Itt lájkolhatod a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le semmiröl!

2017. május 29., hétfő

Válaszúton - 11.Rész - Blogregény

Az utca és a szoba hőmérséklet különbsége,  vagy tanán a fejemben forgó gondolatok miatt, de kirázott a hideg. Matt lakása otthonos volt, az egész napi hőség melege beszorult a helységbe, s már rögtön nem fáztam.
-  Gyere csak be, rögtön keresek neked egy pulcsit -  mondta Matt félvárról és már el is tűnt a szemközt lévő szoba ajtaja mögött, nekem pedig jutott időm kicsit körül nézni. Lassan sétáltam körbe. Nem volt túl nagy lakás, egy, maximum két embernek bőven elegendő lehetett. A színek ízlésesen  domináltak, elvétve szürke, fekete és fehér minden bútoron, díszen és polcon megtalálhatóak voltak.


 Nem mondanám kifejezetten férfias lakásnak, inkább egyszerűnek és személytelennek. A falon nem lógtak családi képek, nem volt rendetlenség, egyetlen elhagyott zokni vagy póló sem rondította a látképet. Hamarabb mondanám azt, hogy egy kiadó lakást látok, mintsem egy otthont, de mégis meg volt a maga bája. Ekkor döbbentem csak rá, hogy ez az első pillanat, mikor kettesben vagyunk úgy, hogy nem vagyok másnapos, Matt pedig nem rohan sehová.  Eddig mindig a nyüzsgő utcán vagy a kávézóban találkoztunk, most viszont kettesben vagyunk. A gondolatra kissé kínosan kezdtem érezni magam, és inkább leültem a kanapéra, hátha ez kicsit kényelmesebben hat majd rám, de ez sem segített.  
-  Már itt is vagyok  -  Sietett ki egy egyszerű fekete kapucnis pulcsival a kezében, hangjára pedig felpattantam a kanapéról és felé fordultam, addigra pedig ő már közel állt hozzám.  Felém nyújtotta a ruhadarabot, én pedig ha lehet még feszültebbnek, kínosabbnak éreztem a helyzetet.  Kissé zavartan szemlesütve vettem el a pulcsit és köszöntem is meg azt. 

-  Kérsz egy kis vizet?  -  Próbált kizökkenteni, hisz látta a zavarom. 
- Igen, az jól esne -  feleltem, és kissé fellélegeztem, mikor kiment a konyhába. Az iménti gondolataim gyorsan elillantak, nem maradt más csak a kínos érzés. Furcsa volt számomra a helyzet, hisz azelőtt szinte sosem voltam ilyen szituációban, nem tudtam hogyan viselkedjek, mit mondjak. 

-  Tényleg a pulcsi miatt jöttünk fel, nehogy félreérts. Nem akartalak kínos helyzetbe hozni -  mondta kicsit nevetve, miközben letette az asztalra a poharam és leült, én pedig követtem, szintén leültem mellé. 
- Igen, tudom, csak egy kicsit mégis furcsa nekem  -  nevettem zavartan, majd bele ittam a poharamba.

-  Nekem is -  kontrázott és ő is kacagni kezdett, azonban a kezdeti nevetés után hirtelen megváltozott a légkör. A zavartságot felváltotta valami más. Újra fellobbant bennem a vágy Matt iránt, s talán benne is irántam. Pár pillanatig mélyen egymás szemébe révedtünk, majd testünk önálló életre kelve közelített egymás felé,  majd fél úton találkoztunk, s ajkaink összeértek. Matt csókja először lágy volt, puhatolózó és szinte bátortalan, mikor azonban viszonoztam a közeledését, csókunk elmélyült. Már nem gondolkoztam, csak tettem amit a estem és a szívem akart. A pulóvert, mely eddig az ölemben hevert, Matt lazán hajította el, s ezzel egyidejűleg dőltünk el a kanapén, Csókja egy pillanatra sem szakadt meg, közben pedig keze a combomon siklott feljebb majd ujjait húsomba mélyesztve érzékeltette a vágyát irántam. 
Már késő volt, a szívem nyert, az eszem pedig megbújt valahol de akkor ezt nem bántam. Átadtam magam a pillanatnak úgy, ahogy már hosszú évek óta nem. Csókunk csak addig szakadt meg, míg megszabadultunk a ruháinktól. Én levettem a pólóját, cserébe ő az én ruhámat cipzározta ki és így tovább, miközben a kanapéról az egyik szoba francia ágyára vándoroltunk át. 

Bőröm égett Matt érintése és csókjai nyomán, melyek belepték az egész testem. Gondosan ügyelt arra, hogy felfedezze minden porcikámat s csókkal üdvözölje, melytől - ha egyáltalán lehetséges -  még jobban vágytam rá. Ujjaimat végig futtattam barna tincsei közt, háta ívén majd izmos mellkasán. Csodáltam őt, a testét és a tekintetét, mely mindent elárult. Ebben a percben nem volt több szomorúság a szemeiben, inkább csodálat, mozdulataiban pedig tisztelet. Hossz órákig élveztük egymás kényeztetését. Nem beszéltünk, nem volt szóra szükség. Anélkül is kristály tisztán tudtuk, mire vágyik a másik, mígnem kimerülten feküdtünk egymáshoz bújva. Matt még egy utolsó csókot nyomott a száma majd még egyet a nyakam ívére és hozzám bújva pár pillanat múlva el is aludt. Én csak feküdtem mellette és hallgattam a szuszogását, élveztem a megnyugtató kart, mely átölel és maghoz húz, de sajnos az idő múlásával az eszem újra életre kelt és visszatért száműzetéséből, s rájöttem: magam sem vagyok jobb Timnél. Pontosan ugyan azt  tettem most én is, amit ő. Engedtem a csábításnak sőt, én magam voltam a csábító. Hirtelen észhez tértem. Rájöttem mit tettem és arra is, hogy milyen szinten megváltoztam. Régen elítéltem Timet azért amit tett, undorodtam attól, hogy mással volt együtt, most pedig magamtól  undorodom, hisz  most látom csak igazán, hogy menyire könnyű egy kicsit ész nélkül cselekedni, bután viselkedni és hagyni, hogy sodorjon az ár. 
Óvatosan bújtam ki Matt mellől ügyelve, hogy még véletlenül se ébresszem fel, majd halkan de sietve vettem fel a ruháimat. Táskám ott ahol hagytam, a kanapén hevert, így gyorsan azt is a vállamra akasztottam, miközben lábamat Matt hanyagul eldobott pulóvere cirógatta meg. Gyorsan felkaptam a földről az anyagkupacot majd, halkan surrantam ki a lakásból, miközben belebújtam az elcsent  felsőbe. Már hajnalodott, az utca szürkületben úszott, s mire haza értem, már a nap is készült a égboltra térni. 
Ha azt gondoltam, hogy eddig rosszul éreztem magam, hatalmasat tévedtem. Az érzelmek úgy kavarogtak bennem, mint egy kitöri készülő vulkán. Az önmarcangolás bugyrai közé süllyedtem és nem láttam belőle a kiutat. A bűntudat, hogy ott hagytam Mattet és hogy ilyen szinten okoltam Timet mázsás súlyként nehezedett a vállamra arról nem is beszélve, hogy bár az éjszakánk következményekkel jár, talán soha sem éreztem még azt, amit akkor. Életem legszebb és legjobb estéjét töltöttem Mattel, és ez számomra nézve csak komplikálja a helyzetet. 
Úgy döntöttem, inkább megpróbálok megnyugodni és egy kicsit kikapcsolni, hogy aztán újfent át tudjam gondolni, ezúttal  az egész helyzetet. Rájöttem, hogy nem tolhatom tovább, döntenem kell, hogy mit teszek. Mérlegelnem kell, hisz ez már nem játék. Mások érzéseivel játszani nem fair. 

Egy kád forróvíz segített némileg ellazulni s nehezen, de döntésre jutottam. Ne voltam biztos abban, hogy jól választottam-e, abban sem, hogy ne bánom majd meg ezerszer is a választásom, de mérlegelnem kellett, ész érvek és logika alapján. Miután nagy sóhajjal magam köré tekertem a törölközőt  úgy éreztem, Matt csókjai még mindig perzselik a bőröm. Éreztem az orromban bőrének édes illatát, ujjainak nyomát a testemen és ahogy az éjszakára gondoltam, újra bűntudat lett úrrá rajtam, amiért csak úgy, szó nélkül hagytam őt ott. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek tartsd tiszteletben a munkámat és ne másold illetve terjeszd az Interneten, hisz ezzel Szerzői jogokat sértesz! Köszönöm!