran pislog rá. Saranak összeszorult a gyomra a történéseken, legszívesebben a szobájába rohant volna, csak, hogy ne kelljen végig hallgassa a beszélgetést.

– Jól vagyok Stephany, csak sok a dolgom – Válaszolta Jack, és a nő kezét óvatosan elemelte a mellkasáról. Jack túl intimnek gondolta a közeledést főleg, hogy Sara ott állt tőle pár lépésre. Stephanyval régen összejártak, kötöttségek nélkül élvezték egymás társaságát, azonban mióta Jack megismerte Sarat, Stephany felé sem nézett. Valójában nem tetszett neki a nő, túl kihívó volt a számára, túl közönséges de arra, amire kellett Jacknek megfelelt, ezért is találkozott rendszeresen a nővel régebben, de mióta megismerte Sarat rájött, hogy ő ennél sokkal többet szeretne. Fontosabb volt számára, hogy a lehető legtöbb időt töltse Saraval.

Jack első látásra is kedvelte a lányt, az idő múlásával pedig egyre jobban megszerette őt. Már jó pár napja azon gondolkozott, hogy elhívja egy randevúra, de tartott tőle, hogy Sara nem viszonozza majd az érzéseit és hogy ő csak barátként tekint rá, ezért húzta a dolgot.

– Mit szólnál hozzá, ha zárás után visszajönnék egy kicsit? Tudod, csak, hogy felelevenítsük a barátságunkat – célozgatott Stephany, Sara pedig nem bírta tovább hallgatni ahogy ez a nő elcsábítja Jacket a saját füle hallatára. Lecsapta a kezébe tartott konyharuhát, majd elnézést kért és rosszullétre hivatkozva felrohant a szobájába. Jack válaszát már nem hallotta, és nem is kellett, tisztában volt vele, mi jön ezután. A szobájába érve nem bírta tovább, kitört belőle a zokogás és az ágyára vetette magát. Először csak fájdalmat és szomorúságot érzett majd irigységet, amiért Stephany úgy ismeri Jacket, ahogy valójában ő szerette volna, majd pedig csalódást, mert rájött, hogy újra szeretett és megint az lett, mint mindig: csalódott abban, akit közel engedett magához.

Legalább húsz percbe tellett míg megnyugodott, de nem akart lemenni, úgy érzete jobb neki most a szobájában egyedül. Összekuporodva ült az ágy közepén, homlokát a felhúzott térdeire hajtotta. Már nem sírt, csak olykor szipogott egyet-egyet.

Halk kopogás hallatszott, majd Jack dörmögő hangja csendült az ajtó mögül tompán, hogy bemehet-e. Sara megijedt, hisz a szemeit kisírta, nem tudta mit tegyen, beengedje-e Jacket vagy elküldje, de végül arra jutott, hogy kénytelen beengedni, hisz a szoba Jacké, csak nem tilthatja ki onnét.

– Gyere – Válaszolta Sara félve, miután szemeit megtörölgette és remélte, hogy Jack nem veszi majd észre azt, hogy sírt. A férfi óvatosan lépett be az ajtón, kissé kínosan érezte magát, hisz mióta Sara beköltözött, nem volt a szobájában. Azt látta, hogy különböző holmikat cipel haza, olykor ragasztót vagy kalapácsot kért tőle, de az eredményt nem látta soha. Elbűvölve futtatta végig a tekintetét az otthonos kis szobán. Jack hangulatosnak gondolta, rögtön jól érezte magát a szépen díszített helyen, azonban mikor meglátta az ágy közepén kuporgó Sarat kisírt szemekkel megijed, hogy a lány nincs jól.

– Sara, jól érzed magad? Fáj valamid? – Lépett oda rögtön a férfi, majd mellé ült az ágyra, nagy tenyerét pedig a lány homlokára tapasztotta, hogy megnézze lázas-e. Sara elmosolyodott a gesztuson, majd megnyugtatta, Jacket, hogy jól van, semmije sem fáj. – Akkor mi a baj? – Kérdezte aggódó tekintettel a férfi, hisz látta, hogy Sara rossz kedvű és sírt.

– Semmi, jól vagyok, tényleg – felelte szűkszavúan.

– Ugyan Sara, látom, hogy van valami baj. Rosszat mondtam? – Találgatott Jack.

– Nem, dehogy.

A férfi gondolkozott, hisz eddig nem volt semmi baj, egészen addig...– esett le neki – amíg Stephany meg nem jelent. Jack rájött, mi nyomja a lány lelkét.

– Stephany a baj? – Kérdezett rá, melyre a lány csak lesütötte a szemét, mely szinte néma beleegyezés volt.

– Már értem. Hidd el, félre értetted, elküldtem – próbálta biztosítani a lányt a tényről, hogy semmit sem akar Stephanytol többé.

– Semmi okod a magyarázkodásra Jack, tényleg – szinlelt mosolyt a lány, de Jack nem hitt neki. Jobban ismerte már annál, hogy át tudja verni.

– Figyelj Sara, – fogta meg Jack a jobb kezét, majd a lány szemébe nézett – hidd el, Stephanyhoz már semmi közöm. Régen együtt töltöttünk egy kis időt, de annak már régen vége. Már más tetszik – húzta kaján mosolyra az ajkát a férfi abban reménykedve, hogy Saranak leesik, hogy rá gondol, de nem így történt. Sara újra lehajtotta a fejét, kerülve Jack tekintetét, kezét pedig vissza húzta maga mellé. Jack ekkor jött rá, hogy Saránál nem működik a célozgatás, ha mondani szeretne valamit, azt konkrétan kell tegye, máskülönben a lány csak félre érti.

– Engem te érdekelsz – közölte Jack határozottan, és már nem félt a választól, hisz egyértelműen látszott, hogy Sara számára sem közömbös. Egy kis félsz azért volt benne, de bízott benne, hogy Sara ugyan úgy érez, ahogy ő.

Sara meglepődve kapta rá a tekintetét, nem hitt a fülének. Sosem gondolta, hogy, Jack viszonozza az érzéseit. Csak kerek szemekkel nézett a férfira, meg sem tudott szólalni.

– Talán, valamit mondanod kellene erre – mondta Jack kissé zavarban. – Mondjuk, hogy szeretnél-e velem vacsorázni, vagy valami.

Sara arcára kiült őszinte mosolyról Jack már feltételezte, hogy a válasz pozitív lesz a számára, de csak akkor bizonyosodott meg benne, mikor a lány beleegyezett a randevúba. Jack megkönnyebbülten sóhajtott fel hisz rájött, feleslegesen aggódott amiatt, hogy Sara majd elutasítja őt, Sara pedig olyan boldogságot érzett, mint még soha.

– Most lemegyek, mert bezártam az ajtót és így nem igen lesz ma forgalom – állt fel Jack Sara mellől kissé bódultam, zavartan de annál nagyobb örömmel a szívében. – Akkor pár óra múlva randizunk – jegyezte meg Jack, majd boldog mosollyal az arcán távozott a lány szobájából.

Sara arcáról sem lehetett letörölni a boldogságot, tudta, hogy ez valami nagynak, valami igazán jónak a kezdete és rájött, hogy már egy cseppet sem bánja, hogy beengedte a szívébe és az életébe Jacket. Rájött, hogy hiába volt árva eddig, most már nem az, mert van valaki, aki mellette van és viszonozza a szerelmét. Sara csak bízott a jövőben. Csak remélte, hogy minden úgy alakul majd, ahogy az álmaiban, vagy legalábbis hasonlóan, mert ez az élet, nem pedig egy álom. Úgy érezte, nincs többé szüksége álmodozásra. Nem fog többé vágyakat kergetni lefekvés előtt, mert az élete jobb lesz, mint ami a fejében valaha is megszülethet.

*VÉGE*

4 megjegyzés:

  1. Sajnálom hogy vége... Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Èn is, de lesz majd másik:) Köszönöm:)

      Törlés
  2. Nagyon várom! Áldott Békés Karácsonyt kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos végig dolgozom az ünnepeket, szòval nem tudom mikor tudok feltenni ùjat de igyekszem:) Viszont kìvánom, köszönöm:)

      Törlés

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!